7.3. Komplex instrukciókon (KIP) alapuló tanulás
A Komplex Instrukciós Programot (KIP) K. Nagy Emese (2015) munkája alapján mutatjuk be.
A KIP olyan tanítási eljárás, amely lehetővé teszi a csoportmunka szervezését olyan osztályokban, ahol a tanulók közötti tudásbeli különbség és kifejezőkészség tág határok között mozog, és az osztályban végzett munka eredményeként a hátrányos helyzetű tanulók lemorzsolódását lassítja, illetve megakadályozza, a tehetségesebbek fejlesztését pedig előmozdítja.
A tevékenység
során a nevelés és oktatás kognitív, morális és affektív komponenseit egyformán
fontosak ebben a programban, vagyis a tudományos-intellektuális,
társadalmi-állampolgári és a személyiségfejlesztésre irányuló célok közül
egyiket sem helyezi előbbre a másiknál. Célja olyan csoportmunkán alapuló
módszer alkalmazása, amely a tanulókat életszerű és élményszerű személyes
tapasztalatokhoz juttatja az iskolai tevékenység során.
A program a következők miatt alkalmas
a heterogén tanulói csoport nevelésére-oktatására:
·
Az osztályon belüli rangsorbeli problémák
felismerhetőkké és kezelhetőkké válnak.
·
A csoportfoglalkozások alatt a heterogén
összetételű osztályokban a speciális instrukciós eljárás alkalmazásával
lehetőség nyílik a tanulók az együttműködési képességének fejlesztésére.
·
Sokféle, eltérő képességet megmozgató tananyag
alkalmazásával a felszín alatt megbúvó képességek is kibontakozhatnak.
A
Komplex Instrukció Program jellemzői:
A többféle
képességet felszínre hozó tananyag összeállításánál elsődleges cél a tanulók
magasabb szintű gondolkodásának előmozdítása egy központi téma, egy alapvető
kérdés köré szervezett csoportmunka segítségével. A nyitott végű, több
megoldást kínáló feladatok biztosítják a tanulók egymástól független, kreatív
gondolkodását, problémamegoldó képességének fejlesztését. A módszer egyik
legfontosabb jellemvonása, hogy a feladatok megoldása különböző képességek
alkalmazását teszi lehetővé, tehát a különböző szociális háttérrel, tudással
rendelkező gyerekeknek alkalma nyílik a feladatok sikeres véghezvitelére, a
csoportmunkában való részvételre.
A speciális
munkaszervezés lehetőséget ad a pedagógusnak arra, hogy a feladatok sikeres
végrehajtása érdekében megtanítsa a gyerekeket a csoporton belüli
együttműködési normákra, a munkában a meghatározott szerepek elsajátítására. A
tanárnak az óra során alkalma nyílik a csoport egésze és a csoporttagok egyedi
munkájának követésére, és az osztályon belüli hierarchikus rendnek a
megváltoztatására, mely alapjában véve felelős a csoporton belüli
egyenlőtlenség kialakulásáért.
Ahhoz, hogy minden tanuló számára biztosított legyen az előmenetel a tanulásban, a tanárnak meg kell tanulnia a diákok között kialakult státusproblémák kezelését. Tudjuk, hogy a csoportmunkában a tanulók nem egyenlő mértékben vesznek részt, és emiatt a tanulásban való részvétel is egyenlőtlen lesz.
A KIP-ben alapelv, hogy minél többet
beszélget és dolgozik együtt a csoport, annál többet tanulnak a gyerekek. Azok
a tanulók, akik a közösségből társadalmi okok miatt kirekesztődnek, vagy azok,
akiknek tanulásában lemaradás tapasztalható, gyakran vonakodnak részt venni a
közös munkában, emiatt azonban kevesebbet tanulnak, mint azok, akik aktívabbak.
Az osztályrangsor élén elhelyezkedő tanulók nagyobb befolyást gyakorolnak a
csoport döntéshozatalára, gyakrabban kérik őket segítségadásra, és több alkalom
jut véleményük kifejtésére, mint a rangsor alján elhelyezkedőknek. Az utóbbiak
véleményét általában figyelmen kívül hagyják (ez a megnyilvánulás a
státusprobléma jelensége). A Komplex Instrukció Programban a tanár célja az,
hogy minden diáknak megadja a lehetőséget a munkában való egyenrangú részvételre,
tudatosítsa, hogy mindenkinek van olyan képessége, amely alkalmassá teszi a
feladatok megoldásában való sikeres közreműködésre.
A fentieken kívül a
módszer egyik fontos célja a tanárok szakmai hozzáértésének fejlesztése a
csoportmunka-szervezés során. A pedagógusoknak meg kell tanulniuk, hogy az új
módszerben mi a szerepük az osztálymunka alatt. Ezért a módszer bevezetése,
elsajátítása során szükség van munkájuk folyamatos, szakértői ellenőrzésére, a
kollégák közötti együttműködésre. (Ez az EFOP-3.1.2-16-2016-00001
projekttámogatásával történik 2017-2021 között.)
A módszer elvei a következők:
1. Differenciált, nem rutinszerű
feladatok alkalmazása, melyek minden esetben nyitott végűek, több
megoldást kínálnak, sokféle, eltérő képességeket mozgósítanak.
2. A felelősség megosztásának elve
magába foglalja az egyén felelősségét a saját teljesítményéért és a csoport
felelősségét az egyén teljesítményéért.
