6.3. A tanulók aktív tevékenységére épülő interaktív és kooperatív tanulási technikák
A didaktikai
játékok után az interaktív és kooperatív módszerekkel való tanulás a
legnépszerűbb az általános iskolás tanulók körében.
- Kiscsoportos munka
A kiscsoportos
munka elősegíti az aktív részvételt, a nézőpontok és vélemények cseréjét és a
kooperatív munkát. A munka kezdetén
hasznos bizonyos feladatokat kiosztani a csoporton belül. Négyfős csoportnak a
következő feladatokat adhatjuk: Informátor:
ő felelős azért, hogy a csapat minden tagja kézhez kapja a szükséges
információt és segédanyagokat, ha szükséges, ezeket felkutatja. Íródeák: a csapat munkáját jegyzeteli,
minden elhangzott ötletet, eredményt, javaslatot felír. Facilitátor (irányító): betartatja az időt, figyel arra, hogy a
csoport ne térjen el a témától, és hogy a csapatban mindenki szót kapjon. Beszámoló (szóvivő): a munka
összefoglalásaként készülő (az egész osztálynak, többi csapatnak szóló) beszámolóért
felelős. (Kagan, 2007.)
Tanácsos ezeket
a szerepeket váltogatni a csoporton belül, nehogy mindig ugyanaz a tanuló
számoljon be a csoport munkájáról. Ezzel arra késztethetjük a tanulókat, hogy
mindenki részt vegyen a csoportmunkában, és meg is értse az elvégzett
tevékenységet.
-
Vitamódszerek
A csoportos viták segítik a tanulókat, hogy világosan kifejezzék mondandójukat, kifejezzék véleményüket, valamint meghallgassák másokéit. Ezt hatékonyabbá teheti néhány technika alkalmazása.
Mágikus mikrofon:
az osztály körben ül le, egy mikrofon-alakú tárgy jár körbe (ez lehet labda,
vagy papagáj figura is). Csak a tárgyat tartó személy beszélhet, a többiek
figyelnek, ha befejezte, a „mikrofont” más kapja meg, például a sorban
következő. Koncentrikus körök: az osztályt két egyenlő létszámú
csoportra osztjuk, az első belül áll körbe, arccal kifelé, a második kívül
alkot kört, arccal a belső kör felé. Így párokban egymással szemben állnak, és
az osztályban feltett kérdést vitatnak meg. Pár perc múlva a külső kör eggyel
arrébb áll, így mindenki új párral kerül szembe, ugyanazt vagy akár más kérdést
megvitatni.
A vita olyan
dialogikus szóbeli közlési módszer, amelynek az ismeretek elsajátításán túli
célja a gondolkodás és a kommunikációs készségek fejlesztése. A vitában a
tanulók viszonylag nagyfokú önállóságot élveznek, a pedagógus háttérből
irányítja a vita menetét.
A vita mint
módszere
A jól kialakított vitában a tanulók nem a
pedagógushoz intézik kérdéseiket, hanem a tanulótársaikhoz. A résztvevők így
egyenrangúnak érzik magukat.
A vitát minden tantárgyban és életkortól
függetlenül lehet alkalmazni. Életkortól függően csak a vita bonyolultságában
és annak időtartamában tér el.
A vitát a
megbeszéléstől az különbözteti meg, hogy:
-
a tanulók legalább annyit beszélnek, mint a
tanár,
-
az interakció nem kérdés-felelet formát ölt,
hanem vélemények, kijelentések, állítások ütköznek,
-
az interakciót többségében a tanulók
kezdeményezik, s ez nem elsősorban a tanárhoz, hanem a másik tanulóhoz irányul,
-
a kérdések célja valóságos ismeretek szerzése,
nem annak ellenőrzése, hogy tudja-e a tanuló a választ,
-
a válaszok előre általában nem meghatározottak,
s különfélék lehetnek,
-
az értékelés nem helyes/helytelen, hanem
egyetértek/nem értek egyet kategóriákkal történik,
-
nemcsak a tanár értékeli a tanulók
megnyilatkozásait, hanem a tanulók egymás és a tanár megállapítását is.
