1.3.4. Az énre (saját viselkedésünkre) vonatkozó attribúciók

Általában hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden helyzetben tudatosan, logikusan, tervszerűen cselekszünk. Ha ez így van, akkor viszont semmi szükség arra, hogy magyarázatot adjunk saját viselkedésünkre. Mégis érdemes azon el­tű­nődni, hányszor tesszük fel magunknak a kérdést egy-egy esemény után: „Mi­ért tettem?", „Miért mondtam?". A válaszokat ilyenkor nagyon hason­ló mechaniz­mus alap­ján fogalmazzuk meg, mint amikor mások viselkedését pró­bál­juk meg­indo­kolni.

 Attri­bú­ció­ink iránya tehát attól függ, hogy cselekvőként vagy megfigyelőként mondunk-e íté­letet sa­ját viselkedésünkről (Bem, 1984; Forgas, 1989). Saját si­ke­re­ink és ku­darcaink meg­ítélésénél már nem ilyen egyszerű a helyzet, de erre a fe­je­zet vé­gén térünk vissza.

A saját viselkedésünkre vonatkozó attribúciók fontosságát az adja, hogy nem­csak másokkal kapcsolatos viselkedésünket, hanem különböző tevékenységekkel kapcsolatos motivációinkat is nagymértékben befolyásolják. Egy híres kísérletben Lepper és munkatársai azt találták, hogy ha megjutalmazzák a gyere­ke­ket egy olyan játéktevékenységért, amit nagyon szívesen csinálnak, akkor a ké­sőbbiekben nem fogják olyan nagy kedvvel és olyan gyakran játszani, mint azelőtt (Forgas, 1989).

Magyarázata hasonlít az előbbiekben leszámítolásnak nevezett elvhez. Ha elegendő külső okot találunk arra, hogy valamit miért csinálunk, akkor nem szük­séges, hogy belső motivációnk legyen a dologgal kapcsolatban. Az iskolai munkában sok nehézséget okoz, ha nem számolunk ezzel a jelenséggel. Gyakran azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek az első években gyorsan elveszítik érdeklődésü­ket, motivációjukat. A felsőbb évfolyamokon már csak akkor vesznek komolyan egy feladatot, dolgozatot, ha jegyet kapnak érte, vagy ha egyéb jutalmat vagy büntetést helyezünk kilátásba. A jelenség hátterében bizonyára számos ténye­ző kölcsönhatása áll, de a szociálpszichológiai kutatások tükrében érdemes elgondolkodni azon, hogy a külső értékelést központba állító iskolai nevelési és oktatási szisztéma mennyiben lehet felelős ezért a motivációvesztésért.