3.2.3.1. A csoportpolarizáció

Általában azt gondoljuk, hogy a csoportban az egymásnak ellentmondó nézetek végső soron kiegyenlítik egymást, és a csoport által alkotott vélemény közelíteni fog az átlaghoz. Ezt a tapasztalati következtetést a szociálpszichológiai kutatások részben alátámasztják (Sherif, 1973, Doise - Moscovici, 1980). Ennek lehetséges magyarázata Allport szerint, hogy az emberek általában nem szívesen vállalják annak a kockázatát, hogy a csoporttól eltérő szélsőséges nézeteket hangoztassanak. Mások azt hangsúlyozzák, hogy az emberek bizonytalan helyzetben úgy vélik, hogy az az „igazság", amivel a legtöbben egyetértenek.

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a nézetek a csoportvita hatására nem mérséklődnek, hanem még szélsőségesebbé válnak. Ennek legtipikusabb példája a kockázatvállalás. Kogan és munkatársai  azt találták, hogy csoportvita hatására fokozódik az egyéni kockázatvállalás mértéke. (Doise - Moscovici, 1980, Avermaet, 1995). Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy ilyenkor a felelősség megoszlik. Egy másik feltételezett ok, hogy a társadalomban elfogadott értékrend jelenik meg a válaszokban, illetve a nagyobb kockázatvállalásra hajlamos egyének egyszersmind nagyobb meggyőző erővel is rendelkeznek. Voltak olyan kutatások, amelyekben azt tapasztalták, hogy a csoportvita hatására a tagok sokkal óvatosabb álláspontot alakítottak ki. Tehát a „csúszás" nemcsak a kockázatvállalás, hanem a másik szélsőség irányába is bekövetkezhet. A szélsőség irányába való elmozdulás  a csoportvita általános következménye, hátterében a korábbi nézetek megerősödése áll. Ezt a jelenséget csoportpolarizációnak  nevezzük.