2.1. „Időutazás” a tanítás történetében

Képzeletbeli időutazásra hívom meg az olvasót. Először gondoljon vissza arra, hogy mit vártak el a környezetismeretet, természetismeretet (természetrajzot) tanító pedagógustól 50-100 évvel korábbi időszakban.

Abban a társadalomban úgy gondoltak a pedagógusokra, hogy ők az adott tudományterület tudásanyagának birtokában vannak, azt várták tőlük, hogy folyamatos önképzéssel fejlesszék ismereteiket, majd közvetítsék (adják át) a tanítványaiknak a megszerzett tudást. Az információszerzés szempontjából elemezve ezt a korszakot, azt mondhatjuk, hogy ebben az időben a pedagógusok fő feladata a megszerzett információk közvetítése volt.

Az információhordozók robbanásszerű fejlődése következtében az utóbbi három évtizedben megváltozott a pedagógus szerepe az iskolai oktatási-nevelési folyamatban. A hagyományos tanítás-tanulás során a pedagógus elsősorban információközvetítő szerepet töltött/tölt be. A kompetenciaalapú fejlesztési stratégiában a tanár információközvetítő szerepét háttérbe szorítják az információhordozók. Ezek ismeretében joggal vetődik fel a kérdés, hogy mit értünk napjainkban tanításon? Véleményünket azokkal a szerzőkkel osztjuk, akik (Makádi 2009; Nahalka 2002; Radnóti 2008) a tanításon a tanulás irányítását, a tanulási környezet szakszerű szervezését értik. A tanítói és tanári szerepek így megváltoznak, hiszen a tanulás irányítására és a tanulói képességek fejlesztésének feladataira helyeződik a hangsúly.

 

iDevice ikon Tevékenység

Olvassa el az alábbi tanmesét:

http://www.csodaselet.hu/az-allatok-iskolaja

Gondolja át, hogy mi a tanmese üzenete!