8.2. Tanulmányi séták, terepi megfigyelések, vizsgálatok szervezése
A tanulmányi sétákhoz a környezetismereti munkatankönyvekhez és a tankönyvcsaládokhoz kapcsolódó tanári kézikönyvek évszakokra lebontott ötleteket, megfigyelési szempontokat adnak, így kiegészítésképpen csak néhány további ötletet és tanácsot adunk.
Mielőtt hozzákezdenénk a természet felfedezéséhez, gondoljuk át, mi szükséges ahhoz, hogy a gyerekek hasznos, élvezetes és maradandó élményeket szerezzenek. Joseph Cornell (1998) javaslatát követve 5 alapszabályt érdemes figyelembe venni a szabadtéri tanításhoz.
Ezen szabályok mindegyikén átsugárzik a gyerekek és a
természet tisztelete, az a hozzáállás, amelyet a gyerekek is viszonoznak majd.
Akik már tartottak foglalkozásokat a szabadban, azok tapasztalhatták, hogy a
gyerekek sokkal felszabadultabban viselkednek a tanterem falain kívül, így
nehezebb a figyelmüket a tanulás tárgya felé irányítani. A pedagógusok egy
része a fegyelmezési nehézségek miatt nem szívesen viszi ki a tanulókat
úgynevezett „szabadég” programokra. Ha Cornell alapszabályait követve tartjuk a
terepi foglalkozásokat, akkor sikerül a tanulóink kirobbanó életerejét értelmes
irányba terelni.
- Taníts kevesebbet, ossz meg többet!
Fontos, hogy a pedagógus
megossza gondolatait és érzéseit is a gyerekekkel, mert csak így adhatjuk át
igazán a természet iránt érzett szeretetünket és tiszteletünket, csak így
ösztönözhetjük őket is hasonlóra. Ahelyett, hogy csak puszta tényeket közölnénk
(Ez itt egy kocsányos tölgy, amely
magányosan terebélyes lombkoronát tud fejleszteni), mondjuk el, milyen
érzéseket, gondolatokat vált ki belőlünk a megfigyelt fa. Például így: „Nézzétek csak ezt a hatalmas öreg,
kocsányos tölgyfát! Igazán csodálatos dolog, hogy ilyen nagyra tudott
növekedni. Vizsgáljuk meg, mi segítette őt abban, hogy ilyen hatalmasra tudott
nőni! Szerintetek hány éves lehet? Milyen eseményekről számolhatna be ez a fa,
ha egy csoda folytán beszélni tudna?
Szerintem ez a fa sok-sok ember gondoskodó, izzadságos munkájáról is
beszélhetne, vagy megfigyelheti, miként töltik az emberek az idejüket ezen a
vidéken. Hallgassuk meg, mit érezhetünk, ha a fülünket a fa törzséhez
szorítjuk, ha megtapintjuk?” stb. A
gyerekek sokkal szabadabban válaszolnak ezekre a megjegyzésekre vagy
kérdésekre, mint a tankönyvi szövegre, így a képzeletüket is jobban tudjuk
mozgósítani.
- Fogadj be!
A befogadókészség
odafigyelést és éberséget jelent. A természetben látott jelenségek spontán
lelkesedést váltanak ki a tanulóinkból, amelyeket a tanulás irányába
terelhetünk, ha elég ügyesek vagyunk. Legyünk éberek, hiszen a gyerekek minden
kérdése, megjegyzése, boldog felkiáltása lehetőség a kommunikációra.
- Azonnal keltsd fel a gyerekek figyelmét!
Már a kirándulás előtt
adjuk meg az ünnepélyes alaphangot a természetben végzendő tevékenységekhez.
Ehhez jó ötlet lehet például egy szép idézet: „Ki a mezőre ballagok, hol fű között virág terem. Virágok, szép
virágaim, be kedvesek vagytok nekem. S ki tudja, a virágok illata nem
beszédük-e, csak nem értjük, nem hatol át testünkön lelkünk fülibe. (Petőfi
Sándor: Virágok). Ezen idézet felolvasása után megkérdezhetjük, hogy vajon
mit üzennek a virágok az illatukkal? Az illatokat terepen tapasztalhatjuk meg,
némelyik virágnak kellemes, másiknak kellemetlen illata van. A poloskaszagú
kosbornak például kellemetlen, poloskaszaga van. Ezzel a számunkra
kellemetlennek tűnő illattal csak bizonyos rovarokat csalogat magához, hogy
elvégezzék a beporzását, de távol is tartja a legelésző állatokat, hogy ne
egyék meg.
- Először nézz, tapasztalj; azután beszélj!
Előfordul, hogy
természetben olyan jelenséget látnak a gyerekek, amely egy pillanat alatt
elragadja a figyelmüket. Például egy apró hangya nála tízszer - hússzor nagyobb
hernyót vonszol magával, vagy „bokszoló” mezei nyulakat látnak márciusban. (A
baknyulak ilyen mozdulatokkal próbálják elkergetni a másik hímet a területükről
a párzási időszakban.) A kisiskolás korú gyerekek egészen mindennapos dolgokban
is képesek megtapasztalni a csodát. Például egy esőcseppektől szikrázó pókháló
előtt is megállnak. Ezt használjuk ki, és kezdeményezzünk beszélgetést például
arról, hogy miért szőnek hálót a pókok? Tudják-e, hogy a világ legerősebb
anyaga a pókselyem. Cornell a következőt tanácsolja: „Ne zavarjon, ha nem tudsz neveket. Az állatok és növények nevei csak
felületes címkeként utalnak valódi lényükre. Ahogy saját lényed is lényegesen több,
mint a neved, vagy akár testi és szellemi vonásaid összessége, úgy a tölgyfa is
több, mint név és adatok listája.”
- Öröm hassa át a tapasztalást, vidámság vagy nyugodt odaadás
formájában!
A gyerekek természetesen
kapcsolódnak be a tanulás folyamatába, ha az alkalom légkörét boldoggá,
lelkessé tesszük. A saját lelkesedésünk ragadós, tanítóként is nagy kincs lesz.