1.4. A sémák és a „forgatókönyvek” (scriptek) szerepe a szociális megismerésben
A korábbiakban már ejtettünk szót arról, hogy a minket körülvevő világból jövő információ-áradattal nem könnyű megküzdeni. Ebben a folyamatban játszanak alapvető szerepet a sémák és forgatókönyvek (scriptek) is.
A sémák, mentális struktúrák a korábban megszerzett ismereteink elraktározott, szervezett rendszerei, amelyek befolyással, vannak az észlelésre, emlékezésre és viselkedésre is. (Fiske, 1991; Markus, 1991; Atkinson, Smith és Bem, 1994).
A forgatókönyvek (scriptek) egyszerűbb sémák, amelyek bizonyos szokványos helyzetek, események lépéseinek „leírását" tartalmazzák (Abelson, 1991/a).
Sémáink és forgatókönyveink működését gyakran tapasztalhatjuk például televízió-nézés közben. Elkezdünk nézni egy filmet, amelyben megjelenik az első szereplő, aki fekete ruhát, fekete szemüveget visel, és diplomatatáskát hord. Ha ekkor valami miatt ki kell mennünk (például a konyhába), akkor többnyire elkezdjük keresni, hogy melyik sémába illik bele a szereplő. Mondjuk megtaláljuk számára az „FBI-ügynök" sémát. Ezt követően bemegyünk, és megint be tudunk kapcsolódni az eseményekbe. Kiderülhet azonban, hogy az illető nem illik bele az aktivált sémánkba. Ilyenkor többnyire újra keresésbe kezdünk. Az aktiválódott séma tehát segít megérteni olyan helyzeteket, viselkedéseket, amelyekkel kapcsolatban csak hiányos információkkal rendelkezünk, illetve segít felidézni olyan emlékeket, amelyeknek bizonyos részletei már elhomályosultak.
Bartlett volt az az emlékezetkutató, aki a memória ilyen konstruktív működésére először hívta fel a figyelmet.