A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

Az ízületi felszíneket a femur disztális végén elhelyezkedő, szagittális és frontális síkban egyaránt konvex condylusok és a tibia proximális részén található enyhén konkáv mediális, és enyhén konvex laterális condylusok alkotják. A femur conylusok antero-posterior tengelyei nem párhuzamosak, posterior irányban egymástól távolodnak. A mediális condylus keskenyebb, kitérése erőteljesebb.

A tibia condylusok alkotta plató és a femur domború conylusai által alkotott ízület inkongruens, az ízület stabilitásához további képletek szükségesek.

Az ízületi tok csőszerűen foglalja magába a tibiofemorális ízület mediális és laterális alkotóit, továbbá a patellofemorális ízületet. A tokot körkörösen fascia, szalagok és izmok erősítik. A tok elülső részét a ligamentum patellae, a musculus quadriceps femoris révén, valamint az extensor retinaculum mediális és laterális rostjai erősítik. Laterálisan a ligamentum collaterale laterale, az extenzor retinaculum laterális rostjai, a tractus iliotibialis erősítik a tokot. Dinamikus stabilitást a musculus biceps femoris, a musculus popliteus ina, valamint a musculus gastrocnemius lateralis biztosítanak. A tok hátsó részét a ligamentum popliteum obliquum erősíti. Ez a szalag ferdén húzódik a mediális tibia condylus hátsó felszínétől a laterális femur condylus területét fedő tokrészhez, a maximális térdízületi extenzió során feszes.

Postero-laterálisan a fibula fejről a tibia hátsó interconcondylaris területére, valamint a femur laterális condylus hátsó felszínéhez futó ligamentum arcuatum popliteum járul hozzá a stabilitáshoz.

Mediálisan a ligamentum collaterale mediale, az extenzor retinaculum mediális rostjai, postero-mediálisan a pes anserinusban tapadó izmok (musculus sartorius, musculus gracilis, musculus semitendinosus) inai, továbbá a musculus semimembranosus erősítik a tokot (Neumann, 2010).

Meniscusok

A rostoporcos, sarló alakú képletek feladata a tibia sekély vápájának mélyítése, a kompressziós terhelés csökkentése, illetve eloszlatása a tibiofemorális ízületben. További funkciójuk az ízületi stabilitás növelése a mozgások során, az ízületi porc kenése, propriocepció, és az arthrokinematikai mozgások vezetése.

Mindkét meniscus a tibia platóhoz, annak intercondylaris régiójához rögzül két szabad végződésével, elülső és hátulsó szarvval. A meniscusok mediális része nem tartalmaz ereket, míg a laterális részek vérellátása a kapcsolódó tokrészek kapillárisaiból biztosított.

A meniscusok alakja és rögzítettsége eltérő. A mediális meniscus ovális alakú, külső széle a ligamentum collaterale mediale mély rostjaihoz és a tokhoz kapcsolódik. A laterális meniscus közel kör alakú, a tok laterális részéhez kapcsolódik, a ligamentum collaterale lateralehoz való kapcsolódását a musculus popliteus ina akadályozza. A másodlagos rögzítettséget, és így a meniscusok pozícionálását néhány izom biztosítja. A musculus quadriceps femoris mindkét meniscust stabilizálja a térdízületi extenzió során, ellensúlyozva a femur csúszása generálta nyíró erőket. Mindkét meniscushoz kapcsolódik a musculus semimembranosus, míg a laterálist a musculus popliteus rögzíti (Sanchez, 2006).

Kollaterális szalagok

Az ízületi tokot két oldalról szalagok erősítik. A ligamentum collaterale mediale (tibiale) egy lapos, felületes és mély rostokból álló képlet, felületes rostjai mintegy 10 cm hosszan a femur mediális epicondylusától a mediálisan és proximálisan futó extenzor retinaculum rostokhoz, illetve a tibia mediális condylusához futnak, mély rostjai rövidebbek és kissé ferde lefutásúak.

A ligamentum collaterale laterale (fibulare) egy közel függőleges lefutású erős, hengeres szalag, mely a femur laterális epicondylusa és a fibula fej között húzódik.

Az oldalszalagok legfontosabb feladata a térdízület frontális síkú stabilizálása. Nyújtott térd mellett a mediális szalag a valgus irányú, a laterális a varus irányú erőhatással szemben biztosít ellenállást. További általános stabilizáló feladatot töltenek be a flexiós-extenziós mozgások során. Mindkét oldalszalag feszes a térdízület nyújtott helyzetében, akadályozva a további extenziót, valamint ebben a helyzetben a tibia hossztengelye körüli axiális rotációt (Neumann, 2010).

Keresztszalagok

A térdízületben két, diagonális lefutású szalag található, az ízületi üregen belül, synoviális hártyával borítottan. Mindkét szalag erős és vastag, együttes hatásuk révén a biztosítják a térd stabilitását a tér minden irányában, de különösen a szagittális síkban. További hatásuk a tibia és femur közötti csúszó elmozdulások vezetése, és a bennük található proprioceptorok révén részt vesznek az ízületi helyzet- és mozgásérzékelésben.

A ligamentum cruciatum anterius (LCA), az elülső keresztszalag a tibia plató intercondylaris területének elülső részéről ferdén felfelé, hátrafelé és laterális irányba fut a femur laterális condylusának mediális felszínére. A szalag rostjai két egymásra spirálisan csavarodó köteget képeznek.

A LCA rostjainak jelentős része egyre inkább feszes az extenziós irányú mozgás során, és az ízület nyújtott helyzetében (Chhabra, 2006), így a többi, ebben a helyzetben passzívan megfeszülő képlettel együtt, mint a tok hátsó része, a kollaterális szalagok és a flexor izomzat, biztosítják az ízület stabilitását, különösen terhelt helyzetben. Az extenziós irányú mozgás során a kontrahálódó musculus quadriceps femoris anterior irányba húzza a tibiát, ezzel megfeszíti a LCA rostjait, melynek passzív tenzió növekedése korlátozza a tibia előrecsúszását. Az ischiocruralis izomzat feszülése szintén ilyen hatású, így szakadt LCA esetén részben pótolja a szalag funkcióját.

A ligamentum cruciatum posterius (LCP) a tibia plató intercondylaris területének hátsó részéről a mediális femur condylus laterális felszínére fut ferdén előre, felfelé és mediális irányban. A szalag rostjai két elkülöníthető részt alkotnak, egy elülső nagyobb, és egy hátsó, kisebb köteget. A LCP rostjainak legnagyobb része a térdízület flexiós helyzetében, illetve a flexiós mozgás során egyre inkább feszes, míg a teljes extenzió és 30-40°-os flexió közti tartományban laza (Papannagari, 2007).

Gravitációval szemben végzett flexió során az ischiocruralis izomzat kontrakciója posterior irányba húzza a tibiát a femurhoz képest. A LCP passzív feszülése behatárolja a tibia hátracsúszását a femuron a nyílt kinematikus láncú mozgások során, illetve a femur anterior elmozdulását a relatív rögzített tibián a zárt láncú mozgások közben, például guggoláskor.

Az ízület hátsó-laterális oldalán futó musculus popliteus ina ugyanilyen stabilizáló hatással bír (Neumann, 2010).