6.4. A szemléltetés jelentősége
A
természettudományos gondolkodás vagy kompetencia kialakításának első lépése és
legfontosabb feltétele a megfigyelés, amely spontánul vagy irányítottan
történhet. A környezet- és természetismeret tanítása során az irányított
megfigyelésnek van hangsúlyos szerepe, melynek helyes megtervezése, szervezése
a legfontosabb tanítói feladatok közé tartozik.
A pedagógiában
már régóta ismert a következő mondás: „Tíz
százalékát tanuljuk meg annak, amit olvasunk; tizenöt százalékát annak, amit
hallunk; de nyolcvan százalékát annak, amit megtapasztalunk.” A jól
megválasztott szemléltetőeszközök, oktatási segédanyagok alkalmazásával
segíthetjük a megtapasztalásos szemléletű tanítási gyakorlatot.
A környezetismeret-
és a természetismeret tantárgy jellegéből adódóan komplex témákat dolgoz fel,
hiszen a természetes környezettel foglalkozik. Ezeknek a témáknak a
feldolgozása lehetővé (bizonyos témáknál szükségszerűvé) teszi, hogy a környezet-
és természetismeret órákat ne tanteremben, hanem az adott témának megfelelő
helyen tartsuk meg. Ilyen tanulási helyszín lehet az iskola udvara, városi
park, múzeum, vadaspark, füvészkert stb., hiszen ezeken a helyszíneken a
tananyag a kiválasztott környezetben megtalálható, nem kell külön szemléltetőeszközökről
gondoskodni, életszerű lesz a tanulási folyamat. (A tanterem falain kívül
tartott foglalkozások szervezéséről az 8. fejezetben részletesen írunk.)
A tanteremben
tartott természetismereti foglalkozásokon nélkülözhetetlen a nagyon változatos
szemléltetőeszközök és szemléltető módszerek alkalmazása.
A
kompetenciafejlesztő oktatási stratégiában alkalmazott kooperatív tanulási
módszerek a „megtapasztaláson” alapuló tanulási eljárást célozzák meg.
Természetesen egyetértünk azokkal a szerzőkkel (Demeter 2006, Nahalka 2008),
akik a kompetenciafejlesztési oktatás hatékonyságát kritikusan szemlélik, mert
csak a tudományosan megalapozott ismeretekre épített módszerek alkalmazásának
van helye a tanítási folyamatban. Ezt figyelembe véve kompetenciának
nevezhetjük azt a tudást, amely jól hasznosítható, a mindennapi cselekvésekben
is megjelenik és továbbfejlesztésre is alkalmas. Ez a továbbépítésre is
alkalmas tudás lehet az alapja az egész életen át tartó tanulási folyamatnak.