II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A KÖNYÖK ÉS AZ ALKAR
4. A könyökre ható izmok vizsgálata
4.2. A könyök extenzorok
4.2.1. Izomerő vizsgálata
Elkülönítő vizsgálatra nincs lehetőség, az extenzorokat együtt vizsgáljuk.
Kiinduló helyzet: a páciens hason fekszik, válla 90°-os abdukcióban. A kar az asztalon alátámasztva fekszik, a könyök hajlítva, az alkar függőleges (lelóg).
3-as izomerő: a páciens kinyújtja a könyökét, a kar elmozdítása nélkül.
4-5-ös izomerő: a vizsgáló egyik kezével rögzíti a kart, a másik kézzel az alkart a csukló fölött átfogva a mozgással szemben flexiós irányú ellenállást ad.
73. ábra
A könyökízületi extenzorok izomerő vizsgálata.
1. kép: kiinduló helyzet; 2. kép: könyöknyújtás ellenállással szemben (4-5-ös izomerő).
Alternatív vizsgálat (3-4-5-ös izomerő): A hosszú fej hatékonysága a vállízület flexiójával fokozható. A hosszú fej működése akkor a legerőteljesebb, ha a törzs függőleges állásában (ülve, vagy állva) a kar a fej mellett nyújtva (maximális flexió-elevációs helyzet) van. A vizsgálat hajlított könyökízülettel indul. Itt mindhárom fej előnyújtott helyzetben van. A páciens a kar helyzetének fenntartása mellett kinyújtja a könyökét. Erre a mozgásra ad a vizsgáló ellenállást, miközben a kart rögzíti.
2-es izomerő: a páciens ül, válla 90°-os abdukcióban, könyöke hajlítva. A vizsgáló alátámasztja a kart és súlyát megtartja. A beteg nyújtja a könyökét.
1-es izomerő: a musculus triceps brachii a kar hátsó részén teljes hosszában tapintható, leginkább a humerus közepe táján, az inas átmenet fölött. Az izom feszülése a tapadási hely közelében az olecranon csúcsa fölött is jól érezhető.