A vita
megvalósulásának feltételei
1.
Logikai:
A résztvevők egymáshoz beszéljenek, egymásra figyeljenek, reagáljanak, eltérő
álláspontokat képviseljenek, szándékukban álljon saját álláspontjuk
kialakítása.
2.
Morális:
A résztvevők hajlandók érvek hatására véleményüket megosztani, betartják a
vitatkozás szabályait, csak azt mondják, amit igaznak gondolnak, szorongás
nélkül elmondják véleményüket; minden résztvevő véleményének azonos
jelentőséget tulajdonítanak, minden véleményt előítélet nélkül elfogadnak.
3.
Intellektuális:
Mások véleményét tiszteletben tartják; nem kedvelik a tekintélyt; eltérő
véleményeket igényelnek; nyitottak egymás iránt; átgondolják az érveket,
mielőtt állást foglalnak; arra törekszenek, hogy tényeket, érveket közöljenek;
a lényeget világosan, tömören fogalmazzák meg; konzisztensek legyenek.
Fontos, hogy a
vita nyitott legyen a témáját, a résztvevők gondolkodásmódját, az érveket, az
időkorlátot, a vita kimenetelét, eredményét, következtetéseit illetően.
A vita alkalmazásának
célja, hogy a kritikai és a problémamegoldó gondolkodást fejlessze. A vitát, - eredményes
alkalmazása érdekében - meg kell, hogy előzze az ismeretszerző, építő, alkotó,
rendszerező tanulási módok alkalmazása.
Az eredményes
vita feltételei:
-
a tanulók felkészítése a vitában való
részvételre,
-
a vita megfelelő előkészítése,
-
a vita megfelelő vezetése.
A vitában való
részvétel képessége spontán módon nem alakul ki a tanulóban, azt céltudatosan
fejleszteni kell. Ennek során négy interperszonális képességnek
tulajdonítanak különleges jelentősséget:
-
kijelentésének átfogalmazásával ellenőrizzük,
hogy jól értettük-e a másikat,
-
egymás tevékenységét értelmezzük szavakkal,
-
interpretáljuk a másik személy érzéseit,
-
jelezzük saját érzéseinket.
A vita
alkalmazása mellett szóló érvek:
-
elősegíti a megfelelő kommunikációs kultúra
kialakulását,
-
a véleményformálás és kifejezés eszköze,
-
fejleszti az érvek, ellenérvek kifejezésének,
megvédésének a képességét,
-
fejleszti a problémamegoldó képességet,
-
a verbális készségek gyakorlása mellett
helyzetet teremt a metakommunikáció (a tekintet, a gesztusok, a hanghordozás
stb.) kifejezésére is,
-
a szociális tanulás szerves része,
-
lehetőséget teremt a tanulói attitűdök
formálására,
-
segítségével tartós szaktárgyi tudás érhető el.
A vita
alkalmazásának akadályai:
-
időhiány,
-
sok előkészítő munkát igényel,
-
alkalmazása során nem tartható fenn a megszokott
fegyelem,
-
nehéz a vitát lezárni.
Módszertani
javaslatok a vita menetére
-
A vita céljának meghatározása; a tanulók
ismereteinek és vitakészségeinek a feltérképezése.
-
A vita menetének megtervezése – (az alkalmazandó
kérdéstípusok, a főbb állítások kiválasztása) valamint a tárgyi feltételek
megteremtése (elolvasandó irodalom, a terem vitára alkalmas berendezése).
-
Gondoskodnunk kell arról, hogy mindenki
hozzájusson a témával kapcsolatos információkhoz.
-
A termet úgy rendezzük be, hogy a résztvevők jól
lássák egymást. Legjobb, ha kör alakban ülnek, mert így mindenki lát mindenkit.
