4.1.1. A szereptanulás folyamatai
Amikor egy gyermek megszületik, akkor különböző társadalmi szerepek elsajátításának lehetőségét kapja meg, hiszen van biológiai értelemben vett neme, ami megteremti a nemi szerep felvételének lehetőségét, és magában hordozza egy majdani szülő szerep betöltésének lehetőségét is. Vannak olyan szereplehetőségek, amelyek nem adatnak meg mindenkinek, például ha valaki egy királyi család elsőszülött fiaként jön a világra, akkor a trónörökös szerep is nyitva áll előtte, azonban, ha ő már csak a második gyerek, akkor ez a szerep nem száll rá automatikusan. A számtalan szereplehetőség közül csupán néhány látható előre, hiszen nem lehet tudni, hogy melyik gyerekből lesz orvos, tanár stb. Ezeknek a lehetőségeknek a kihasználásához elsősorban arra van szükség, hogy a gyerek minél több lehetséges szereppel megismerkedjen, és elsajátítsa azokat a viselkedésmódokat, amelyek az adott kultúrában hozzátartoznak a szerephez. Ez a folyamat a szocializáció fontos részét képezi.
Minden szerepet tanulni kell. Még a nemi szerep elsajátítása is a fejlődés során történik (H. Sas, 1984). A továbbiakban összefoglaljuk azokat az alapvető törvényszerűségeket, amelyek jellemzik ezt a tanulási folyamatot.
A szereptanulás társadalmi folyamat, amelyben a többi ember viselkedése kiemelt jelentőségű.
A tanulás legfontosabb módjai a modellkövetés, az utánzás és az azonosulás. Azaz a gyermek megfigyeli bizonyos szerepek hordozóinak viselkedését, és utánozni kezdi a megfelelő cselekvéseket, majd fokozatosan azonosul velük. Ennek a folyamatnak egyik leglényegesebb színtere a szerepjáték, amelyben a gyerek kipróbálhat különböző pozíciókat, és az azokhoz tartozó viselkedéseket is begyakorolhatja (Mérei, 1984).
A gyermekkori és felnőttkori szereptanulás különbözik egymástól. A gyerek még csak egy hipotetikus „mintha" helyzetben játssza az adott szerepet, illetve csak azokat a szerepeket tanulja meg, amelyek életkorának, helyzetének megfelelnek. A felnőtt már nem készen kapott szerepet tanul, hanem úgynevezett kivívott szerepekbe kell beletanulnia. Például a nemi szerep bizonyos mértékig adott, éppúgy mint az iskolás szerepe, de a tanár szerepért már meg kell küzdeni. Ilyenkor a személy már sokkal motiváltabb a tanulásra, az új szerepek már régebben elsajátítottakra épülnek, amelyek segíthetik vagy gátolhatják a tanulást (Sarbin - Allen, 1987).
Ennek a gondolatnak különösen nagy jelentősége van az egyes pályákra való felkészülésben. A fiatal felnőtt, aki azzal a tudatos szándékkal jelentkezik egy egyetemre vagy főiskolára, hogy tanár szeretne lenni, elkezd elsajátítani egy szerepviselkedést, ami a tanári pályához tartozik. De mivel ő ezt megelőzően már találkozott sokféle tanármodellel, ezek a korábbi tapasztalatok befolyásolják, hogy milyen viselkedéseket fog beépíteni és milyeneket nem. A pályaszocializáció tehát jóval korábban, a gyerekkorban megalapozódik, ezért van az, hogy az egyes szerepelőírások csak nagyon lassan változnak. Az új gondolatok, nézetek, viselkedésmódok csak apró elemekként jelennek meg a már korábban kialakult pályaképben.