II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A VÁLLÍZÜLET

1. A VÁLLÍZÜLET – ARTICULATIO GLENOHUMERALIS

1.2. Arthrokinematika

A szagittális síkú mozgások során, ha a humerus fej mozog, az ízfelszínek között forgás történik. Ennek az az oka, hogy a humerus fej alakja ebben a síkban gömbfelszínt formáz, így a fej forgó mozgást végez a vápában. (10. ábra)

 

A humerus fej forgása a flexió során

10. ábra
A humerus fej forgása a flexió során
(Forrás: Neumann DA: Kinesiology of the musculoskeletal system, ed. 2, 2010, Mosby)

 

Abdukció során, nyílt kinematikus láncban, a konvex fej elmozdulása craniális gördülés és caudális csúszás lesz, az ellenirányú csúszás révén biztosított a fej centrális helyzete a vápában. (11. ábra)

A vállízületi abdukció arthrokinematikája

11. ábra
A vállízületi abdukció arthrokinematikája
(Forrás: Neumann DA: Kinesiology of the musculoskeletal system, ed. 2, 2010, Mosby)

E nélkül a csúszás nélkül a fej craniális gördülése következtében, már relatív kis terjedelmű (22°) abdukció elegendő ahhoz, hogy a fej felgördülve kitöltse a subacromiális rést, komprimálva az itt futó képleteket. Az ismétlődő kompresszió, irritáció hatására kialakuló fájdalmas állapot a subacromialis impingement syndroma.

A kirotáció során a fej hátrafelé gördül, és előre csúszik, a centralizáló képletek aktív és passzív feszülésének következtében nincsen a mozgás során jelentős, tényleges elmozdulás az ízületi neutrális zónából, a fej centrális helyzetű marad. Berotáció során a humerus fej gördülése anterior, csúszása posterior irányú lesz (Neumann, 2010).

Neumann DA: Kinesiology of the musculoskeletal system, ed. 2, 2010, Mosby

Scapulo-humeralis ritmus

A felső végtag mozgásai során, a vállöv-vállízület elmozdulásainak kinematikai összefüggését a scapulo-humerális ritmus írja le. Számos tanulmány született a teljes terjedelmű vállízületi abdukció során zajló mozgások egymáshoz viszonyított arányának leírására. Ezek eredményei nem térnek el nagymértékben attól az értéktől, mely szerint a teljes terjedelem, 180°, megoszlása 2:1 arányban alakul a vállízület javára, tehát 120° jön létre a vállízület ízfelszíneinek elmozdulásaként (a gerinc mozgásával együtt), míg a vállöv ízületeinek mozgásai a lapocka kirotációját adva 60°-os elmozdulást biztosítanak. (12. ábra) Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a vállöv-vállízületi komplexum teljes flexiós, illetve abdukciós mozgásterjedelméhez a háti, sőt az ágyéki gerinc mozgása is hozzájárul. A mozgás végső fázisában a gerinc extenziója elengedhetetlen a maximális mozgásterjedelem eléréséhez (15. ábra
A két kar előreemelése egyszerre, komplex vállövi-vállízületi mozgás.
A látszólag 180 fokos mozgásterjedelemhez a gerinc extenziója is szükséges). Szembetűnő, ha kifotikus tartásban rögzült pácienst vizsgálunk, a gerinc extenziójának korlátozottsága miatt nem képes a kart függőlegesig felnyújtani, akkor sem, ha a vállöv és a vállízület mozgásai szabadok. Ha csak az egyik kart emeli a páciens, a gerinc ellenoldali laterálflexiója teszi teljessé a mozgást.

A scapulo-humerális ritmus

12. ábra
A scapulo-humerális ritmus