-
a célok közlése, a vita szabályainak,
időtartamának ismertetése,
-
a vita exponálása, fókuszálása,
-
a vita levezetése.
A vezető
ismerteti a szabályokat, és elmondja a rendelkezésre álló időtartamot. Kérjük,
hogy a hozzászólók mindig indokolják meg véleményüket. Ha a résztvevők nem
értenek egyet, javasoljuk, hogy adjanak jobbító javaslatot.
A vita során a
tanárnak vissza kell húzódnia, hogy ne ő legyen a középpontban, de a vita menetét
folyamatosan kell követnie (jegyzeteléssel is). Ha a vita netán zsákutcába
jutna, azaz nem halad előre (tanulói vélemény ismétlődik), a pedagógusnak
indirekt módon a fő „útvonalra” kell terelnie a vita menetét.
A vezetőnek,
azaz pedagógusnak csoportosítva összegeznie kell az elhangzott véleményeket, de
nem kell állást foglalnia egyik mellett sem. Így is érzékeltethető, hogy
nincsenek abszolút igazságok.
Az eredményes
lezárás érdekében a vezetőnek végig kell kísérnie a vita menetét, jegyzetelnie
a fontosabb elhangzottakat. Majd kérdésekkel rávezeti a tanulót az összegző
következtetésekre.
A vita időnkénti
alkalmazása mellett empirikus kutatási eredmények szólnak. Segítségével tartós
tantárgyi tudás, problémamegoldó képesség, a kommunikációs készség fejlesztése,
attitűd formálása, a személyközi kapcsolatok, a közösség fejlesztése érhető el.
A
környezetvédelemben rengeteg olyan téma van, amit egy vita témájaként is
felhozhatunk. Ilyen lehet például a szelektív hulladékgyűjtés. A különböző
hulladékokat hogyan kell szétválogatni, mi az újrahasznosítható ezek közül és
mi nem.
Konkrét témaként
fel lehet hozni például Desmond Morris
zoológus írásai közül: „Az állati jogok
szerződése” c. könyvét. Az olvasmányt jóval a vita tervezett időpontjánál
előbb kell feladni a diákoknak, hogy legyen idejük áttanulmányozni. A pedagógus
a könyvből idéz, a tanulók elmondhatják véleményüket az adott részről, s így
elkezdődhet a vita.
Ilyen rész
Morris fentebb említett könyvében az a fejezet, ahol az író véleménye szerint
alaptörvényekre (”tízparancsolatra”)
van szükségük az állatoknak.
A tíz ponton
végighaladva a tanulók különböző véleménye alapján kialakulhat vita. A
pedagógus a háttérből irányít.
A vitamódszert
az alapképzés első két évfolyamában környezetismeret órákon csak nagyon
leegyszerűsített formában tudjuk alkalmazni. Például az egészséges életmódra
nevelés témáinak feldolgozásánál azt kérhetjük a tanulóktól, hogy gyűjtsenek
érveket és ellenérveket az egészséges életmóddal kapcsolatban. A harmadik
évfolyamtól már alkalmazhatjuk a mágikus
mikrofonos vitatechnikai kivitelezést, az ötödik évfolyamos, vagy annál
idősebb tanulóknál a „koncentrikus körök” vitavezetési technika is hatásos
lehet.
-
Ötletroham
Az ötletroham
egy téma megközelítésének, egy probléma megoldásának első lépése lehet.
Elősegíti a kreatív gondolkodást, és több alternatívát előrevetít. A csoportot
megkérjük, mindenki annyi lehetséges megoldást, megközelítést mondjon egy
témáról, amennyit csak tud. Nagyon fontos, hogy minden gondolat fel legyen
jegyezve, és ne reflektáljunk az elhangzottakra! Nincs rossz hozzászólás! Ha
ezeket a szempontokat figyelembe véve alkalmazzuk ezt az eljárást, akkor nem
vesszük el a diákok kedvét attól, hogy bátran fejezzék ki gondolataikat.
