A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

A vállízület gömbízület, három szabadsági fokkal rendelkezik. A három fő síkban létrejövő mozgásain túl megkülönböztetünk úgynevezett horizontális flexiót és extenziót, mely mozgások kiinduló (neutrális) helyzete a 90°-os vállízületi abdukció.

Mozgások a szagittális síkban:

Flexió – 0°-120°, a kar előre-fölfelé mozog. A vállöv ízületeiben létrejövő, a sternoclavicularis ízületi elevációval és acromioclavicularis ízületi scapula kirotációval, valamint a gerinc kiegészítő extenziójával együtt elért mozgásterjedelem 0°-180°. A vállöv elmozdulása nélkül, a mozgás első szakaszán a vállízület megközelítően 60°-os elmozdulásra képes. Ezt követően az elmozdulás már nem tisztán vállízületi. A vállízület további mozgásához a vállöv ízületeiben elinduló mozgások kapcsolódnak, összességében 120° terjedelemig.

Ha csak az egyik végtagot emeljük fül mellé, a háti gerinc ellenoldali laterálflexiója adódik a mozgáshoz, és tovafutó, kompenzáló mozgásként a törzs laterálflexiója is létrejöhet. Ha mindkét kart flexióba emeljük, úgy a thoracalis és lumbális gerincszakasz elongációja, extenziója egészíti ki a mozgást. A mozgás során a vállízület automatikus kirotációja is bekövetkezik, ez a kapcsolt rotáció szükséges ahhoz, hogy a tuberculum majus hátrafelé forogva a coracoacromiális ív legmagasabb szakaszában haladhasson, elkerülve az itt futó képletek, a musculus supraspinatus ina és a bursa subacromialis/subdeltoidea acromionhoz való préselését, irritációját.

A maximális vállízületi flexió végén a vállöv fejezetben már leírt, az eleváció és a scapula kirotáció során megfeszülő képleteken kívül, a vállízületi tok és a glenohumerális szalagrendszer alsó és hátsó része, valamint a lig. coracoacromiale nyúlik meg.

Extenzió – 0°-45°, a akar hátra-fölfelé mozog, a vállöv ízületeiben létrejövő, összeadódó sternoclavicularis ízületi retrakcióval és acromioclavicularis ízületi scapula berotációval együtt a mozgás terjedelme 0°-80°. A mozgást behatároló, megfeszülő képletek a vállízület esetén a tok elülső része és a glenohumerális szalagrendszer.

Mozgások a frontális síkban:

Abdukció – 0°-120°, a akr oldalra-fölfelé mozog, a flexiónál már leírtak alapján, az abdukció során is kiegészül a tiszta vállízületi mozgás a vállöv elmozdulásaival. Abdukciós irányban a tisztán vállízületi elmozdulás terjedelme körülbelül 90°, de összesen mintegy 120°-ig terjed. Ezt egészíti ki kb 60°-al a sternoclavicularis ízületi eleváció és scapula kirotációja az acromioclavicularis ízületben. Így a teljes mozgásterjedelem 0°-180°. A kapcsolt rotáció és a gerinc elmozdulásai a mozgásterjedelem végén ugyanúgy szükségesek a normál osteokinematikai elmozduláshoz, mint a flexió során.

Addukció – kar mediális-fölfelé irányú mozgása, a vállízület neutrális helyzetében nem kivitelezhető, csak flexióval kombinálva, törzs előtt, vagy extenzióval, törzs mögött hozható létre. Közvetlenül a törzs előtt az addukció terjedelme 0°-40°, míg törzs mögött minimális, 0°-5°-10°. Törzs előtt addukálva a kart a tok hátsó része, és a glenohumerális rendszer felső rostjai válnak feszessé, míg törzs mögé húzva a tok elülső része, és a glenohumerális szalag felső rostjai feszülnek meg. Tovafutó mozgásként törzs előtti addukció során a vállöv protrakciójának fokozódását követően a gerinc ellenoldali rotációja, törzs mögötti addukciónál a vállövi retrakció után a gerinc azonos oldali rotációja következik be.

Mozgások a horizontális síkban

A kirotáció = 0°-85°. A mozgás a humerus hossztengelye körüli forgó mozgás, célszerűen hajlított könyökízület mellett vizsgálható, mivel így különíthető el az alkari szupinációtól. A mozgásterjedelem végén a tok elülső része, a glenohumerális szalagrendszer és a lig. coracoacromiale feszül.

A berotáció = 0°-100°, a maximális terjedelem az alkar törzs mögé helyezésével érhető el, ekkor a vállízületben extenzió szükséges. A mozgásterjedelem végén a tok hátsó része és a glenohumerális szalagrendszer alsó rostjai is megfeszülnek (Neumann, 2010).