6.3. A tanulók aktív tevékenységére épülő interaktív és kooperatív tanulási technikák

A didaktikai játékok után az interaktív és kooperatív módszerekkel való tanulás a legnépszerűbb az általános iskolás tanulók körében.

- Kiscsoportos munka

A kiscsoportos munka elősegíti az aktív részvételt, a nézőpontok és vélemények cseréjét és a kooperatív munkát. A munka kezdetén hasznos bizonyos feladatokat kiosztani a csoporton belül. Négyfős csoportnak a következő feladatokat adhatjuk: Informátor: ő felelős azért, hogy a csapat minden tagja kézhez kapja a szükséges információt és segédanyagokat, ha szükséges, ezeket felkutatja. Íródeák: a csapat munkáját jegyzeteli, minden elhangzott ötletet, eredményt, javaslatot felír. Facilitátor (irányító): betartatja az időt, figyel arra, hogy a csoport ne térjen el a témától, és hogy a csapatban mindenki szót kapjon. Beszámoló (szóvivő): a munka összefoglalásaként készülő (az egész osztálynak, többi csapatnak szóló) beszámolóért felelős. (Kagan, 2007.)

Tanácsos ezeket a szerepeket váltogatni a csoporton belül, nehogy mindig ugyanaz a tanuló számoljon be a csoport munkájáról. Ezzel arra késztethetjük a tanulókat, hogy mindenki részt vegyen a csoportmunkában, és meg is értse az elvégzett tevékenységet.

- Vitamódszerek

A csoportos viták segítik a tanulókat, hogy világosan kifejezzék mondandójukat, kifejezzék véleményüket, valamint meghallgassák másokéit. Ezt hatékonyabbá teheti néhány technika alkalmazása.

Mágikus mikrofon: az osztály körben ül le, egy mikrofon-alakú tárgy jár körbe (ez lehet labda, vagy papagáj figura is). Csak a tárgyat tartó személy beszélhet, a többiek figyelnek, ha befejezte, a „mikrofont” más kapja meg, például a sorban következő. Koncentrikus körök: az osztályt két egyenlő létszámú csoportra osztjuk, az első belül áll körbe, arccal kifelé, a második kívül alkot kört, arccal a belső kör felé. Így párokban egymással szemben állnak, és az osztályban feltett kérdést vitatnak meg. Pár perc múlva a külső kör eggyel arrébb áll, így mindenki új párral kerül szembe, ugyanazt vagy akár más kérdést megvitatni.

A vita olyan dialogikus szóbeli közlési módszer, amelynek az ismeretek elsajátításán túli célja a gondolkodás és a kommunikációs készségek fejlesztése. A vitában a tanulók viszonylag nagyfokú önállóságot élveznek, a pedagógus háttérből irányítja a vita menetét.

A vita mint módszere

A jól kialakított vitában a tanulók nem a pedagógushoz intézik kérdéseiket, hanem a tanulótársaikhoz. A résztvevők így egyenrangúnak érzik magukat.

A vitát minden tantárgyban és életkortól függetlenül lehet alkalmazni. Életkortól függően csak a vita bonyolultságában és annak időtartamában tér el.

A vitát a megbeszéléstől az különbözteti meg, hogy:

- a tanulók legalább annyit beszélnek, mint a tanár,

- az interakció nem kérdés-felelet formát ölt, hanem vélemények, kijelentések, állítások ütköznek,

- az interakciót többségében a tanulók kezdeményezik, s ez nem elsősorban a tanárhoz, hanem a másik tanulóhoz irányul,

- a kérdések célja valóságos ismeretek szerzése, nem annak ellenőrzése, hogy tudja-e a tanuló a választ,

- a válaszok előre általában nem meghatározottak, s különfélék lehetnek,

- az értékelés nem helyes/helytelen, hanem egyetértek/nem értek egyet kategóriákkal történik,

- nemcsak a tanár értékeli a tanulók megnyilatkozásait, hanem a tanulók egymás és a tanár megállapítását is.

A vita megvalósulásának feltételei

1. Logikai: A résztvevők egymáshoz beszéljenek, egymásra figyeljenek, reagáljanak, eltérő álláspontokat képviseljenek, szándékukban álljon saját álláspontjuk kialakítása.

2. Morális: A résztvevők hajlandók érvek hatására véleményüket megosztani, betartják a vitatkozás szabályait, csak azt mondják, amit igaznak gondolnak, szorongás nélkül elmondják véleményüket; minden résztvevő véleményének azonos jelentőséget tulajdonítanak, minden véleményt előítélet nélkül elfogadnak.

