4.2.2. A vezetési stílusok hatása a csoport teljesítményére és a vezető elfogadására
A körülmények hatását a vezetői magatartásra a korábbiakban már megpróbáltuk áttekinteni, most a vezetői hatékonyság másik oldalát vesszük szemügyre: hogyan hatnak a különböző vezetési stílusok a csoport légkörére és teljesítményére. Erre a kérdésre Kurt Lewinnek, a csoportdinamikai szemlélet úttörőjének munkatársaival közösen végzett kísérletén keresztül próbálunk választ keresni.
A harmincas években gyerekcsoportokkal végzett kísérletükben három jellegzetes vezetési stílus hatását követték nyomon a csoportlégkör, a tagok közérzete és a csoportok feladatmegoldási hatékonysága szempontjából. A vizsgált stílusok: az autokratikus, a demokratikus és a laissez faire (ráhagyó) stílus. A három különböző vezetői magatartás jellemzőit a 4.4. ábra mutatja
Kísérleteikben voltak olyan csoportok, amelyeket végig ugyanolyan stílusban vezettek, de vizsgálták a vezető- és vezetési stílusváltás hatásait is.
Összegezve az eredményeiket azt mondhatjuk, hogy az autokratikus vezetési stílus mellett hatékony csoportmunka érhető el, de nagyon hasonló színvonalú teljesítményt mutatott a demokratikusan vezetett csoport is. A laissez fair módon irányított csoport mennyiségileg és minőségileg egyaránt gyenge teljesítményt produkált. A csoportlégkör, a vezetővel kapcsolatos érzések és az agresszív viselkedés terén számos különbséget írtak le a három vezetési stílus között (White, 1991).
1. A laissez fair nem egyenlő a demokráciával
Az „engedékeny" csoport szervezettsége lényegesen alacsonyabb volt, mint a demokratikusé. A gyerekek teljesítménye alacsony színvonalú volt. Nemcsak mennyiségileg teljesítettek kevesebbet, hanem a feladatmegoldás minősége is jóval alacsonyabb színvonalú volt, mint a demokratikus csoportban. Annak ellenére, hogy ebben a csoportban a gyerekek lényegesen többet játszottak, sokkal kevésbé voltak elégedettek a csoporttal, mint a demokratikusan vezetettek. A csoporthoz és a vezetőhöz való ragaszkodás is sokkal gyengébb volt, mint a másik csoportban.
Autokratikus |
Demokratikus |
Laissez faire |
Minden fontos kérdésben a vezető intézkedik. |
Fontos kérdésekben a csoport vita után dönt; ezt a vezető bátorítja és segíti. |
A csoportos vagy az egyéni döntés teljes szabadsága a vezető részvétele nélkül. |
A kivitelezést, a tevékenység egyes lépéseit a vezető diktálja egyenként; az azután következő feladategységek mindig bizonytalanok, homályosak. |
Az első megbeszélési szakaszban kialakítják a tevékenység perspektíváját. A csoport célkitűzéséhez vezető út főbb szakaszát vázlatosan meghatározzák; ha technikai tanácsra van szükség, a vezető két vagy három eljárási alternatívát javasol, a csoport ezek közül választhat. |
A vezető ellátja a csoportot különféle nyersanyagokkal, egyben közli, hogy kérdésekre további tájékoztatást is nyújt. Megbeszélésben, vitában egyébként nem vesz részt. |
A vezető rendszerint kijelöli minden csoporttag munkafeladatát és munkatársait. |
A csoport tagjai szabadon választhatják meg, hogy kikkel dolgozzanak; a feladatok megosztásáról a csoport határoz. |
A vezető teljesen kimarad a kérdések megoldásából. |
Az autokratikus vezető az egyes tagok munkájának dicséretében és bírálatában „személyes" vagy szubjektív, de az aktív csoporttevékenységben csak akkor vesz részt, ha valamit megmutat. A vezető viselkedése inkább barátságos vagy személytelen, mintsem nyíltan ellenséges. |
A vezető dicséretében és bírálatában „objektív" vagy reális, és igyekszik szabályos csoporttagként beilleszkedni a csoportba anélkül, hogy túlzottan nagy részt vállalna a feladat megoldásában. |
A vezető igen ritkán és csupán külön kérdésre szól hozzá a csoporttevékenységhez; nem próbál részt venni, illetve nem próbálja befolyásolni a csoporttörténéseket. |
4.4. ábra: Az autokratikus, demokratikus és a laissez faire vezetési stílus jellemzői (Lewin nyomán, 1975)
2. Nemcsak az autokratikus stílusban vezetett csoport lehet eredményes, hanem a demokratikus is
A hétköznapi tapasztalataink alapján általában azt szoktuk gondolni, hogy igazán jó munka csak szigorú fegyelem és állandó ellenőrzés mellett történik. A kísérletek azt mutatták, hogy a demokratikusan vezetett csoport ugyanolyan eredményesen dolgozott, mint az autokratikusan vezetett. A munka mennyiségét illetően az autokratikus csoport egy picit jobb teljesítményt nyújtott ugyan, de a demokratikus csoportban sokkal kreatívabb, azaz jobb minőségű munkák születtek. A munka iránti spontán érdeklődés pedig sokkal nagyobb volt a demokratikus csoportban, mert ők akkor is tovább dolgoztak, amikor a vezető elhagyta a termet, míg az autokratikus csoportban a teljesítmény a vezető nélküli időszakban a felére esett vissza.
