9.2. A tankönyvek és a tanulási segédeszközök szerepe a tanulók képességének fejlesztésében

A tanulás összetett tanulási tevékenység, ezért nagyon fontos, hogy olyan tankönyvet és segédeszközöket biztosítsunk a tanulók számára, amelyeket eredményesen tudnak használni.

Először azt kell világosan látni, mit nevezünk tankönyvnek, melyet általánosságban a következőképpen definiálhatunk: A tankönyv összetett célokat szolgáló, sokféle tudás együttes mozgósítását igénylő szellemi alkotás”. (Kojanitz, 2007). A komplexitásból adódóan az várható el a tankönyvek készítőitől, az értékelésüket végző szakértőktől, a kutatóktól és természetesen a tankönyvet felhasználó pedagógusoktól, hogy szisztematikusan és kritikusan elemezzék a tankönyveket, mielőtt alkalmaznák azokat a tanulási folyamatban. Jó lenne, ha a tanulók véleményét is figyelembe vennénk a tankönyv vagy tankönyvcsaládok kiválasztásánál, de sajnos kevés az olyan tanulmány, amely összegezné, hogy mi a véleménye a tanulóknak a tankönyvek használhatóságáról. A tankönyvek elemzéséhez és a gyakorlati célokat szolgáló értékeléshez, - mint például a tanulhatóságuk – folyamatosan újuló kritériumrendszerek készülnek.

  1. A tankönyv strukturális elemein alapuló értékelés

Ebben az értékelési folyamatban a tankönyvvel szemben összegyűjtött minőségi kritériumokat különböző strukturális elemek szerint csoportosították. Ilyen strukturális szempontok voltak például: a tankönyv szövegezésének minősége, a tankönyvi illusztrációk, kérdések és feladatok, a tankönyv tájékoztatási minősége stb. Az értékelés úgy történt, hogy a tankönyvszakértők ellenőrizték, hogy a tankönyv rendelkezik-e azokkal a fontos alkotó elemekkel, amelyeket elvárnak tőle, ezért a különböző strukturális szempontok feltüntetésével kérdéseket fogalmaztak meg. Példaként nézzünk néhány kérdést: A tankönyv szövegezése igazodik-e a tanulók életkori sajátosságaihoz?, Van-e elég képi illusztráció a tankönyvben?, A képek jól illeszkednek-e a szöveghez?, Az illusztrációk adnak-e lehetőséget önálló tanulói feladatok adására? A tanulók számára érthetők-e az ábrák, térképek? , stb. Ezen értékelési eljárásnak előnye, hogy a tankönyvi alkotóelemekből kiinduló strukturális elemzések révén olyan tudásanyaghoz jutott a pedagógiai szakma, amely még napjainkban is alapjául szolgál a tankönyvek megújításához. Hiányossága, hogy nem követi dinamikusan a tanulási folyamat eredményességére utaló funkciókat, ezért dinamikusabb szemléletnek tekinthető az a megközelítés, amikor a tankönyvet értékelő kritériumokat nem az alkotó elemei (struktúrája) szempontjából rendszerezik, hanem a tankönyvtől elvárt funkciók alapján fogalmazzák meg az értékelés minőségi kritériumait.

  1. A tankönyvi minőség funkcionális megközelítése

Ebben az értékelési formában a kutatók és a bíráló szakértők meghatározták az összes olyan funkciót, amely a tankönyvektől elvárható, majd kiválasztották azokat a strukturális elemeket és minőségi jellemzőket, amelyek az egyes funkciók megvalósulásában szerepet játszanak.