3. Intellektuális: Mások véleményét tiszteletben tartják; nem kedvelik a tekintélyt; eltérő véleményeket igényelnek; nyitottak egymás iránt; átgondolják az érveket, mielőtt állást foglalnak; arra törekszenek, hogy tényeket, érveket közöljenek; a lényeget világosan, tömören fogalmazzák meg; konzisztensek legyenek.

Fontos, hogy a vita nyitott legyen a témáját, a résztvevők gondolkodásmódját, az érveket, az időkorlátot, a vita kimenetelét, eredményét, következtetéseit illetően.

A vita alkalmazásának célja, hogy a kritikai és a problémamegoldó gondolkodást fejlessze. A vitát, - eredményes alkalmazása érdekében - meg kell, hogy előzze az ismeretszerző, építő, alkotó, rendszerező tanulási módok alkalmazása.

Az eredményes vita feltételei:

- a tanulók felkészítése a vitában való részvételre,

- a vita megfelelő előkészítése,

- a vita megfelelő vezetése.

A vitában való részvétel képessége spontán módon nem alakul ki a tanulóban, azt céltudatosan fejleszteni kell. Ennek során négy interperszonális képességnek tulajdonítanak különleges jelentősséget:

- kijelentésének átfogalmazásával ellenőrizzük, hogy jól értettük-e a másikat,

- egymás tevékenységét értelmezzük szavakkal,

- interpretáljuk a másik személy érzéseit,

- jelezzük saját érzéseinket.

A vita alkalmazása mellett szóló érvek:

- elősegíti a megfelelő kommunikációs kultúra kialakulását,

- a véleményformálás és kifejezés eszköze,

- fejleszti az érvek, ellenérvek kifejezésének, megvédésének a képességét,

- fejleszti a problémamegoldó képességet,

- a verbális készségek gyakorlása mellett helyzetet teremt a metakommunikáció (a tekintet, a gesztusok, a hanghordozás stb.) kifejezésére is,

- a szociális tanulás szerves része,

- lehetőséget teremt a tanulói attitűdök formálására,

- segítségével tartós szaktárgyi tudás érhető el.

A vita alkalmazásának akadályai:

- időhiány,

- sok előkészítő munkát igényel,

- alkalmazása során nem tartható fenn a megszokott fegyelem,

- nehéz a vitát lezárni.

Módszertani javaslatok a vita menetére

1. A vita előkészítése:

- A vita céljának meghatározása; a tanulók ismereteinek és vitakészségeinek a feltérképezése.

- A vita menetének megtervezése – (az alkalmazandó kérdéstípusok, a főbb állítások kiválasztása) valamint a tárgyi feltételek megteremtése (elolvasandó irodalom, a terem vitára alkalmas berendezése).

- Gondoskodnunk kell arról, hogy mindenki hozzájusson a témával kapcsolatos információkhoz.

- A termet úgy rendezzük be, hogy a résztvevők jól lássák egymást. Legjobb, ha kör alakban ülnek, mert így mindenki lát mindenkit.

2. A vita lépései:

- a célok közlése, a vita szabályainak, időtartamának ismertetése,

- a vita exponálása, fókuszálása,

- a vita levezetése.

A vezető ismerteti a szabályokat, és elmondja a rendelkezésre álló időtartamot. Kérjük, hogy a hozzászólók mindig indokolják meg véleményüket. Ha a résztvevők nem értenek egyet, javasoljuk, hogy adjanak jobbító javaslatot.

A vita során a tanárnak vissza kell húzódnia, hogy ne ő legyen a középpontban, de a vita menetét folyamatosan kell követnie (jegyzeteléssel is). Ha a vita netán zsákutcába jutna, azaz nem halad előre (tanulói vélemény ismétlődik), a pedagógusnak indirekt módon a fő „útvonalra” kell terelnie a vita menetét.

3. A vita lezárása:

A vezetőnek, azaz pedagógusnak csoportosítva összegeznie kell az elhangzott véleményeket, de nem kell állást foglalnia egyik mellett sem. Így is érzékeltethető, hogy nincsenek abszolút igazságok.

Az eredményes lezárás érdekében a vezetőnek végig kell kísérnie a vita menetét, jegyzetelnie a fontosabb elhangzottakat. Majd kérdésekkel rávezeti a tanulót az összegző következtetésekre.

A vita időnkénti alkalmazása mellett empirikus kutatási eredmények szólnak. Segítségével tartós tantárgyi tudás, problémamegoldó képesség, a kommunikációs készség fejlesztése, attitűd formálása, a személyközi kapcsolatok, a közösség fejlesztése érhető el.

A környezetvédelemben rengeteg olyan téma van, amit egy vita témájaként is felhozhatunk. Ilyen lehet például a szelektív hulladékgyűjtés. A különböző hulladékokat hogyan kell szétválogatni, mi az újrahasznosítható ezek közül és mi nem.

