II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A VÁLLAK VIZSGÁLATA

1. A VÁLLAK VIZSGÁLATA

1.4. A vállövre ható izmok vizsgálata

1.4.3. Protraktorok
1.4.3.2. A nyújthatóság vizsgálata

musculus serratus anterior: a vizsgálat többféle módon elvégezhető.

  • A páciens az oldalán fekszik, karja a törzsén nyugszik. A vizsgáló átfogja a lapockát és a gerinc felé közelíti.
  • A testhelyzet azonos az előzővel. A vizsgáló egyik kezével a vállat fogja át és a vállövet hátrafelé tolja, közben a másik kezét a lapocka mediális széle alá tolja (a lapockát távolítja a mellkasfaltól).

musculus pectoralis minor: a páciens háton fekszik, a kezét a feje alá teszi és a vizsgáló a könyökét kifelé (horizontális extenzió) nyomja. A lapocka felfelé rotációja miatt a processus coracoideus fölfelé, a retrakció miatt hátra mozog.

Megjegyzés

  • A pectoralis minor rövidülésre hajlamos, benne fájdalmas csomók alakulhatnak ki. A pectoralis major alatt tapintva a feszülő rostok fájdalmasak lehetnek.
  • Az izom, a processus coracoideus és a mellkasfal közötti „alagúton” futnak át a plexus brachialis, az arteria- és a vena subclavia. A feszülő, rövidült pectoralis minor szűkíti az anatómiai alagutat, az itt futó képletek nyomás alá kerülhetnek, neurológiai és keringési tüneteket okozva a felső végtagon (hyperabdukciós szindróma).