3.1.2. A csoport fejlődésének fázisai
Térjünk most vissza a fejezet bevezetőjében említett példához, az egymást nem ismerő és valamilyen okból egy csoportba sorolt gyerekekhez, akik az évek során általában egyre fejlettebb, erősebb közösséggé válnak. Ezt a folyamatot nevezzük csoportfejlődésnek. Tuckman felosztása szerint ennek a folyamatnak négy fázisa van (Forgas, 1989).
1. Alakulás (forming)
Ebben a fázisban a résztvevők főként megfigyelik egymást, és elkezdődik az „énbemutatások" sorozata. A tanárok jól ismerik ezt az időszakot. Ilyenkor a gyerekek igyekeznek megmutatni legfontosabb és szerintük legkedvezőbb tulajdonságaikat a benyomáskeltés szabályai szerint, amelyeket a korábbiakban már megismertünk. Ebben az időszakban egyébként a tanárok és a vezetők (például új igazgató) is hasonlóan viselkednek. Erre mondják: „Új seprű jól seper."
2. Viharzás (storming)
Ez már a „mézeshetek" utáni időszak. Ebben a szakaszban egyre élesebbé válnak az egyéni különbségek, a viselkedéssel, értékekkel kapcsolatos nézeteltérések. A csoporttagok között megindul a versengés a csoportban elfoglalható helyekért, szerepekért. Ezt a fázist a viták, az egyéni értékeket túlhangsúlyozó viselkedés, nagyszámú kommunikációs aktus jellemzi. Egy iskolai csoportban ilyenkor a gyerekek fegyelmezetlenebbé válnak, mert mindenki arra törekszik, hogy a többiek észrevegyék, sokat kommunikálnak, óra közben is igyekeznek megmutatni erejüket, ami nem mindig intellektuális természetű. A fiúk inkább testi erejüket, bátorságukat szeretik megmutatni, a lányok gyakran a szépség, a kapcsolatok iránti fogékonyság hangsúlyozásával próbálkoznak. Az, hogy milyen viselkedések jellemzik leginkább ezt a fázist, a csoporttagok eredeti értékrendjétől függ. Például egy „elit" iskolában a vezető szerepért folyó harc főként intellektuális síkon zajlik. Jellemzőbb a verbális agresszió, mint a fizikai bántalmazás. Ezzel szemben egy olyan iskolában, ahol a gyerekek családi környezetében nem a tudás, hanem a gazdagság vagy a testi erő az érték, a viharzás is ezen értékek mentén zajlik.
3. Normaalakulás (norming)
Ebben a fázisban a normák, szabályok és szerepek kialakulása révén az előző időszak konfliktusai megoldódnak, nyugvópontra jutnak. Ekkor már látszik, kik az elfogadott informális vezetők, milyen alcsoportok, kapcsolatok vannak a tagok között, milyen szabályok szerint él a csoport. Világosan kitűnik, hogy melyek azok a viselkedések, amelyeket mindenki elfogad, és melyek azok, amelyeket elutasít.
4. Működés (performing)
Ekkor a kialakult csoportstruktúra, a kommunikációs rendszer és a feladatmegosztás eredményeként a csoport képes együttműködni bizonyos célok elérése érdekében. Tud feladatokat megoldani, és képes megvédeni a csoport egységét, kialakul az összetartó erő, a kohézió, amely segít elkülöníteni a csoportot más csoportoktól. Ebben a fázisban már jól lehet dolgozni a csoporttal, mert figyelmüket a feladtok megoldására tudják koncentrálni.
Minden csoport végigmegy ezeken a fázisokon, egyetlen lépést sem lehet kiküszöbölni. Az iskolában a legnehezebb a viharzás időszakát elfogadni, elviselni. A tanárok nagyon gyakran nem ismerik fel a folyamatot, és megpróbálják hatalmi eszközökkel leállítani azt. Ez általában nem lehetséges, de ha mégis sikerül kiszorítani a tanóráról ezt a folyamatot, akkor a szünetekben folytatódik. A gyakori leállítás, megakasztás és a drasztikus külső beavatkozás a folyamat elhúzódását eredményezheti. A csoport kialakulását elősegíthetjük megfelelő előképzettséggel, önismereti és szervezetfejlesztési módszerek alkalmazásával. Egy felkészült osztályfőnök ezekkel az eszközökkel jó katalizátora lehet a csoportalakulás folyamatának, segíthet abban, hogy minél kevesebb „sérüléssel", és lehetőleg ne a tanítás-tanulás rovására menjenek végbe ezek a változások.
A csoport fejlődése nem áll meg, amikor elérte a negyedik fázist. Az erőviszonyok megváltozása, a vezetőváltás, új csoporttag érkezése indukálhat újabb csoportfolyamatokat, sőt adott esetben vissza is viheti a csoportot a viharzás fázisába. Ezekre a folyamatokra tehát nemcsak az első év elején, hanem a csoporttal való együttműködés minden időszakában érdemes odafigyelni, és a háttérből szemlélve mederben tartani, amennyiben a helyzet úgy kívánja.