3. A tanulók munkájának ellenőrzése
a normákon és a szerepeken keresztül történik. A közös munkában az alábbi együttműködési normák betartása valósul
meg:
„Jogod van a csoporton belüli
segítségkérésre bárkitől.”
„Kötelességed segíteni bárkinek,
aki segítségért fordul hozzád.”
„Segíts másoknak, de ne végezd
el helyette a munkát.”
„Mindig fejezd be a feladatod.”
„Munkád végeztével rakj rendet
magad után.”
„Teljesítsd a csoportban a
kijelölt szereped.”
A fenti normákat az
osztály falán kifüggesztik, és minden alkalommal emlékeztetik a tanulókat a
csoportmunka lényegére, alapelveire. A normák együttes használatánál a
tanulóknak lehetősége adódik arra, hogy ellenőrzést gyakoroljanak egymás
viselkedése fölött. A munkában minden tanulónak meghatározott szerep jut, mely
szerepek az egymást követő csoportmunkák során cserélődnek, rotálódnak. Ez a
szerepváltás segíti elő a képességek sokoldalú fejlesztését, a státusprobléma
kezelését. A szerep mindig a feladat típusától és a csoport létszámától függ.
Az ideális csoportlétszám 4-5 fő. A foglalkozások során az alábbi tanulói
szerepek alkalmazása a leggyakoribb: kistanár (irányító), beszámoló,
jegyzetelő, anyagfelelős, rendfelelős. A szerepek száma függ a
csoportlétszámtól. Esetenként egy tanulónak lehet több szerepe is, illetve a
fentieken kívül más szerepek is előfordulhatnak (pl. időfelelős,
konfliktuskezelő stb.). A szerepek rotációja alapkövetelmény. A szerepeken
keresztül mindenkinek meg kell tanulnia a munka irányítását, a beszámolást, a
helyes, zökkenő- és balesetmentes munkavégzést, ‑végeztetést. A kistanár és a
beszámoló elengedhetetlen, státusznövelő szerepek.
4. A csoporton belül kialakult hierarchia,
rangsor kezelése az eltérő, sokféle képességek mozgósítására alkalmas
feladatokon keresztül megváltoztatható. A pedagógus feladata annak
tudatosítása, hogy nincs olyan tanuló, aki minden képességben kiváló, de
mindenki számára van olyan feladat, melyet maradéktalanul meg tud oldani,
valamint egyedül senki nem olyan tájékozott, mint a csoport együttesen.
Már az iskolába
kerülés pillanatától az együttműködési normák kialakításának és a tanulói
szerepeknek fontos feladata egy olyan helyzet létrehozása, amelyben a diákok
fokozatosan megértik a velük szemben támasztott elvárásokat, és a felső
tagozatot elérve képesek direkt tanári irányítás nélkül is dolgozni.
A tanár szerepe is megváltozik:
az együttműködési normákon keresztül a tanár hatalmát átruházza a tanulókra. A
rendszer megfelelő működése esetén a tanár feladatainak egy részét maguk a
diákok végzik el. A tanulók csak végső esetben fordulnak segítségért a
tanárhoz, hisz lehetőségük nyílik a feladat megbeszélésére egymás között. A
csoportban a tanulónak eltérő szerep jut: kérdez, előad, beszerzi az anyagot,
elsimítja a konfliktusokat stb. A szerepek az egymást követő csoportmunkák
során cserélődnek. Ez elősegíti a csoporttagok közötti együttműködést, a szerepek
elsajátítását, a mások iránti tisztelet kialakulását.
A tanár munkája
során szakít a rutin-döntéshozatallal. Reagálása attól függ, hogy a csoport
milyen úton hajtja végre a feladatot és a meglévő státuszprobléma milyen
jellegű beavatkozást igényel. A feladatok jellege megkívánja, hogy új és
differenciált feladatokat és módszereket alkalmazzon, ezzel késztetve absztrakt
gondolkodásra a tanulókat. Az egyéni feladatot pedig úgy kell meghatározni,
hogy a diáknak szüksége legyen a csoportfeladat eredményére, vagyis máris
jelentkezik annak igénye, hogy a közös csoportfeladat végrehajtása megfelelő
színvonalú legyen az egyéni továbbhaladás érdekében. Az elvek betartása
figyelmes, logikus munkaszervezést kíván.
A Komplex
Instrukciós Programban a csoporttevékenység az osztálytermi munka magja, de nem
kizárólagosan. A csoporttevékenység során a tananyagot dolgozzák fel. A tanárok
a módszert akkor alkalmazzák, amikor a cél a magasabb rendű gondolkodás és a
tartalom mély megértése. A Komplex Instrukciós Program alkalmazására lehetőség
van többek között egy anyagrész összefoglalásánál, új tananyagrész
előkészítésénél, de új ismeret szerzésére és feldolgozására is alkalmat adhat.
Ezt a csoportmunkát a tanítási órák körülbelül egyötödében alkalmazzák. A
csoportmunkának elemei a csoport-feladatlapok a háttér információt nyújtó
adatlapok, az egyéni feladatlapok, illetve a munkához szükséges eszközök,
anyagok. Bár az órai munka legfontosabb része a csoportfeladat, a munka minden
esetben egyéni feladatmegoldással zárul.

Ezen a linken részletesebben tájékozódhat a Komplex Instrukciót alklmazó tanítási stratégiáról:
http://komplexinstrukcio.hu/files/Tobb_mint__csoportmunka.pdf