II. A FELSŐ VÉGTAGOK - VÁLLŐV

1. A VÁLLÖV

1.2. Articulatio acromioclavicularis

A clavicula laterális végén elhelyezkedő lapos ízületi felszín és az acromionon található enyhén konkáv ízfelszín alkotják az ízületet. Az ízületi tokot felülről és alulról szalagok, a ligamentum acromioclaviculare rostjai erősítik (Debski, 2001).

Debski RE, Parsons IM, Woo SL, Fu FH (2001): Effect of capsular injury on acromioclavicular joint mechanics. J Bone Joint Surg 83:1344-1351

Fontos stabilizáló képlet a ligamentum coracoclaviculare, egy erős szalag, ami két rostkötegből áll. A ligamentum trapezoideum a processus coracoideus felső felszínéről felfelé és laterálisan fut a clavicula alsó felületére, az acromioclaviculáris ízülettől mediálisan tapad. A ligamentum conoideum lefutása inkább függőleges, a proc. coracoideus proximális bázisától a clavicula hátsó-alsó felszínére húzódik. A ligamentum coracoclaviculare mindkét része közel egyforma hosszú és vastag, közel vertikális lefutásuk és feszességük miatt fontos szerepet töltenek be a scapula és clavicula közti erőátvitelben (Costic, 2003).

Costic RS, Vangura A, Fenwick JA et al (2003): Viscoelastic behavior and structural properties of the costoclavicular ligaments. Scand J Med Sci Sports 13:305-310

A ligamentum coracoacromiale az acromion elülső-alsó részét és a processus coracoideus laterális részét köti össze. A szalag nem közvetlen stabilizátora az acromioclaviculáris ízületnek, az acromionnal együtt a coracoacromiális ívet alkotják, ami egy funkcionális tetőt biztosít a vállízület számára.