II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A KÖNYÖK ÉS AZ ALKAR
2. Az alkar – antebrachium
Az alkar ízületei és azok mozgásai teszik lehetővé a kéz fordítását, pozícionálását a térben anélkül, hogy a vállízület elmozdulna. Ugyanakkor, ha az alkarmozgások a vállízületi mozgásokhoz kapcsolódnak, együttesen a felső végtag 360°-ban történő elforgatását végzik annak hossztengelye körül. A könyök mozgásaival kombinálva az alkari mozgások biztosítják a testközeli és test távoli manipuláció során a tenyér, az ujjak helyzetének optimális beállítását a csuklóízülettel együtt.
Az alkar mozgásai a radius és ulna által alkotott, proximális és disztális radio-ulnáris ízületekben jönnek létre. A proximális radio-ulnaris ízületet a radius fején körbefutó, konvex circumferencia articularis és az ulnán, annak proximális, radiális felszínén található konkáv incisura radialis alkotják. Az ízületi árok viszonylag sekély és a fejhez képest kis felületű. A radius fejet az incisura radialis széleiről eredő erős szalag, a ligametum anulare radii fogja körbe és rögzíti a vápába. A szalag belső felszínét rostos porc borítja. Ez a szalag tehát kettős feladatot lát el, megnöveli a vápa méretét, valamint stabilizálja a fejet, ami így egy csontos-szalagos gyűrűbe zártan helyezkedik el.
A disztális radioulnáris ízület alkotásában az ulna konvex feje és a radiuson található konkáv incisura ulnaris vesznek részt. Egy fontos alkotóelem, egy discus articularis, az ulna fejétől disztálisan húzódik, mintegy rugalmas alátámasztást biztosít annak. A discus az incisura ulnaris alsó részéről indulva az ulna fejének alsó felszínére fekszik, amit így meghosszabbít és szintbe hozza a radius ízületi felszínével, ahol a rövidebb ulnavég miatt törés következne be. Tehát a discus összekapcsolja a radius és az ulna végét, egységes ízületi felszínt alakít ki a kéztőcsontok felé. A discus elválasztja az ulnát a proximális kéztőcsontsortól, pontosabban az os triquetrumtól. illetve elválasztja egymástól a radio-ulnaris és radiocarpalis ízületek. A discus a tokot erősítő szalagokkal és az ulnáris oldalszalaggal együtt a disztális radioulnáris ízület legfontosabb stabilizátora (Ward, 2000).
A két alkarcsontot összekapcsoló membrana interossea stabilizáló szerepe az alkari ízületek mozgásainak kontrollálásában jelentős, felépítését, funkcióit fentebb már részleteztük.