- Sorrendbe
rendezés
A különböző
állítások, vélemények sorrendbe rendezése alkalmat ad egy téma mélyebb
megvitatására, a vélemények ütköztetésére.
Lépcsőzetes sorrendbe rendezés
A munkacsoportok 8-10 állítást vagy képet kapnak, amelyeket függőleges sorrendbe kell helyezniük fontosságuk szerint, a legfontosabbtól az általuk legjelentéktelenebbnek ítéltig.
Gyémánt alakba rendezés
Kilenc (vagy tizenkettő) képet
vagy állítást kapnak a csoportok, melyek közül a legfontosabbat teszik
legfelülre. Alá a két azonos fontosságú kerül, majd három közepes jelentőségű
ezek alá. Ezután két kevésbé fontos, végül a legkevésbé fontosabb legalulra.
1
2 2
3 3 3
4 4
5
Kérjük meg a csoportokat, hogy indokolják a sorrendezésüket.
-
Állítások mérlegelése, értékelése
A csoportok
tetszőleges mennyiségű állítást kapnak egy kiválasztott témáról, amelyet 4
csoportba rendezhetnek a következő táblázat alapján:
-- Két mínusz jelölésű állítások: teljes mértékben hamis az állítás
tartalma |
++ Két pluszjelzésű állítások:
teljes mértékben igaz az állítás tartalma |
- Egy mínusz jelölésű állítások:
az állítás tartalmában van valamilyen
igazság, de több benne a hamis |
+ Egy pluszjelzésű állítások:
az állítás tartalmában van hamis elem is, de több benne az igazság |
Javaslat a
megvalósításhoz: az előre kinyomtatott állításokat csomagolópapírra
ragaszthatják a csoportok a fenti táblázat szerint. A csoportok beszámolójánál
kérjük, hogy indokolják is az értékelésüket a tanulók. Ez a módszer kiválóan
alkalmas a tanulók kritikai gondolkodásának, értékítéletének, döntéshozó
képességének fejlesztésére.
- Szerepjáték
A szerepjátékok segítik
a fiatalok képességét, hogy más megközelítésbe helyezkedjenek egy témával
kapcsolatban, megértsenek más álláspontokat és javítsák konfliktusmegoldó
képességüket. Néhány jó tanács szerepjátékok előkészítéséhez és levezetéséhez:
A szerepjátékot gondosan készítsük elő, tervezzük meg világosan a karaktereket,
de hagyjunk szabad fantáziát a játékosoknak. Általában jó a szerepválasztást a
szereplőkre bízni, így mindenki kedve szerint választhat. Minden szereplőnek
hagyjunk egy-két percet a felkészülésre, de nem kell túlbonyolítaniuk, a
szerepjáték legyen spontán!
A játék alatt
jegyezzünk fel minden olyan történést, ami változást okozott a játékban, és azt
is, hogyan jutottak egyetértésre, hogyan oldották meg a problémát, ha
megoldották, és mi akadályozta a megoldást, ha nem. Állítsuk le a játékot, ha a
szereplők megoldásra jutottak, ha a játékos kedv lanyhult, vagy ha a
szerepjátékosoknak valamiért nehézséget okoz a szerepükben maradniuk. Adjunk
nekik időt a pihenésre, foglaljuk össze a fontos eseményeket.
Bátorítsuk a
játékosokat érzéseik kifejezésére, majd arra, értékeljék: milyen érzelmek
gyülemlettek fel bennük a játék alatt, milyen hatással voltak egymásra és az
események alakulására, és mennyire voltak elégedettek a végső megoldással. Ha
vannak külső megfigyelők a csoportból, ők s kifejezhetik nézőpontjukat.
