II. A FELSŐ VÉGTAGOK - VÁLLŐV
1. A VÁLLÖV
1.1. Articulatio sternoclavicularis
A vállöv legproximálisabb helyzetű ízülete, a claviculát és a sternumot kapcsolja össze. A clavicula szerepe, hogy mintegy mechanikai távtartóként biztosítsa a scapula viszonylagosan állandó távolságát a törzshöz képest.
Az ízület nyeregízület, melyben a clavicula mediális vége a frontális síkban konvex, a horizontális síkban konkáv, a sternum clavicularis ízfelszíne pedig ennek a formának a fordítottja, azaz enyhén konkáv a frontális és enyhén konvex a horizontális síkban (Standring, 2009).
Az ízületi tokot ventrálisan és dorzálisan a ligamentum sternoclaviculare erősíti. A szalag ventrális rostjai retrakció, dorzális rostjai protrakció során vállnak feszessé. Mindkét rostköteg alsó része eleváció, felső része depresszió során is megfeszül. Az incisura jugularisban húzódik a ligamentum interclaviculare, ami a két clavicula mediális végeit köti össze egymással. A clavicula maximálisan depresszált helyzete megnyújtja és megfeszíti ezt a szalagot.
Az első borda porcos részének felső felszínéről a clavicula alsó felszínén a tuberositas costalisra futó erős szalag a ligamentum costoclaciculare. A szalag eleváció során feszül leginkább, feszessége behatárolja a clavicula elevációját, egyidejűleg stabilizálva azt, korlátozza annak rotációját. Elülső rostjai maximális retrakció, hátsó rostkötege maximális protrakció során is feszessé válik (1. ábra) (Standring, 2009).