II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A VÁLLAK VIZSGÁLATA

1. A VÁLLAK VIZSGÁLATA

1.2. A vállöv-vállízület összetett mozgásainak vizsgálata

1.2.3. Abdukció – eleváció

Kiinduló helyzet: a páciens ül, vagy áll, törzse egyenes, karjai a test mellett lógnak.

Aktív abdukció – eleváció vizsgálata: a vizsgált személy mindkét karját oldalra emeli, egészen a fül mellé. A mozgás végén a karok kb. függőlegesek (17. ábra). A mozgás véghelyzete megegyezik az aktív flexió – eleváció véghelyzetével. Az abdukció során a vállöv elevációja és a lapocka fölfelé rotációja, kissé később, 90° körül indul. A 180°-os mozgásterjedelemhez (a kar függőleges) a háti gerinc járulékos extenziója/elongációja is hozzájárul.

Ha a vizsgált személy a két kart egyszerre emeli, és az egyik vállöv mozgása hamarabb indul el (eleváció), az a vállízület korlátozott abdukciójára utal. A mozgásterjedelmet szemből, a horizontális síkban vizsgáljuk. A kar (humerus) hossztengelyének a függőlegessel bezárt szögét mérjük.

 

Az aktív abdukció-eleváció vizsgálata

17. ábra
Az aktív abdukció-eleváció vizsgálata.
A képen látható, hogy a jobb felsővégtag mozgásterjedelme kissé elmarad a balhoz képest.

Passzív abdukció – eleváció vizsgálata: a páciens ül, a vizsgáló a háta mögött áll. Egyik kezével az ellenoldali vállon (stabilizálja a törzset) és a kart mediál felől alátámasztva emeli a horizontális síkban a fej mellé. Véghelyzetben mediál felé továbbhúzza. A véghelyzet-érzés rugalma, a vállízületi és a sternoclavicularis ízületi tok alsó része, a ligamentum sternoclaviculare alsó kötegei, és a ligamentum costoclaviculare megfeszülése, valamint az acromioclavicularis ízület szalagjainak feszülése miatt. Normálisan az antagonista izmok nem korlátozzák a mozgást.