1.3.1. Mit jelent az attribúció?

Az attribúció magyarul kicsit körülményesen definiálható fogalom. Jelentése: oktulajdonítás. Arra az alapvető emberi törekvésre utal, amivel az ember próbálja megfejteni a dolgok, jelenségek mozgatórúgóit és a háttérben meghúzódó okokat. A racionális ember számára elképzelhetetlen, hogy valami véletlenül történik, főként, ha emberi viselkedésről van szó. Nehezen tudjuk elhinni, hogy a másik személy vagy mi magunk ok nélkül teszünk vagy mondunk valamit. Az oknélküliség az emberek többsége számára egyenlő az értelmetlenséggel. Alapvető tendenciája tehát a szociális megismerésnek az okok kutatása, amely­nek jelentősége abban áll, hogy a feltárt vagy feltételezett okok (ma­gya­rá­za­­tok) befolyásolják az esemény megítélését és reakcióinkat (Atkinson, 1994).

Az attribúció az a folyamat, amellyel  megpróbáljuk más emberek visel­ke­dé­sét megmagyarázni. (Atkinson, Atkinson, Smith és Bem, 1994. 585. o.)

Különösen nagy jelentősége van ennek a kérdésnek a nevelés területén. A szü­lők, a tanárok, a vezetők nemcsak a végeredmény szerint jutalmazzák vagy bün­tetik a gyerekeket, hanem sok más tényező mellett a szándék és a vélt vagy valós okok is befolyásolják őket ítéletalkotásukban. Mivel az attribúció általában nem tu­datos, elengedhetetlen, hogy egy tanár vagy vezető ismerje azokat az elméleteket, amelyek rávilágítanak ennek a folyamatnak a mechanizmusaira és a megisme­rést befolyásoló, olykor torzító szerepére.