7.1.2. A projektmódszer lépései, szakaszai

A projektek megvalósításának szerkezetét meghatározza, hogy milyen témát dolgozunk fel, de függ a környezettől is. A legtöbb projektnek mégis van egy általános menete,melynek fontosabb lépései az alábbiak.

  1. Ötlet- és témagyűjtés

A diákokkal közösen összegyűjtjük, hogy milyen témákkal szeretnének foglalkozni. Természetesen lehet tágabb, éppen aktuális témakörjavaslatokat adni, amelyekből a tanulókkal közösen választjuk ki, hogy a témakörből melyik konkrét témát, milyen célból dolgozunk fel. Kiválóan alkalmas módszer erre az ötletbörze, melynek során minden tanuló írásban összegyűjti, hogy melyek azok a szavak, amelyek az adott témakörben eszébe jutnak. A közös megbeszélés során mindenki mond egy szót. A kört addig ismételjük, amíg minden összegyűjtött szó egyszer el nem hangzik. Az ötletbörze során összegyűlt szavak adhatják az asszociációs térkép alapját, mely egy olyan hálózat, amelynek közepén a téma, a kulcsszó áll, abból indulnak elágazások.

  1. A cél, célok megfogalmazása

Ez a tudatos munka alapja. El kell mondani, vagy írásban kell rögzíteni, hogy mit akar a csoport elérni a projekt végére. Első lépésben egy közös megbeszélésen felvázoljuk a programot, annak lényegét, célját, valamint rámutatunk tanítványaink szerepére a láncolatban. A motiválásnak döntő szerepe van a projekt egésze szempontjából.

  1. Témaválasztás

A javaslatok közül azt kell választanunk, ami legjobban megfelel a kitűzött célunknak. Ez határozza meg például azt, hogy milyen projektbe kapcsolódunk be. Egy nemzetközi program esetében már adott a téma, amihez csatlakozhatunk, de még ebben az esetben is marad lehetőségünk arra, hogy különböző részprogramok közül válasszunk.

  1. A projektterv elkészítése

Meg kell határoznunk az egymásra épülő lépéseket. Fontos, hogy mindenkinek világos legyen, hogy a programban ki, mit, kivel, meddig és hol dolgozik. Ennek rögzítésére alkalmas egy jól átgondolt táblázat vagy egy asszociációs térkép (mind-map).

Elsőként mi pedagógusok végiggondoljuk a programot, megtervezzük, hogy hogyan építkezzünk a program során, milyen mélységig tárgyaljuk a témát, javaslatot készítünk a munka menetéről. Az összeállítása mindig attól függ, hogy melyik programban, milyen korosztályú és milyen létszámú csoporttal dolgozunk. Több éves program esetén esetleg a diákokkal együtt el kell döntenünk, hogy melyik évben mi lesz a továbblépés azon tanulók számára, akikkel éveken keresztül közösen dolgozunk a projektben. A végleges ütemtervet mindig a diákok véleménye, ötletei alapján, velük közösen készítsük el.

  1. A projektszervezés

El kell döntenünk, hogy kinek a vezetésével, milyen formában és gyakorisággal találkozzon a csoport. Ennek a szakasznak az a szerepe, hogy diákjaink pontosan tudják, hogy mit és miért tesznek majd a program során. A gyerekekkel meg kell ismertetnünk a mérés vagy vizsgálat elméleti hátterét, szakirodalmat olvasnak, megtanulják az alkalmazott eszközök használatát, szükség esetén azok elkészítését. Jó segédanyagok az egyes projektekhez kiadott füzetek, kézikönyvek. A munka megkezdése előtt hívjuk fel tanulóink figyelmét arra, hogy a mért adatokra, megállapításokra fognak ők és mások építeni a későbbiek során, vizsgálataiknak csak akkor van értéke, ha pontosan az útmutató alapján végezték el azokat. Ennek kiemelése növeli a gyerekek felelősségérzetét, igyekeznek a legjobb tudásuk szerint dolgozni.

  1. A projekt megvalósítása, menete

Ezen idő alatt háttérbe húzódunk, és csak facilitáló vagy tanácsadó szerepet töltünk be. A gyerekek legtöbbször csoportban dolgoznak. Hosszabb projektek esetében nélkülözhetetlenek az ún. „mérföldkövek” (pl.: beszámolók, előadások, megbeszélések szervezése). A projekt időtartamára érdemes egy állandó kuckót (tanterem, szertár, könyvtár sarka) kialakítanunk az eszközök, könyvek és folyóiratok tárolására. Ez lehet egyben találkozási hely a résztvevő gyerekek számára.

  1. Dokumentálás, bemutatás, értékelés

A program kezdetétől minden tanulónak legyen önálló jegyzetfüzete, amiben az általa olvasott vagy közösen megbeszélt témákról, valamint saját tapasztalatairól, a mérési eredményeiről készít feljegyzéseket. Ezt a jegyzetfüzetet el is készíthetik a tanulók, ha a korábbi évek már nem használatos füzeteiből kiveszik az üres lapokat, így az újrahasznosításra is jó példát mutatunk. A közös jegyzőkönyvbe mindenki mérési adata kerüljön be. A tanulók nagyobb felelősséget éreznek saját munkájuk iránt, ha alá is kell írniuk, amikor bevezetik annak eredményét a „nagykönyvbe”. A projekt végét lezáró dokumentáció az idő és energia hiánya miatt a mai iskolai gyakorlatban legtöbbször elmarad, viszont a munka értékelése és a projekt esetleges reprodukálhatósága érdekében nélkülözhetetlen. Legegyszerűbb, ha minden anyagot, az elejétől kezdve, folyamatosan archiválunk. A bemutatkozásra nagyon jó alkalom lehet például egy iskolaújság, az iskolarádió programja, amely egy jeles esemény ünnepéhez is kötődhet.

A projektmódszer alkalmazásának legnagyobb akadálya Magyarországon a merev tanórákban (45 perces időtartamú tanítási órákban) való gondolkodás. David Orr (1993) környezettudományi professzor felhívja a világ figyelmét korunk oktatási rendszerének általánosnak mondható fő problémájára: „A világot szeletekre szabdaltuk és darabokra törtük. Ezeket a darabokat tudományoknak és altudományoknak neveztük el, és hermetikusan elzártuk egymástól. Ennek az a következménye, hogy 12, 16 vagy 20 évi tanulás után a legtöbb diák úgy végez, vagy úgy kap diplomát, hogy nem áll össze a fejében egy egységes világ képe. Ez az egyén sorsára és az egész bolygóra nézve komoly következményekkel jár.”