2.1.2. A pszichoanalízis én-felfogása
Sigmund Freud a századelőn élt, és forradalmian új én-elméletet alkotott. A személyiség, amelyet „lelki készüléknek" nevez, szerinte három egymással összefüggő rendszer dinamikus működésének eredménye (Freud, 1982): Bővebb ismereteket Freud munkásságáról az alábbi linken szerezhet: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sigmund_Freud
1. Ösztön-én (Id)
Ez a személyiségrészünk a legősibb. Tartalmazza mindazt, ami velünk született: ösztönöket, vágyakat. Ez a részünk, ami a szervezet pszichés energiaraktára, az örömelv alapján működik. Azaz a vágyak azonnali kielégülésre törnek. Kezdetben ezeket semmi nem fékezi, ezzel magyarázható például, hogy a kisbaba addig sír, amíg el nem éri, amit szeretne, azaz amíg a mama ki nem találja, hogy mire van szüksége.
2. Én (Ego)
A gyerekek, ahogy fejlődnek fokozatosan megtanulják, hogy szükségleteiket nem elégíthetik ki azonnal. Egyre nagyobb szerepet kap életükben a különböző ösztöntörekvések szabályozása és a valósághoz való alakítása (például a szobatisztaságra szoktatás). Ebben a folyamatban fejlődik ki a realitással kapcsolatot tartó lélekrész, az Ego. A két énrész kapcsolatát Freud a ló és a lovasa hasonlattal fejezte ki szemléletesen (Csepeli, 1989). Eszerint az ösztön én a ló, míg az én a lovas, aki megszabja, hogy a ló milyen irányba induljon. S ha a ló vágtázni szeretne, vagy eltérni a helyes iránytól, akkor megfékezi, megzabolázza.
3. Felettes-én (szuperego)
Az én, mint azt az előbbiekben láttuk, tevékenységével hozzásegíti az ösztön-ént a kielégüléshez, azonban nemcsak a realitást kell figyelembe vennie, hanem számolnia kell azzal is, hogy amit választ, az megfelel-e a társadalmi elvárásoknak, normáknak, értékeknek. A szuperego mint egyfajta belső szabályzó előírja az én számára a helyes viselkedés szabályait. Ez a lélekrész az egóval párhuzamosan fejlődik a külső visszajelzések, jutalmak, büntetések és tilalmak hatására (Atkinson, 1994; Mérei, 1989; Freud, 1991; Whitlow, 1983).
Freud szerint ennek a három személyiségrésznek az együttes működése az, ami szabályozza az emberi viselkedést. A személyiség fejlődésében a gyermekkor első éveit meghatározónak tartja. Szerinte a korai életszakaszban elszenvedett traumák örökre meghatározzák a személyiséget. A kemény és merev szülői nevelés, sok tiltás, megszégyenítés olyan erős szuperego kialakulásához vezethet, amely szorongóvá teszi a személyiséget, vagy éppen ellenkezőleg minden normát, szabályt elutasító deviáns viselkedést eredményezhet. A szorongás a pszichoanalitikus elmélet egyik központi kérdése. Freud szerint amikor az Id támadásai kezdenek túl veszélyessé válni, vagy ha a Szuperego erős tilalmai miatt az Ego nem tud semmiféle kielégülési formát találni, akkor fellép a szorongás. Ennek elhárítására, az én védelme érdekében alkalmazza az Ego az úgynevezett elhárító mechanizmusokat. Ezek működésére a fejezet befejező szakaszában térünk ki részletesen.