Konkrét témaként fel lehet hozni például Desmond Morris zoológus írásai közül: „Az állati jogok szerződése” c. könyvét. Az olvasmányt jóval a vita tervezett időpontjánál előbb kell feladni a diákoknak, hogy legyen idejük áttanulmányozni. A pedagógus a könyvből idéz, a tanulók elmondhatják véleményüket az adott részről, s így elkezdődhet a vita.

Ilyen rész Morris fentebb említett könyvében az a fejezet, ahol az író véleménye szerint alaptörvényekre (”tízparancsolatra”) van szükségük az állatoknak.

A tíz ponton végighaladva a tanulók különböző véleménye alapján kialakulhat vita. A pedagógus a háttérből irányít.

A vitamódszert az alapképzés első két évfolyamában környezetismeret órákon csak nagyon leegyszerűsített formában tudjuk alkalmazni. Például az egészséges életmódra nevelés témáinak feldolgozásánál azt kérhetjük a tanulóktól, hogy gyűjtsenek érveket és ellenérveket az egészséges életmóddal kapcsolatban. A harmadik évfolyamtól már alkalmazhatjuk a mágikus mikrofonos vitatechnikai kivitelezést, az ötödik évfolyamos, vagy annál idősebb tanulóknál a „koncentrikus körök” vitavezetési technika is hatásos lehet.

- Ötletroham

Az ötletroham egy téma megközelítésének, egy probléma megoldásának első lépése lehet. Elősegíti a kreatív gondolkodást, és több alternatívát előrevetít. A csoportot megkérjük, mindenki annyi lehetséges megoldást, megközelítést mondjon egy témáról, amennyit csak tud. Nagyon fontos, hogy minden gondolat fel legyen jegyezve, és ne reflektáljunk az elhangzottakra! Nincs rossz hozzászólás! Ha ezeket a szempontokat figyelembe véve alkalmazzuk ezt az eljárást, akkor nem vesszük el a diákok kedvét attól, hogy bátran fejezzék ki gondolataikat.

- Sorrendbe rendezés

A különböző állítások, vélemények sorrendbe rendezése alkalmat ad egy téma mélyebb megvitatására, a vélemények ütköztetésére.

Lépcsőzetes sorrendbe rendezés

A munkacsoportok 8-10 állítást vagy képet kapnak, amelyeket függőleges sorrendbe kell helyezniük fontosságuk szerint, a legfontosabbtól az általuk legjelentéktelenebbnek ítéltig.


Gyémánt alakba rendezés

Kilenc (vagy tizenkettő) képet vagy állítást kapnak a csoportok, melyek közül a legfontosabbat teszik legfelülre. Alá a két azonos fontosságú kerül, majd három közepes jelentőségű ezek alá. Ezután két kevésbé fontos, végül a legkevésbé fontosabb legalulra.

1

2 2

3 3 3

4 4

5

Kérjük meg a csoportokat, hogy indokolják a sorrendezésüket.

 

- Állítások mérlegelése, értékelése

A csoportok tetszőleges mennyiségű állítást kapnak egy kiválasztott témáról, amelyet 4 csoportba rendezhetnek a következő táblázat alapján:

-- Két mínusz jelölésű állítások: teljes mértékben hamis az állítás tartalma

++ Két pluszjelzésű állítások:

teljes mértékben igaz az állítás tartalma

- Egy mínusz jelölésű állítások:

az állítás tartalmában van valamilyen igazság, de több benne a hamis

+ Egy pluszjelzésű állítások:

az állítás tartalmában van hamis elem is, de több benne az igazság


Javaslat a megvalósításhoz: az előre kinyomtatott állításokat csomagolópapírra ragaszthatják a csoportok a fenti táblázat szerint. A csoportok beszámolójánál kérjük, hogy indokolják is az értékelésüket a tanulók. Ez a módszer kiválóan alkalmas a tanulók kritikai gondolkodásának, értékítéletének, döntéshozó képességének fejlesztésére.

- Szerepjáték

A szerepjátékok segítik a fiatalok képességét, hogy más megközelítésbe helyezkedjenek egy témával kapcsolatban, megértsenek más álláspontokat és javítsák konfliktusmegoldó képességüket. Néhány jó tanács szerepjátékok előkészítéséhez és levezetéséhez: A szerepjátékot gondosan készítsük elő, tervezzük meg világosan a karaktereket, de hagyjunk szabad fantáziát a játékosoknak. Általában jó a szerepválasztást a szereplőkre bízni, így mindenki kedve szerint választhat. Minden szereplőnek hagyjunk egy-két percet a felkészülésre, de nem kell túlbonyolítaniuk, a szerepjáték legyen spontán!

