Társas (páros, hármas, csoportos) gyakorlatok elmélete, gyakorlata és módszertana
![]() forrás: gyerekjogaorszag.hu |
![]() forrás: Morvay-Sey, Kata: Küzdősportok, küzdőjátékok |
Célok
A tanulási egység tananyagának elsajátításával Ön a következő ismeretekkel lesz gazdagabb:
- tudni fogja a társas gyakorlatok lényegét, oktatásának előfeltételét, módszertanát;
- megismeri a párok, csoportok kialakításának, felállításának lehetséges módjait, szabályait,
- tisztában lesz a gyakorlatok közlésének problémáival, azok megoldási lehetőségeivel;
- példagyakorlatok felhasználásával segítséget kap a páros gyakorlatok tervezéséhez.
Társas gyakorlatról akkor beszélünk, ha a társak között valamilyen fizikai kapcsolat van a kiinduló helyzetben, ill. a gyakorlat során bármely ütemben/ütemekben. Megfogják egymás kezét, lábát, derekát, összefűzik a karjukat, átugorják, felemelik, megtartják vagy hordják a társukat. A szabadgyakorlatok jártasságszintű elsajátítása, magasabb fokú figyelem, fegyelem és értelem szükséges a társas gyakorlatok oktatásához. Ezekben a gyakorlatokban a gyermekeknek egymás segítésében, vagy egymással szemben kell ügyességüket, erejüket, állóképességüket, gyorsaságukat mozgósítani az adott feladatnak, gyakorlatnak megfelelően. A gyakorlatok végrehajtásának sikere függ a pár vagy a társak aktív közreműködésétől.
Az oktatás elején egyszerű utánzó és játékos feladatokat alkalmazzunk, és azokat is viszonylag rövid ideig (1-2 gyakorlat erejéig) végeztessük. A gyermekek értelmének, figyelmének fejlődésével térhetünk át a határozott alapformájú társas gyakorlatokra.
Kezdetekben egyszerű, kötetlen formájú páros gyakorlatokat végeztessünk, mert ezeket könnyebben megértik a tanulók, mint a csoportosakat. Ugyancsak könnyebben értik meg a gyerekek azokat a gyakorlatokat, amelyeknél ugyanazt a mozgást kell végezniük, mint amikor a szerepük különböző.
A párokat, a hármas, négyes csoportokat legegyszerűbb „tornasorból” kialakítani, kicsiknél helyben, nagyobbaknál menetközben, fejlődéssel kettes, hármas, négyes oszlopba. A tervezett gyakorlatok jellege, a létszám, a rendelkezésre álló hely szabja meg, hogy hogyan állítjuk fel a tanulókat nyitott alakzatban. Páros gyakorlatoknál a kettős arckör is megfelelő felállítási mód lehet.
A párok, illetve a csoportok kialakításánál nagyon fontos, hogy azok közel egyforma magasságú, súlyú és képességű tanulókból álljanak. Amennyiben nagy eltéréseket tapasztalunk, cseréket kell alkalmaznunk. Előfordul, hogy valaki kimarad a beosztáskor. Ilyenkor a következőképpen tehetünk:
- a kimaradt tanulóval, tanulókkal mutatjuk, mutattatjuk be a gyakorlatokat;
- a feladatokat, gyakorlatokat más-más tanulóval felváltva végzik párokban, vagy csoportokban;
- egyénileg, társ vagy társak nélkül végzi(k) a gyakorlatokat, de ezt is váltogatva.
Olyan is előfordulhat, hogy a gyakorlat jellege más szempontokat igényel a párok/társak kiválasztásánál. Pl. „gólya viszi a fiát” jellegű gyakorlatokban a testméretek alapján történő összeállítást másképp kell értelmezni.
A tanárnak az alakzattal szemben, annak közepén kell elhelyezkedni a gyakorlatok ismertetéséhez, bemutatásához, úgy, hogy mindenki lássa, és ő is lásson mindenkit
Fontos, hogy a gyakorlatok ismertetésekor, illetve a kiindulóhelyzetek elrendelésekor a fegyelmet, figyelmet követeljük meg, míg a gyakorlatok végrehajtásakor engedhetjük a kötetlenebb, szabadabb gyakorlást. Ez legtöbbször hangoskodással, nevetgéléssel jár, ezért célszerű a síp használata.
Ügyelni kell azon gyakorlatok ismertetésekor, amelyeknél a tanulók egymással szemben, vagy háttal helyezkednek el és balra, vagy jobbra történő, oldalirányú mozgást kell végezniük, mivel ami az egyiknek balra, a másiknak jobbra van. Ilyenkor támpont megjelölésével segíthetjük az egyöntetű végrehajtást, pl.: törzshajlítás a bordásfal felé 3x.
Azoknál a gyakorlatoknál, melyeknél a gyermekek szerepe különböző, vagy más mozgást végeznek, szerepcserét kell alkalmazni. A szerepcsere nem jár együtt helycserével, és törekedjünk arra, hogy minél rövidebb idő alatt történjen meg.
A páros és csoportos gyakorlatok alkalmazásakor iktassunk be küzdőgyakorlatokat, valamint emeléseket és hordásokat.