1.4. A sémák és a „forgatókönyvek” (scriptek) szerepe a szociális megismerésben

A korábbiakban már ejtettünk szót arról, hogy a minket körülvevő világból jövő információ-áradattal nem könnyű megküzdeni. Ebben a folyamatban játszanak alapvető szerepet a sémák és forgatókönyvek (scriptek) is.

A sémák, mentális struktúrák a korábban megszerzett ismereteink elraktározott, szervezett rendszerei, amelyek befolyással, vannak az észlelésre, emlékezés­re és viselkedésre is. (Fiske, 1991; Markus, 1991; Atkinson, Smith és Bem, 1994).

A forgatókönyvek (scriptek) egyszerűbb sémák, amelyek bizonyos szokványos helyzetek, események lépéseinek „leírását" tartalmazzák (Abelson, 1991/a).

Sémáink és forgatókönyveink működését gyakran tapasztalhatjuk például tele­vízió-nézés közben. Elkezdünk nézni egy filmet, amelyben megjelenik az első sze­replő, aki fekete ruhát, fekete szemüveget visel, és diplomatatáskát hord. Ha ekkor valami miatt ki kell mennünk (például a konyhába), akkor többnyire elkezdjük keresni, hogy melyik sémába illik bele a szereplő. Mondjuk megtaláljuk számá­ra az „FBI-ügynök" sémát. Ezt követően bemegyünk, és megint be tudunk kap­cso­lódni az eseményekbe. Kiderülhet azonban, hogy az illető nem illik bele az akti­vált sémánkba. Ilyenkor többnyire újra keresésbe kezdünk. Az aktiválódott séma te­hát segít megérteni olyan helyzeteket, viselkedéseket, amelyekkel kapcsolatban csak hiányos információkkal rendelkezünk, illetve segít felidézni olyan emlékeket, ame­lyeknek bizonyos részletei már elhomályosultak.

Bartlett volt az az emlékezetkutató, aki a memória ilyen konstruktív működésére először hívta fel a figyelmet.