A telemedicina (hasonlóan a teleradiológiához) az egyik legrégebben művelt területét a telepszichátria jelenti. A telefonos kommunikáció kezdetétől számos országban vezették be a krízishelyzetben hívható ügyeleti rendszert, első sorban az öngyilkosságok számának mérséklése érdekében. A pszichiátriai betegségek sokszínűsége gyakran követeli a beteg és orvosa személyes kontaktusát, amely nemegyszer a nagy fizikai távolság miatt nem jöhet létre. Így a telepszichiátriai szolgáltatás (ellátó rendszer) egyik előnye, hogy megteremti az ellátás lehetőségét az egyébként nehezen elérhető, vagy éppen a valószínűtlen helyeken tartózkodó beteg és orvosa között. Fejlődését nagyban elősegített, hogy telepszichiátria révén lehetőség nyílt a frontvonalban lévő katonai csapatok betegeinek, hajók és olajfúró tornyok személyzetének és a vidéki vagy határ mentén élő lakosok megfelelő színvonalú ellátására.
A telepszichiátriai megoldások a krízishelyzet kezelése mellett a terápia vezetésére is alkalmasak. Számos esetben a betegek szívesen osztanak meg olyan intim részleteket is a számítógépes felületeken, amelyek fontos részét képezhetik betegségük természetének, de a hagyományos terápia során nem találtak lehetőséget annak közlésére. Ma már számítógépes kognitív tesztek sokasága segíti a memóriazavarok és egyéb kognitív diszfunkciók feltárását és a terápia lebonyolítását. A megbízható, kétirányú (orvos-beteg) kapcsolatot döntő mértékben segítette elő a modern, nagy sebességű telekommunikációs rendszerek kiépülése. Ezekben a hálózatokban egyetlen rendszerbe építhetők különböző távközlés szolgáltatások. Egy vezetéken, egy hálózaton (csatlakozási ponton) keresztül egyidejűleg, nagy sebességgel és megbízhatóan továbbítható a különböző beszéd és nem beszéd típusú (pl. kép, video) információ. Minden egységes digitális formátumba kerül, így biztosítható a jobb átviteli minőség, csökkenthető a hibaarány és növelhető a jelátviteli sebesség.