II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A KÖNYÖK ÉS AZ ALKAR
3. A könyök és az alkar vizsgálata
3.3. Az alkar mozgásainak vizsgálata
Kiinduló helyzet: a vállízület neutrális helyzetben van (vagy kisfokú flexióban), az alkar az asztalon, pro-szupinációs középhelyzetben (kisujjszélen 67. ábra, 2. kép). A vállízület ab-addukciós neutrális helyzete nagyon fontos. A vállízületi ab-addukció módisítja az alkar helyzetét. Ha a vállízület 90°-os abdukcióban van, a kisujjszélre állított alkar maximális szupinációs helyzetbe kerül. A könyökízület hajlított helyzete biztosítja, hogy az alkarmozgásokhoz ne társuljon vállízületi rotáció.
Az aktív pronáció, szupináció vizsgálata: a páciens a kar mozgatása nélkül forgatja az alkart. A tenyér fölfelé fordítása (szupináció) eléri a 85°-90°-ot (67. ábra, 3. kép). A tenyér lefelé fordítása (pronáció) valamivel kevesebb, 80°-85°-ig lehetséges (67. ábra, 1. kép). A mozgást a frontális síkban, az ujjvégek felől mérhetjük. Kiinduló helyzetben a tenyér síkja 90°-os szöget zár be az asztal lapjával.
67. ábra
Az alkar mozgásainak vizsgálata.
1. kép: pronáció; 2. kép: neutrális helyzet; 3. kép: szupináció.
A mozgásterjedelem mérésére használhatunk egy egyszerű segédeszközt. Egy ceruzát adunk a vizsgált személy kezébe, amit megmarkol, a ceruza a kiinduló helyzetben függőlegesen áll. Az alkar forgatásával a ceruza mozgása mutatja a mozgásterjedelem mértékét.
68. ábra
Alternatív vizsgálat az alkar pro-szupinációs mozgásterjedelmének megítélésére. A kézben tartott toll, mutatja a mozgásterjedelem mértékét.
A passzív pronáció, szupináció vizsgálata: a vizsgáló rögzíti a kart, az alkart csukló fölött átfogva fordítja kifelé (szupináció), majd befelé (pronáció). A passzív szupináció minimálisan meghaladhatja az aktív mozgásterjedelmet. A véghelyzet-érzés rugalmas, a membrana interossea és a ligamentum anulare radii megfeszülése miatt.
A passzív pronáció kemény véghelyzet-érzéssel járhatna, amit a két alkarcsont ütközése vált ki, de a csontos ütközést tompítja a ligamentum anulare radii, és a disztális radio-ulnaris ízület tokjának (dorzális rész) megfeszülése, valamint a biceps brachii disztális végének befordulása a két csont közé.