3.2.1. A csoport struktúrája mint hatékonyságot befolyásoló tényező

A csoporton belüli interakciók eredményeképpen kialakul egy viszonylag stabil csoportstruktúra, amelyet a szociometria segítségével lehet feltérképezni. Az így felderített hálózat nemcsak a vonzalmi kapcsolatok, hanem az információáram­lás lehetséges útjainak mutatója is. A csoporton belül nem mindenki ren­delkezik azonos mennyiségű információval. Akik közel vannak az információ birtokosához, vele valamilyen kapcsolatban állnak, azok általában több, míg a peremhelyzetben levők kevesebb információt tudnak megszerezni.

Kommunikációs rendszerüket tekintve a csoportok lehetnek nyitottabbak vagy zártabbak. A nyitottság azt jelenti, hogy minden csoporttag egyenlő vagy ha­­son­ló mértékben juthat információhoz. A zárt (centralizált) kommunikációs rendsze­rű csoportot az jellemzi, hogy a vezető és a hozzá közel állók birtokolják a leg­több információt, és ők szabályozzák annak elosztását.

3.4. ábra: Különböző centralizáltságú csoportok kommunikációs hálója (Forgas, 1989 nyomán)

A csoportokban egyszerű feladatot kellett megoldani. Minden csoporttag néhány kártyát kapott, amelyeken különböző szimbólumok voltak, a feladat szerint meg kellett találniuk, hogy melyik az a kártya, amelyikből mindegyiküknél volt. Az információk csak az ábrán bemutatott csatornákon futhattak végig. Azt találták, hogy a centralizáltabb hálók, mint például a kerék, hatékonyabbak, de a csoporttagok nem érzik jól magukat egy ilyen csoportban. A nyitott rendszerben a tagok elégedettek voltak, jól érezték magukat, de hosszabb idő alatt oldották meg a feladatot. A csoporttagok közérzete tehát leginkább attól függ, hogy milyen mértékben férnek hozzá az információkhoz.