IV. A GERINC ÉS A TÖRZS
5. A GERINC VIZSGÁLATA
5.1. A gerinc vizsgálata a frontális síkban
A gerinc sokízületi komplexumnak tekinthető, ami rendkívül jól tud alkalmazkodni az alátámasztásból adódó kihívásokhoz. Ideálisan, ha a medence és az alsó végtagok szimmetrikusak és normál állásúak, álló helyzetben a frontális síkban vizsgálva a gerinc egy egyenes oszlop, a törzs (és a test) szimmetriatengelyét adja.
Előlnézetben, egyenes álló helyzetben, a gerinc vizsgálatát tulajdonképpen a törzs alakjának, szimmetriájának vizsgálata jelenti. A vállcsúcsok azonos magasságban állnak, az őket összekötő vonal vízszintes (216. ábra, 1. kép). A törzs-kar háromszög a két oldalon egyforma, a csípőtaréjok azonos magasságban állnak, azaz a medence egyenes. A vállak és a csípőtájék (trochanter major) legszélesebb pontjai a középvonaltól azonos távolságban vannak, és a vállcsúcsokat, valamint a csípőtaréjokat összekötő egyenesek középpontja a test szimmetriatengelyére (gerinc vonalára) esik. A test súlyvonala, a szimmetriatengely, a következő pontokon halad át: a homlok középvonala, az orrgyök, az orr, az állcsúcs, a pajzsporc, a juguláris árok közepe, a sternum hossztengelye, a köldök, a simphysis pubica, a térdektől és a két belbokától azonos távolságra haladva éri el a talajt.
216. ábra
A törzs vizsgálata a frontális síkban.
1. kép: a juguláris árok középpontjában állított függőleges, mint szimmetriatengely jelzi a páciens aszimmetrikus tartását (a mellkason és a köldök tájékán a tengely jobbra tolt, a törzs-kar háromszög kissé aszimmetrikus)
2. kép: a nyak közepéhez illesztett egyenes a háton és a lumbális szakaszon szintén jobbra tér el a középvonaltól. A vállöv vonala jobbra lejt.
Hátulnézetben, a vállak és a medence kiemelt pontjainak és az őket összekötő egyeneseknek a megítélése, az előzővel megegyezik (216. ábra, 2. kép). A jól látható lapockák elhelyezkedése szimmetrikus, az angulus inferiorok azonos magasságban állnak, a margo medialisok közel párhuzamosak a gerinccel, és a lapockák ráfekszenek a mellkasfalra. A szimmetriatengelyt itt ideális esetben a gerinc vonala, vagyis a processus spinosusok sora rajzolja ki. Felül a koponyacsonton a protuberancia occipitalis externán halad át, alul, a gerinc folytatásában a farpofák közötti vonalban, majd a térdek között futva a belbokák között középen éri el az alátámasztási felületet.
Manuális vizsgálat: a páciens áll, kissé előrehajol, így a processus spinosusok jobban előemelkednek. A vizsgáló az alsó nyakcsigolyától indulva két ujjával közrefogja a processus spinosust és erőteljesen végighúzza ujjait a gerinc teljes hosszában. Néhányszor megismétli a mozdulatot, és felegyenesítve a pácienst, a gerinc mentén kivörösödő bőr, kirajzolja a gerinc vonalát. Minimális oldalirányú eltérés normálisnak tekinthető.
A középvonal (gerinc hossztengelyének) meghatározásához egy egyszerű függőónt használhatunk. Elölről a homlok középvonalától, hátulról a protuberancia occipitalis externától, vagy a processus prominenstől (nyaki szakaszt kihagyva) leengedve a zsinórt, az előzőekben felsorolt pontokon halad át.
A törzs szimmetriájának vizsgálatához hasznos segítséget nyújthat egy négyzetrácsos háttér. A páciens a rácsos háttér előtt áll. A függőleges és vízszintes segédvonalak a test körvonalától függően látszanak. Lefotózva a pácienst a tartás elemzése egyszerűbb, az eltéréseket mérni is lehet.
Egy másik fotó alapú testtartáselemzés szintén mérési lehetőséget biztosít a szimmetria, vagy annak hiányában az eltérések vizsgálatában. A vizsgálat feltétele, hogy jól látható, beazonosítható tájékozódási pontokat lássunk a felvételen. A legjobb megoldás, ha stabil csontos orientációs pontokat jelölünk meg a testen, amelyek a fotókon viszonyítási alapként szolgálnak a vizsgálathoz. Az eljárás hibája, hogy csak egy síkban teszi lehetővé a vizsgálatot, a markerek a bőrrel együtt elmozdulnak, és a fényképezőgép elhelyezése, tartása, a felvétel iránya torzíthatja az eredményeket.