II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A KÖNYÖK ÉS AZ ALKAR
3. A könyök és az alkar vizsgálata
3.2. A könyökízület mozgásterjedelmének vizsgálata
Kiinduló helyzet: a kar a törzs mellett függőleges helyzetben van, nyújtott könyökkel, az alkar szupinált. A kar és az alkar hossztengelye 180°-os szöget zár be, azaz egy tengelybe esik. A mozgást a szagittális síkban vizsgáljuk.
Az aktív flexió vizsgálata: a páciens a kar elmozdítása nélkül behajlítja a könyökét (66. ábra, 2. kép). A goniméter forgáspontja a laterális epicondyluson, két szára a kar illetve az alkar hossztengelyével párhuzamos. A könyök flexió mértéke 0°-130°, de elérheti a 145°-ot is. Az aktív flexió mértéke függ a kar izomzatának nagyságától. A vizsgálat közben feszülő könyök flexorok és az alkar izmai torlódnak. Nagy izomzat esetén az izomtömegek nagyobb távolságot tartanak a kar és az alkar csontok között. Ha a páciens az ujjait a vállára tudja tenni, a könyök hajlítása biztosan teljes.
A passzív flexió vizsgálata: a vizsgáló egyik kezével a könyöknél rögzíti a kart, másik kezével a csukló fölött átfogja az alkart és hajlítja a könyököt. A mozgásterjedelem meghaladja az aktív mozgásterjedelem mértékét, eléri a 150°-160°-ot. A véghelyzet-érzés puha, az ellazult izmok torlódása miatt, de nagyon vékony egyéneken rugalmas is lehet az ízületi tok hátulsó részének és a collaterális szalagok hátulsó rostjainak megfeszülése miatt.
66. ábra
A könyökízület extenziós-flexiós mozgásterjedelme.
Az aktív extenzió vizsgálata: valódi extenzió a könyökízületben nincs, vagy csak néhány fokban lehetséges. A relatív extenzió, a hajlított könyökízületi helyzetből induló nyújtás (66. ábra, 1. ábra). Értéke megegyezik a neutrális helyzettel = 0°. Néha a könyök 0°-on túl is nyújtható (hyperextenzió, vagy recurváció), érteke 0-5°-ig normálisnak tekinthető.
A passzív extenzió vizsgálata: vizsgáló rögzíti a kart, és csukló fölött átfogva az alkart nyújtja a könyököt. A véghelyzet-érzés kemény, csontos ütközés okozza. Az olecranon ütközik a fossa olecrani mélyén lévő csontos lemezbe. A mozgásterjedelem végén a tok ventrális része és az oldalszalagok elülső rostjai is megfeszülnek. A könyök flexorok rövidülése feszes véghelyzet-érzést produkál, csökkent mozgásterjedelem mellett.