A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

A lapocka mellkasfalon történő elmozdulásai a sternoclavicularis és acromioclavicularis ízületek mozgásaival összhangban jönnek létre. Bármelyik ízület mozgásterjedelmének beszűkülése a scapula elmozdulásainak csökkenését, következményesen a vállízületi mozgásterjedelem érintettségét vonja maga után.

Eleváció – a sternoclavicularis ízület elevációs mozgása és az acromioclavicularis ízületben szimultán létrejövő enyhe befelé-lefelé rotáció eredményeképpen a scapula közel függőleges állásban maradva craniálisan csúszik a mellkasfalon. (7. ábra)

Az acromioclaviculáris ízületben létrejövő szagittális síkú anterior billenés segíti a mellkas alakjához való igazodást a mozgás közben.

Depresszió - a sternoclavicularis ízület depressziós mozgása és az acromioclavicularis ízületben szimultán létrejövő enyhe kifelé-felfelé rotáció eredményeképpen a scapula közel függőleges állásban maradva caudálisan csúszik a mellkasfalon. Az acromioclaviculáris ízületben létrejövő szagittális síkú posterior billenés segíti a mellkas alakjához való igazodást a mozgás közben.

Az eleváció-depresszió során a lapocka mozgása az angulus inferior elmozdulásaként mérhető, teljes terjedelme 10-12 cm.

Protrakció – a scapula elmozdulása a sternoclavicularis és acromioclavicularis ízületek együttes, horizontális síkú mozgásainak eredményeként jön létre. A scapula laterálisan csúszik a mellkasfalon és a clavicula laterális részéhez viszonyítva befelé rotálódik (billen).

Retrakció – a mozgás során a lapocka mediálisan csúszik a mellkasfalon és a clavicula laterális részéhez viszonyítva kifelé rotálódik (billen).

A protrakciós - retrakciós mozgások teljes terjedelme a margo medialis közel 15 cm-es medio-laterális csúszása a mellkasfalon.

Rotáció

A lapocka kifelé-felfelé rotálódása a felső végtag fej fölé emelésekor szükséges mozgások fontos eleme. Az elmozdulás révén a cavitas glenoidalis a megfelelő pozícióba kerül ahhoz, hogy megfelelő stabilitást biztosítson az abdukált helyzetű humerus fejnek. A lapocka maximális kifelé-felfelé rotálódása a sternoclavicularis és acromioclavicularis ízületek összeadódó elevációs és rotációs mozgása révén jöhet létre (Ludewig, 2009). A két ízületi mozgás eredményeként a lapocka 60°-os terjedelemben rotálódik kifelé-felfelé a scapulothoracalis összeköttetésben. A rotáció síkja a scapula saját térbeli elhelyezkedésé­hez, az úgynevezett scapuláris síkhoz áll legközelebb. A lapocka felfelé fordulása megfeszíti a ligamentum coracoclaviculare-t, melynek passzív tenziónövekedése hátrafelé forgatja a claviculát a steronoclaviculáris ízületben (Neumann, 2010).

A lapocka befelé-lefelé történő rotálódása a kar leengedése, illetve törzs mögé húzása, addukálása során jön létre. A sternoclavicularis és acromioclavicularis ízületek depressziós és rotációs mozgása szükséges a mozgáshoz.

A lapocka maximális felfelé-kifelé rotációja nagy jelentőséggel bír a hétköznapi életben, hiszen számos funkcionális mozgás részét képezi. A mindennapi aktivitás során gyakran szükséges a kart a vízszintes fölé emelni. A lapocka rotálódásának több jelentős funkciója van. A felfelé forduló cavitas glenoidalis biztos alapot képez a felfelé emelt humerus számára. A felfelé-kifelé rotált scapula optimális hosszt biztosít a vállízületi abduktorok – musculus deltoideus, musculus suprasinatus – működéséhez. A lapocka felfelé rotálódása segít a subacromiális rés méretének megtartásában a felfelé irányuló felső végtagi mozgások során, megelőzve az itt húzódó képletek, a musculus supraspinatus ina, vagy a bursa subacromialis/subdeltoidea irritációját (Michener, 2003).