A nemzetközi szakirodalomban többféle lista is található a tankönyvek funkciójáról, de vannak olyan szempontok, amelyek gyakran ismétlődnek, vagy mindegyikben megtalálhatók. Ezen tankönyvi funkciók az alábbiak:

    • Motiválás
    • Tanulásirányítás
    • Ismeretátadás
    • Rendszerezés
    • Gyakorlás
    • Koordinálás
    • Differenciálás
    • Ellenőrzés – önértékelés
    • Személyiségfejlesztés – értékekre nevelés

A tankönyvek funkcionális szempontú értékelésének az előnye, hogy pontosabban megállapítható, hogy mely tankönyvi összetevők, milyen feltételek mellett tudják elősegíteni az egyes funkciók megvalósulását. További előnye még a tankönyvi funkciók megvalósulása szempontjából való értékelésnek, hogy a tankönyvnek a tanítási-tanulási folyamatra gyakorolt hatását elemzi. A hiányosságának tekinthető, hogy az értékelési kritériumok listája elsősorban a tanárok és nem a tanulók tevékenysége szemszögéből közelíti meg a tankönyvek funkcióinak kérdését. Másképpen megfogalmazva: ezek a listák (kritériumok) arra a kérdésekre válaszoltak, hogy a tankönyv milyen feladatokat tölt be a tanításban és nem arra, hogy milyen feladatokat tölt be a tanulásban, így nem igazán felel meg a tanulóközpontú oktatásnak.

  1. A rendszerességet előtérbe helyező tankönyvi értékelés

A pedagógiai szakmában ötven-száz évvel ezelőtt – sajnos még napjainkban is előfordul - az a felfogás volt a legelterjedtebb, miszerint ha a tanulók nagy mennyiségű ismeretre tesznek szert, akkor ezek az ismeretek bizonyos idő elteltével hozzásegítik őket az adott tudományterület átfogó alapelveinek, modelljeinek és elméletének megértéséhez és alkalmazásához. Ezt a hitet azonban sem a kutatások, sem a pedagógiai tapasztalat nem támasztja alá. A pedagógiai kutatásoknak köszönhetően az utóbbi években azok a nézetek érvényesülnek, amelyek a tanulást konstruktív tanulói tevékenységként és kompetenciafejlesztésként értelmezik. (Nahalka, 2002.) Ez a szemléletváltás olyan típusú tankönyveket igényel, amelyek képesek formálni a tanulók gondolkodásmódját, és segítik őket, hogy minél hatékonyabban tudjanak tanulni. A rendszerességet előtérbe helyező tankönyvek és tankönyvsorozatok készítőinek pontosan tudni kell, hogy mire, hogyan és milyen eszközökkel akarnak hatni és ezt a tankönyv szerkesztése során megfelelő logikai sorrendbe, rendszerbe foglalják.

Ezen nézet érvényesülése érdekében Chamblis és Calfee (idézi Kojanitz, 2007) három alapelvre épülő tananyagtervezést javasoltak a tankönyvek készítői számára a „Textbook for learning. Nurturing children’s mind” című könyvükben. A két amerikai szerző által javasolt tananyag-szervezési alapelvek és a hozzájuk kapcsolódó tulajdonságok lényeges összefüggése az 1. számú ábrán elemezhető.

 

A rendszerűséget előtérbe állító tankönyvi kritérium listáját a fenti elvek szerint állították össze. Például az érthetőség elvének elemzésénél azt ellenőrizték a szakértők, hogy a tankönyv úgy jeleníti-e meg az új tananyagot, hogy az minél több kapcsolódási pontot tartalmaz a tanulók meglévő tudásával: előzetes ismereteikkel, szókincsükkel, tapasztalataikkal stb. Ezek a kapcsolódási pontok segítik az új dolgok beépülését (konstruálását) a tanulóknál a már meglévő tudáshálójukba. Az érdeklődés felkeltését és fenntartását a tankönyvszerzők az élvezetes előadásmóddal, a tanulók életkorához és tudásához alkalmazkodó témák, illusztrációk és gondolkodásra ösztönző feladatok alkalmazásával biztosíthatják. Az érthetőség harmadik feltétele a megfelelő strukturáltság. A tankönyv készítői valamilyen módon bemutatják a tankönyvi szöveg rendezését. Az ilyen tankönyvek tartalmaznak bevezetést, sematikus ábrákat, gondolati térképeket, ok-okozati összefüggést, hasonlóságok-különbségek, érvek-ellenérvek párhuzamos bemutatását stb. A tervszerűségnek nevezett tananyag-szerkesztési alapelvnél azt veszik figyelembe, hogy körültekintően alkalmazták-e a tankönyvben felhasznált tudományos eredményeket, teóriákat, fogalmakat. A harmadik tervezési alapelv: a tanulóközpontú oktatás elveire épülő tankönyvre jellemző, hogy kapcsolatot teremt a tanuló tudásával, jól érthető és könnyen felidézhető struktúrába rendezi a tartalmat, lehetőséget biztosít a tanulóknak a reflektálásra, és alkalmat ad a tanultak új kontextusban való alkalmazására. 