- Szimuláció
A szimuláció egy
kibővített szerepjáték, amelybe az egész osztályt bevonjuk. Olyan összetett
kérdésekkel foglalkoznak, amelyek különböző embercsoportra kihatással vannak. A
szerepjátékosok lehetnek csapatok is. A játékhoz szükséges információt
szerepkártyákon kapják meg. Sokszor egy-egy új, mindent megváltoztató
információt a játék közben kapnak meg a szereplők, például egy környezeti
tragédiáról értesülnek, majd a játékot ennek megfelelően kell alakítaniuk.
A szimuláció
után összegeznünk kell a résztvevők érzéseit, miért döntöttek és cselekedtek
úgy, ahogyan tették a játék alatt, szenvedtek-e el igazságtalanságot és
mennyire érzik számukra megfelelőnek azt a megoldást, amelyet a csoport
elfogadott. Mindenképpen párhuzamot kell vonni a játék témája és a nevelési
célok között, különben csak egy céltalan játéknak fogják találni a feladatot. A
szerepjáték után célszerű olyan tevékenységgel folytatni, amely újra egyesíti a
csoportot, és segíti a résztvevőket a szerepük elhagyásában.
- A
„gömbölyű akvárium” módszere
Néhány résztvevő
egymással szemben, kis körben kezdi a munkát, a többiek a kis kört körbevéve
egy nagy körben figyelik a beszélgetést, és amikor be szeretnének kapcsolódni,
helyet cserélnek egy belső körben ülő résztvevővel. Így mindenkinek lehetősége
van arra, hogy hozzászóljon a témához, egyszerre „kívülálló”, és „bennfentes”
is lehet egy szituációban.
- "Világ kávéháza”
Több asztalnál,
több fordulóban folyik a beszélgetés, mint egy kávéházban. Egy asztalnál 4-5
ember beszélget egy adott témáról. Az előre megszabott idő letelte után egy
személy (a vendéglátó) az asztalnál marad, míg a többiek különböző asztalokhoz
vándorolnak. Biztosítsuk, hogy 2-3 témakörönként mindegyik asztal az egész
„kávéház” közönségének beszámoljon a témájáról, a beszélgetés eredményéről,
meglátásaikról. Ezeket az összegzéseket a táblán, nagy papíron láthatóvá
teszik.
A kooperatív tanulási módszerek előnyei
-
A kooperatív technikáknak kulcsszerepük van a tanulókhoz
alkalmazkodó tanítás, a differenciálás megvalósításában.
-
A csoportmunka lényege az önállóság és a
munkamegosztás.
-
A csoportmunka lehetővé teszi a képességek, az
érdeklődés, a személyiségvonások, a megelőző tudás, a kulturális háttér stb.
terén megmutatkozó különbségek figyelembe vételét.
-
A tanulók egymás közti beszélgetése azzal az
előnnyel bír, hogy a kortársak gondolkodási mintái, kognitív sémái közelebb
állnak egymáshoz, mint a tanáréihoz, így könnyebben megadják egymásnak azt a
kicsi, de döntő lökést, amely a dolgok összefüggéseinek és jelentőségének
megértéséhez szükséges.
- Az iskolában megszerzett tudást az életben
legtöbbször csoporthelyzetben kell alkalmaznunk, éppen ezért egyáltalán nem
mindegy, hogy az iskola felkészít-e az ilyen helyzetekre.
A kooperatív munka alkalmazásának nehézségei
Amikor arra
keressük a választ, hogy a pedagógusok miért félnek a kooperatív technikák
alkalmazásától, a legnagyobb arányban a következő akadályokat említik a
beszélgetések során:
-
Időigényes.
-
Felborítja a rendet. (Együttműködni nem lehet
néma csöndben.)
- Munkaigényes: sok az előkészítő munka, és sok
váratlan helyzetre kell felkészülni, feladatlapokat és más munkaeszközöket kell
készíteni, amelyek szinte soha nem használhatók újra változtatás nélkül, hiszen
a tanulócsoportok nem teljesen egyformák.
-
Nehezen kontrollálható: a domináns tanulók
elnyomhatják, háttérbe szoríthatják a gyengébbeket.