4.4.2.1. Pszichológiai reakciók a stresszre
A stresszkeltő helyzetek valamilyen érzelmi választ eredményeznek. Amint a bevezetőben már láttuk, az esemény természetétől függően lehet öröm, jókedv meglepetés, de ijedtség, rettegés, lehangoltság is a következmény. Most elsősorban a negatív élményekre koncentrálunk, és áttekintjük a stressz által kiváltott kellemetlen érzelmi válaszokat.
Az első és legjellemzőbb reakció a szorongás. Ez olyan kellemetlen feszült állapot, amelyben valamilyen ismeretlen eredetű félelemhez hasonló érzés kerít hatalmába. Ilyenkor általában nem tudjuk megmondani, hogy mi az a konkrét dolog, ami kiváltotta bennünk ezt a kellemetlen érzést, ezért néha úgy is szokták megfogalmazni, a szorongás szabadon lebegő félelemérzés.
Egy másik nagyon jellemző érzés, amely a stressz hatására alakul ki, a harag és az agresszió. A hétköznapi tapasztalatok és az állatokon végzett kísérletek egyaránt bizonyították, hogy bizonyos stresszkeltő helyzetek, mint például a nagy zaj, zsúfoltság, tehetetlenség, haragot és agresszív viselkedést indukál. Ha embereket megfosztanak bizonyos lehetőségektől, vagy megakadályozzák őket céljaik elérésében, akkor frusztrációt élnek át, ami szintén agresszióhoz vezethet. Ennek különböző megnyilvánulási formái lehetnek a szimbolikus, szóbeli agressziótól a konkrét erőszakos cselekvésig. Előfordul, hogy a személy nem engedheti meg magának, hogy haragját közvetlenül a frusztráló felé kimutassa. Ilyenkor a feszültség más helyzetekre, más emberekkel való kapcsolatra tevődik át. Például egy vezető, akit a felettes hatóságok valamilyen módon frusztrálnak, gyakran közvetlen beosztottain vezeti le feszültségét. A gyerekek, akiket az iskolában sorozatos frusztráló helyzetek érnek, az így keletkezett indulataikat társaikon, esetleg az iskola berendezésén vezetik le.
A fásultság és a depresszió a stresszre adott pszichológiai reakciók jellemző formája. A folyamatosan fennálló tehetetlenség érzés, amikor a személy tartósan képtelen befolyásolni a stresszkeltő eseményeket, fokozatosan arra szoktatja az embert, hogy ne tegyen semmit, ne is próbáljon javítani helyzetén. Ezt a jelenséget nevezte Seligman tanult tehetetlenségnek (Atkinson, 1994). Az ilyen szemlélettel élő ember számára mindenféle erőfeszítés hiábavalónak tűnik, világszemléletére a pesszimizmus lesz jellemző. A fásultság fokozatosan elkeseredésbe, kilátástalanságba megy át, ami a depresszió állapotát idézi elő.
Az előzőekben bemutatott érzelmi válaszok mellett jellemző lehet az úgynevezett kognitív károsodás is. Ez az információfeldolgozás, a memória, a problémamegoldó gondolkodás zavarát jelenti, és az intellektuális teljesítmények romlását idézi elő. A tartós stressz alatt élő ember nem képes alkotó módon hozzáállni problémát jelentő helyzetekhez, képtelen összpontosítani, ezért gyakran kudarcot vall. A kudarcélmény pedig visszahat érzelmi állapotára, fokozza szorongását, és ezzel a kör bezárul. A teljesítménygátlás hátterében gyakran fedezhető fel a stressz-kudarc-szorongás ördögi köre.