IV. A GERINC ÉS A TÖRZS
9. A NYAKI GERINC
9.2. Tapintás
A tövisnyúlványok tapintását a C7-es csigolyánál érdemes kezdeni, az jól látszik, és könnyen beazonosítható, a vállak vonalától kissé magasabban ez a legkiállóbb nyúlvány. Fölötte a C6-os kissé mélyebb helyzetű. Néha a T1-es processus spinosus áll ki legjobban. Elkülönítésük egyszerű: a C7-est és a C6-ost tapintsuk ki, kérjük a pácienst, hajtsa hátra a fejét. Ekkor a C6-os csigolya előre csúszik a C7 fölött, a processus spinosus kb. egy ujjnyival ventrális irányba mozog. Előrehajtott fejjel a ligamnetum nuchae kifeszül a felső nyaki szakaszon, ennek feszülését, rugalmasságát esetleg érzékenységét vizsgálhatjuk.
A többi nyaki csigolya processus spinosusa nehezen, és mélyen tapintható (rövidek és végük kettéágazik) torlódásuk miatt nem könnyű őket elkülöníteni egymástól. A C2-es csigolya nyúlványa kissé jobban kiemelkedik a többinél, egyenes fejtartás mellett az angulus mandibulae magasságában tapintható. Az atlas massa lateralisainak legkiállóbb pontjai a processus transversusok, két oldalt a processus mastoideus és az álszöglet között tapinthatók. Ha a nyúlvány a két oldalon nem egyformán érezhető, az lehet az álkapocs aszimmetrikus állása, vagy az atlanto-occipitalis ízület fiziológiástól eltérő állása miatt.
A nyakon lefutó izmok feszességét, tömegességét tapintással is ellenőrizzük.