II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A VÁLLAK VIZSGÁLATA

1. A VÁLLAK VIZSGÁLATA

1.4. A vállövre ható izmok vizsgálata

1.4.2. Depresszorok
1.4.2.1. Izomerő vizsgálat

A m. tarpezius alsó részének vizsgálata

Kiinduló helyzet: a páciens hason fekszik, karja a test mellett nyújtva. A vállöv az asztalon, előrecsúszva (eleváció-protrakció) támaszkodik.

3-as izomerő: a páciens a vállakat hátra és lefelé húzza, és a véghelyzetben megtartja. Hason fekvő helyzetben a mozgás ugyan párhuzamos az alátámasztási felülettel, de a lapockát meg kell emelni az asztalról, és le kell győzni a súrlódási erőt is.

4-5-ös izomerő: a vizsgáló ellenállást ad a mozgással szemben hátulról az acromionra. Az ellenállás az izom lefutásának vonalában, a működéssel ellentétes irányú (laterális, craniális, és ventrális).

Variációk a 3-4-5-ös izomerő vizsgálatára:

  • vizsgáló a hason fekvő páciens karját az izom lefutásának vonalába (kb. 140°-os abdukcióba) emeli és megtartja. A páciens ebből a helyzetből emeli a karját hátra és erre ad a vizsgáló ellenállást. Az izom ebben a mozgásban a lapocka fölfelé rotációját végzi a serratus anteriorral és a trapezius felső részével együtt. A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha a vállízület abduktorai és flexorai elég erősek és a vállízület mozgásterjedelme teljes és fájdalmatlan.
  • A kiinduló helyzet megegyezik az előzővel, a vizsgáló a páciens karját kb. 140°-os abdukcióban tartja. A páciens kar helyzetének változtatása nélkül, nyújtott könyökkel húzza le a vállát.

2-es izomerő: a vizsgáló megemeli a vállakat az asztalról, és megtartja a súlyukat. A páciens a lapockákat lefelé (caudálisan) húzza. Érdemes a mozgást elevált helyzetből indítani a láthatóbb mozgás érdekében (a helyzet azonos az elevátorok 2-es izomerővizsgálatánál leírtakkal, de a mozgásirány ellentétes 32. ábra).

1-es izomerő: az izom megfeszülése a spina scapulae mediális vége alatt a lapocka felületén tapintható.