 4. A tanulás összetevőit középpontba állító tankönyvértékelés

A tanulás összetevőiből kiinduló értékelési rendszernek az a legfontosabb hatása, hogy a tanulás korszerű felfogását közvetíti és párbeszédet indít/indított meg a tanuláselméleti kutatók és a tankönyvkészítésben dolgozó szakemberek között. Magyarországon olyan tankönyv-értékelési szempontsort alkalmaznak napjainkban, amely ezt az értékelési megközelítést alkalmazza. Ez mindenki számára hozzáférhető, letölthető az Oktatási Hivatal honlapjáról. (A tankönyv kritériumrendszerének rövidített változatát  lásd a 3. számú mellékletben).

Meg kell azonban jegyezni, hogy nincs olyan tankönyv, amely minden kritériumnak (igénynek) százszázalékosan meg tud vagy meg akar felelni. A tankönyvek kiválasztásakor a szakmai megítélés során elsősorban az érthetőség és a tanulói aktivitás megítélésére érdemes koncentrálni. Nagyon fontos gyakorlati szempont, hogy a tanulók szívesen vegyék a kezükbe a tankönyveket, és eredményesen tudják azokat használni a tanulás során. Az úgynevezett kompetenciafejlesztő környezeti-és természetismereti tankönyvek olyan tevékenységjavaslatokat, feladatokat tartalmaznak, amelyek elősegítik a tanulók készségeinek, képességeinek sokoldalú fejlesztését, de a környezethez való  pozitív attitűd formálására is lehetőséget adnak. Az oktatás gyakorlatában a „pedagógiai – szakmai” megítélés mellett a tanulók anyagi hátterét és az iskola fenntartójának támogatási kapacitását is figyelembe kell venni. A pedagógusnak tehát a szakmai érvek mellett a szülők és az iskolafenntartó véleményét is tanácsos szem lőtt tartani a tankönyv vagy tankönyvcsaládok kiválasztásánál.

 

iDevice ikon Tevékenység

Chamblis és Calfee amerikai szerzők által javasolt tananyag-szervezési alapelvek és a hozzájuk kapcsolódó tulajdonságok lényeges összefüggését  tartalmazza az alábbi táblázat.

Páros munka: Elemmezze társával az 5. osztályos tankönyv egy témakörének tananyagát a táblázat segítségével!

 

Tervezési alapelvek

Tulajdonságok

Alkotóelemek

Kapcsolódási eszközök

Érthetőség

ismerős tartalom

érdekes tartalom

koherens struktúra

szavak

mondatok

bekezdések

szövege

funkcionális eszközök

retorikai sémák

Tervszerűség

szakértői szemüveg

modellek alapelvek

ismeretek

képességek

attitűdök

 

szekvencia

leírás

Tanulásirányítás

tanulóközpontúság

érdeklődő közösség

konstruktivizmus

ráközelítés

kapcsolódás

szerveződés

reflektálás

kiterjesztés

rugalmasság

 (Tankönyvtervezési alapelvek Chambliss és Calfee alapján)