2.1. „Időutazás” a tanítás történetében
Képzeletbeli
időutazásra hívom meg az olvasót. Először gondoljon vissza arra, hogy mit
vártak el a környezetismeretet, természetismeretet (természetrajzot) tanító
pedagógustól 50-100 évvel korábbi időszakban.
Abban a
társadalomban úgy gondoltak a pedagógusokra, hogy ők az adott tudományterület
tudásanyagának birtokában vannak, azt várták tőlük, hogy folyamatos önképzéssel
fejlesszék ismereteiket, majd közvetítsék (adják át) a tanítványaiknak a
megszerzett tudást. Az információszerzés szempontjából elemezve ezt a
korszakot, azt mondhatjuk, hogy ebben az időben a pedagógusok fő feladata a
megszerzett információk közvetítése volt.
Az információhordozók robbanásszerű fejlődése következtében az utóbbi három évtizedben megváltozott a pedagógus szerepe az iskolai oktatási-nevelési folyamatban. A hagyományos tanítás-tanulás során a pedagógus elsősorban információközvetítő szerepet töltött/tölt be. A kompetenciaalapú fejlesztési stratégiában a tanár információközvetítő szerepét háttérbe szorítják az információhordozók. Ezek ismeretében joggal vetődik fel a kérdés, hogy mit értünk napjainkban tanításon? Véleményünket azokkal a szerzőkkel osztjuk, akik (Makádi 2009; Nahalka 2002; Radnóti 2008) a tanításon a tanulás irányítását, a tanulási környezet szakszerű szervezését értik. A tanítói és tanári szerepek így megváltoznak, hiszen a tanulás irányítására és a tanulói képességek fejlesztésének feladataira helyeződik a hangsúly.

Olvassa el az alábbi tanmesét:
http://www.csodaselet.hu/az-allatok-iskolaja
Gondolja át, hogy mi a tanmese üzenete!