3. Az autokratikusan vezetett csoportban erősödik az agresszióra való hajlandóság
A kutatók azt tapasztalták, hogy az autokratikusan vezetett csoportokban a gyerekek közötti agresszív megnyilvánulások száma időnként megnő. Azonban nem minden esetben volt ilyen nyilvánvaló az erőszak fokozódása, sőt néhány autokratikusan vezetett csoportban egészen alacsony mértékű volt. Ez azonban nem jelentette azt, hogy ezekben a csoportokban a feszültség nem növekedett, csupán azt mutatta, hogy a gyerekek elfojtották a bennük felgyülemlett agressziót. Ezt a következtetést támasztották alá a csoporton kívüli viselkedéses jellemzők is. Az autokratikus csoportban dolgozó gyerekek a munka végeztével gyakran tönkretették, amit csináltak.
Az agresszió visszafojtását igazolták azok a tapasztalatok is, amelyeket vezetési stílus váltásakor figyeltek meg. A korábban autokratikus módon vezetett csoportot demokratikus vezető vette át, a gyerekek agresszív viselkedéseinek száma drámaian megemelkedett. A korábban felgyűlt feszültséget a felszabadult légkörben levezették a gyerekek.
4. Az autokráciában erős függés, kisebb önállóság jellemzi a tagokat, mint a demokráciában
Az autokratikusan vezetett csoportban a gyerekek megnyilvánulásait nagyfokú függőség jellemezte. Nem kezdeményeztek, inkább csak behódoltak az utasításoknak. Egymással való beszélgetéseik nem voltak olyan változatosak, mint a másik két csoportban.
5. A demokratikus légkörben jobb csoporton belüli kapcsolatok, több segítő megnyilvánulás volt megfigyelhető
A demokratikus légkörben a gyerekek jobban figyeltek egymásra, több volt a „mi" típusú kommunikáció, több játékos megnyilvánulás és differenciáltabb csoportszerkezet (több alcsoport) volt megfigyelhető. A demokratikus csoportra sokkal jellemzőbb volt a csoporttulajdon védelme, mint az autokratikusan vezetett csoportra. Az autokrácia fegyelmezett és az egyéni kezdeményezéseket elnyomó rendszerében szükségszerűen felhalmozódnak feszültségek, és ez a légkör nem kedvez a másokra való odafigyelésnek, segítségnyújtásnak.
Lewinék kísérletének eredményeit bizonyos fenntartásokkal szabad csak kezelni. Egyrészt mert laboratóriumi kísérletről van szó, a csoportok létszáma meglehetősen alacsony volt, a csoportok nem voltak igazi függő viszonyban a kísérletben dolgozó vezetőkkel (Snyders, 1991). Egyszóval leegyszerűsített és bizonyos mértékig mesterséges helyzetről volt szó. Másrészt a valóságban tiszta típusok csak igen ritkán fordulnak elő. Mégis a hétköznapi vezetői gyakorlat a legtöbb eredményt bizonyos mértékig visszaigazolja. A legszembetűnőbb az iskolai helyzetekben az agresszív viselkedés és az autokratikus vezetési mód kapcsolata. Megfigyelhető, hogy a kemény fegyelmet tartó, autokratikus eszközöket használó ta-nárok óráin a gyerekek gyakran kifogástalanul viselkednek, de kilépve a teremből vagy az iskolából, felszabadulnak indulataik, és gyakran nagyon agresszíven viselkednek egymással. Az agresszív viselkedésnek más módjait, mint például az árulkodást, a segítség megtagadását, egymás lebecsülő minősítését is gyakrabban használják, mint a demokratikusabb légkörben nevelt társaik.
Lewinék kísérletének figyelemre méltó mozzanata volt, amikor egy autokratikus vezetőt demokratikus vezető váltott fel a csoport élén, az agresszió ugrásszerűen megnőtt, a rend felbomlott. Az iskolában ez a szituáció gyakran előfordul, és komoly konfliktusforrást jelent. Ennek az egyik tipikus megjelenése akkor figyelhető meg, amikor egy szélsőségesen autokratikus tanító által vezetett osztály felső tagozatba lép. Ilyenkor a „kisangyalnak" tartott osztály „kisördöggé" változik, és a tanárok között elindul a bűnbakkeresés. Az új tanárok általában a tanítót hibáztatják, míg ő azt bizonygatja, hogy az ő vezetése alatt ez nem fordult elő, a többiek bizonyára nem tudnak bánni a gyerekekkel. Itt azonban ennél sokkal összetettebb jelenségről van szó. Az autokratikus légkörben nevelt gyerekek egyrészt felszabadulnak, másrészt kezdetben nem „értik" azt a kommunikációt, amely számukra ismeretlen. Nem tudják, hogyan kell élni a nagyobb szabadsággal. Ugyanis a kontroll megszűnésével egy időben nem tud az önkontroll működni, mivel ki sem fejlődött. Időre van szükség, és a nevelők részéről a türelem mellett nagyfokú tudatosságra az önállóságra, önfegyelemre szoktatásban. Fokozatosan csökkentve a külső szabályozást egyre több szabadságot engedve a gyerekeknek, azok lassanként megtanulnak élni a lehetőségekkel, nemcsak visszaélni vele. Nagyjából ugyanez a mechanizmus érvényesül a csoportos együttélés minden szintjén, a tantestületben egy hasonló jellegű vezetőváltás következtében éppúgy, mint a társadalmi berendezkedés változásakor. Ezek a jelenségek nem kiküszöbölhetők, nem lehet átugrani ezt a fejlődési fázist, de megfelelő ismeretek és készségek birtokában mederben, lehet tartani, és segíteni lehet a folyamat békés lezajlását.