A teleoftalmológia a telemedicina szemészeti alkalmazásait foglalja magába. A sürgősségi ellátásban a sürgősségi osztályok, mentők közvetlen kétirányú videokapcsolatot létesíthetnek a szemészeti osztályokkal. Így lehetőség nyílik a gyors konzultációra és a diagnosztikus döntések meghozatalára. Hasonlóan nagy segítséget jelenthet a telemedicina bent fekvő betegek esetében a szemészeti konziliárusi feladatok ellátásában, a fontossági és az ellátási sorend meghatározásában.
A világ több országában, elsősorban az Egyesült Államokban vagy Angliában telemedicinás szolgáltató központok segítik a szemészeti szűrőprogramokat. Így a koraszülött (éretlen) csecsemők retinopátiája (ROP), a diabéteszes retinopátia, a glaukóma és az időskori makuladegenerációk szűrésére, ill. a betegség előrehaladásának követésére dolgoztak ki telemedicinai rendszereket. Bár számos tanulmány szerint az új technológiák nagyon gyorsan beépülnek a szemészeti diagnosztikába és a terápiába egyaránt, a teleoftalmológia a vártnál lassabban nyer teret a mindennapi gyakorlatban. Ennek egyik oka a még nem standardizált optikai eszközökben (okostelefon-feltétek, stb.) és a képformátumokban rejlik. További okként említendő a nagy digitális tárigény, amely biztonságos kielégítése jelentős beruházásokkal jár. Mellette nem elhanyagolható akadályozó tényező a szakképzett személyzet hiánya is.
Gyakori felvetés, hogy a szemfenéki kép csak egyéb funkcionális vizsgálatokkal (látásélesség, látótér stb.) együtt diagnosztikus értékű. Jelentős erőfeszítések történnek arra, hogy megbízhatóan lehessen számítógépes (monitor) ill. mobiltelefonos applikációkkal a látásélességet, valamint a látóteret objektíven meghatározni. Természetesen itt is nagy mértékben függ az alkalmazás sikeressége a beteg (gondozója) szakmai felkészültségétől. További megoldandó problémát jelent a különböző szintű kompetenciák elhatárolása. Gyakran ugyanis optometristák, ill. a szemüveg-szalonok dolgozói a látásproblémák elsődleges észlelői. Ők azonban nem rendelkeznek szervezeti és informatikai kapcsolatokkal a szakrendelők, a szakellátó rendszer felé, így számos esetben az általuk gyűjtött adatok nem hasznosulnak a diagnózis során. Hasonlóan egységes szűrési protokollokat kellene kidolgozni a telemedicinás szűrések megbízhatósága és szélesebb körű felhasználása érdekében.