4.1. Tanulási környezet és tanulási formák
A tanulás
eredményességére ható különböző környezeti tényezőket együttesen tanulási
környezetnek nevezzük. A tanulási környezet alapján három fő formáját
különbözteti meg a tanulásnak a szakirodalom: a formális, non-formális (nem
formális) és informális tanulást.
Formális tanulás: szervezett,
strukturált formában (intézményesen) megvalósított ismeretszerzés. Ide tartozik
a köznevelés rendszere, ahol bizonyítványt kapnak a tanulók.
Non-formális tanulás: az oktatás
rendszerén kívül (vállalatok, egyesületek által) szervezett, az egyén
igényeihez jobban illeszkedő képzések, tanfolyamok, amelyek többségében nem
adnak bizonyítványt.
Informális tanulás: olyan mindennapos
tevékenységek összessége, amelyeknek elsődleges célja nem a tanulás vagy
önmagunk képzése, de amelyek során mégis olyan ismeret vagy tudás birtokába
jutunk, amely hasznunkra válik az élet során. (Megfelelő családi környezetben
nem elhanyagolható mennyiségű tudás birtokába juthatnak a tanulók. Ezért
kérdeznek rá a családi körülményekre a reprezentatív tudásszintmérő teszteknél,
hiszen az adatok feldolgozásánál ezt is figyelembe veszik.)
A tanulási
környezet kiválasztását, létrehozását sokféle tényező határozza meg. Ezen
tényezők közül a legfontosabbak: a tanulók életkora, a tanítás módszere, a
felhasznált technikai eszközök, média, segédanyagok, programok, a terem
berendezése, a csoport vagy osztály létszáma. A multimédia kiépítésű
számítógépek, az internet világméretű rendszere, az iskolai
számítógép-hálózatok és szoftverek minőségileg új lehetőségeket nyújtanak a
tanítási-tanulási környezet kialakításában. Ha van lehetősége az iskolának,
akkor ezeket érdemes kihasználni. Ne feledjük azonban, hogy a környezet- és
természetismeret tanulásának legmegfelelőbb környezete a természet. Ezért
amikor csak lehetőségünk adódik; vigyük ki a tanulókat a tanterem falain
kívülre. (A 8. fejezetben részletesen tájékozódhat ennek lehetőségeiről és
módjairól.)