A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

A gerinc kettős S alakú görbülete rugalmasságot biztosít a gerincnek, főleg az axiálisan ható erők tompításával. Ugyanakkor nagy mozgásszabadságot nyújt, eltérő mértékben az egyes szakaszokon.

A görbületek „mélységét, magasságát” mérni, bár vannak rá próbálkozások, fizikális vizsgálattal nem lehet, és nincs is sok értelme. A gerinc görbületeit a medence szintjén, a két csípőcsont közé ékelt sacrum állása, és a medencén keresztül a csípőízület befolyásolja. A sacrum hátrafelé konvex, összecsontosodott csigolyasor. A sacrum állásának megítélése a medence vizsgálatával lehetséges. A spina iliaca anterior superior és posterior azonos oldalon kb. azonos magasságban áll. Ha az elülső pont (SIAS) áll mélyebben, a medence előrebillent, a lumbális lordózis fokozott, a lordózis íve rövidül és mélyebb, ha a SIPS áll mélyebben, a medence hátrabillent, a lumbális lordózis ellapult, íve hosszabb és sekélyebb. Normális körülmények között a görbületek nagysága és hossza egyénenként változó, de a görbületek csúcspontjának magassága nagyjából megegyezik.

A vízszintessel 30°-40°-os szöget bezáró sacrum platójára épülő lumbális csigolyák követve a sacrum dőlését előre haladnak, majd a 3-as szegment magasságában visszafordulva hátrafelé tartanak.  Normál állású medence mellett, a lumbális lordózis legmélyebb pontja a L₃-as csigolya magasságában, vagy a 3-4-es csigolya között van. Ez megegyezik a két crista iliaca magasságával. Vizsgálata egyszerű, ha a vizsgáló kezeit a páciens derekára teszi, lenyomja a csípőtaréjokra, a hüvelykujjai éppen a lordózis legmélyebb pontjára mutatnak.

217. ábra
A lumbális lordózis legmélyebb pontjának (L₃-L₄ csigolya között) vizsgálata.
Ugyanez a teszt alkalmas a medence állásának értékelésére a frontális síkban.

 

A hátrafelé konvex háti gerinc görbületének csúcsa kb. a 7. háti csigolya magasságában van. Ez a pont nagyjából a lapocka angulus inferiorjával esik egy vonalba.

A nyaki gerinc lordózisának legmélyebb pontja a 4-es csigolya magasságában van (218. ábra - fekete nyíl). Ez kb. egybeesik a pajzsporc („ádámcsutka”) magasságával. A 7. nyakcsigolya processus prominense kissé kiemelkedhet a háti-nyaki átmenetben, de normálisan ez nem jelentős (218. ábra, kék nyíl).

218. ábra
A nyaki lordózis legmélyebb pontja a C4-es csigolya magasságában van (az ábrán kissé alacsonyabban - fekete nyíl). A processus prominens kiemelkedik a gerinc vonalából (kék nyíl)

 

Összességében a gerinc görbületei harmonikusan, hajlanak át egymásba, töréspontok, vagy egyenes szakaszok nélkül. Nagyon leegyszerűsítve elmondható, hogy ha egy átlagos, normál testalkatú egyént a fal elé állítunk, a gerinc szagittális görbületeinek csúcspontjai (sacrum, dorzális kifózis és a koponyacsont) egy egyenest érintenek, azaz, hozzáérnek a falhoz. 

A gerincen megjelenő lépcsőképződés instabil szegmentet jelez. Ennek egyik oka lehet a discus intervertebralis dehidrációja és annak következményei. A discus ellapul, a csigolyák közti távolság csökken, és a két csigolyát összekötő stabilizáló elemek (kisizületi tok, szalagok) lazák, a két egymás fölött elhelyezkedő csigolya összetartása gyengül (szegmentális instabilitás). A másik ok lehet a csigolyaív törése (spondylolysis), a felső és alsó ízületi nyúlvány között. Ha a szalagrendszer erős, a törés rejtett maradhat, mert a szalagok képesek megakadályozni a csigolya elcsúszását. Ha a törés kétoldali és a szalagok nem képesek megakadályozni, a felső csigolyatest előrecsúszik (spondylolisthesis), míg az alatta lévő szakasz, helyben marad (219. ábra, 2. kép). Mindkét probléma jellemzően a lumbális gerincen fordul elő, leggyakrabban at L5-ös szegmentumban. A csigolyatest elcsúszása extenzió közben fokozódik. (Cleland J.A. Koppenhaver S. 2011; Beaczell, J.R. és mtsai 2010).

219. ábra
A csigolyára ható erők (1.kép). A L5-ös csigolyát a gravitációs erő előre, húzza, amit a kisízületeket körülvevő tok és szalagok feszülése megakadályozzák. Spondylolysthesis (2.kép) a csigolyaív törése és a csigolyatest előre csúszása.
(Forrás: Kapandji: Physiology of the joints vol. III.)

 

A gerinc szagittális görbületeinek fokozódása, vagy csökkenése, a görbületek csúcspontjának eltolódása a testtartás megváltozását eredményezi. Amíg a gerinc megfelelően rugalmas, egyik szakasz változását a fölötte és alatta lévő gerincszakasz, illetve a csípőízület és az egész alsóvégtag kompenzálja, ahhoz alkalmazkodik. Ennek célja a test súlyvonalának középen tartása, a lehető legkevesebb energiával (izomerővel). Ezért pl. ha a lumbális lordózis fokozódik, fölfelé a háti kifózis és többnyire a nyaki lordózis is fokozott, illetve lefelé a medence előrebillent, a csípőízület flektált, és a térd hyperextendált. Ha a lumbális lordózis csökken, a medence hátrabillen, a csípőízület hyperextendált és a térd hajlított lehet. A háti szakasz is laposabb lesz, de a nyaki átmenetnél fokozottan kifotikussá válhat, a fej előretolt (protrakciós) helyzetű, a hátrahelyezett súlyvonal kompenzációjaként.

Ha a testtartás a fiziológiástól eltérő helyzetben rögzül, az tartósan megváltoztatja az ízfelszínek, és a discus terhelését, az aszimmetrikusá válik, ami kóros folyamatokat generál a szövetekben. Megváltozik a szalagok és az izmok terhelése, azok egyensúlya felborul. Egyes izmok rövidülnek, mások túlnyúlnak, ahogy a szalagok is. Ez fájdalommal, és funkciózavarral jár. Tehát a korrekt testtartás, és az izomerő egyensúly fenntartása/helyreállítása nélkülözhetetlen a megelőzésben és a gyógyításban, ami részletes és alapos vizsgálatot kíván, és különösen a kóros állapotokban személyre szabott beavatkozást igényel.