A játék alatt jegyezzünk fel minden olyan történést, ami változást okozott a játékban, és azt is, hogyan jutottak egyetértésre, hogyan oldották meg a problémát, ha megoldották, és mi akadályozta a megoldást, ha nem. Állítsuk le a játékot, ha a szereplők megoldásra jutottak, ha a játékos kedv lanyhult, vagy ha a szerepjátékosoknak valamiért nehézséget okoz a szerepükben maradniuk. Adjunk nekik időt a pihenésre, foglaljuk össze a fontos eseményeket.

Bátorítsuk a játékosokat érzéseik kifejezésére, majd arra, értékeljék: milyen érzelmek gyülemlettek fel bennük a játék alatt, milyen hatással voltak egymásra és az események alakulására, és mennyire voltak elégedettek a végső megoldással. Ha vannak külső megfigyelők a csoportból, ők s kifejezhetik nézőpontjukat.

- Szimuláció

A szimuláció egy kibővített szerepjáték, amelybe az egész osztályt bevonjuk. Olyan összetett kérdésekkel foglalkoznak, amelyek különböző embercsoportra kihatással vannak. A szerepjátékosok lehetnek csapatok is. A játékhoz szükséges információt szerepkártyákon kapják meg. Sokszor egy-egy új, mindent megváltoztató információt a játék közben kapnak meg a szereplők, például egy környezeti tragédiáról értesülnek, majd a játékot ennek megfelelően kell alakítaniuk.

A szimuláció után összegeznünk kell a résztvevők érzéseit, miért döntöttek és cselekedtek úgy, ahogyan tették a játék alatt, szenvedtek-e el igazságtalanságot és mennyire érzik számukra megfelelőnek azt a megoldást, amelyet a csoport elfogadott. Mindenképpen párhuzamot kell vonni a játék témája és a nevelési célok között, különben csak egy céltalan játéknak fogják találni a feladatot. A szerepjáték után célszerű olyan tevékenységgel folytatni, amely újra egyesíti a csoportot, és segíti a résztvevőket a szerepük elhagyásában.

- A „gömbölyű akvárium” módszere

Néhány résztvevő egymással szemben, kis körben kezdi a munkát, a többiek a kis kört körbevéve egy nagy körben figyelik a beszélgetést, és amikor be szeretnének kapcsolódni, helyet cserélnek egy belső körben ülő résztvevővel. Így mindenkinek lehetősége van arra, hogy hozzászóljon a témához, egyszerre „kívülálló”, és „bennfentes” is lehet egy szituációban.

- "Világ kávéháza”

Több asztalnál, több fordulóban folyik a beszélgetés, mint egy kávéházban. Egy asztalnál 4-5 ember beszélget egy adott témáról. Az előre megszabott idő letelte után egy személy (a vendéglátó) az asztalnál marad, míg a többiek különböző asztalokhoz vándorolnak. Biztosítsuk, hogy 2-3 témakörönként mindegyik asztal az egész „kávéház” közönségének beszámoljon a témájáról, a beszélgetés eredményéről, meglátásaikról. Ezeket az összegzéseket a táblán, nagy papíron láthatóvá teszik.

A kooperatív tanulási módszerek előnyei

- A kooperatív technikáknak kulcsszerepük van a tanulókhoz alkalmazkodó tanítás, a differenciálás megvalósításában.

- A csoportmunka lényege az önállóság és a munkamegosztás.

- A csoportmunka lehetővé teszi a képességek, az érdeklődés, a személyiségvonások, a megelőző tudás, a kulturális háttér stb. terén megmutatkozó különbségek figyelembe vételét.

- A tanulók egymás közti beszélgetése azzal az előnnyel bír, hogy a kortársak gondolkodási mintái, kognitív sémái közelebb állnak egymáshoz, mint a tanáréihoz, így könnyebben megadják egymásnak azt a kicsi, de döntő lökést, amely a dolgok összefüggéseinek és jelentőségének megértéséhez szükséges.

- Az iskolában megszerzett tudást az életben legtöbbször csoporthelyzetben kell alkalmaznunk, éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy az iskola felkészít-e az ilyen helyzetekre.

A kooperatív munka alkalmazásának nehézségei

Amikor arra keressük a választ, hogy a pedagógusok miért félnek a kooperatív technikák alkalmazásától, a legnagyobb arányban a következő akadályokat említik a beszélgetések során:

- Időigényes.

- Felborítja a rendet. (Együttműködni nem lehet néma csöndben.)

- Munkaigényes: sok az előkészítő munka, és sok váratlan helyzetre kell felkészülni, feladatlapokat és más munkaeszközöket kell készíteni, amelyek szinte soha nem használhatók újra változtatás nélkül, hiszen a tanulócsoportok nem teljesen egyformák.

- Nehezen kontrollálható: a domináns tanulók elnyomhatják, háttérbe szoríthatják a gyengébbeket.