1.4.2. A sémák fajtái és szerepük a szociális megismerés különböző szintjein

A sémák szerepe a szociális megismerés három szintjén mutatható ki (Markus, 1991):

Az észlelés szervezésében

A séma befolyásolja, hogy mely inger kerül felvételre, azt hogyan kódoljuk, és miként szervezzük az információt. Például másfajta információkat veszünk fel egy eseményből, ha úgy tudjuk, hogy akit látunk, az pincérnő, mint akkor, ha úgy tudjuk, hogy az illető tanárnő. Az előbbi esetben valószínűleg olyan vonásokat veszünk észre, amelyek a pincérséggel függnek össze, például csinos, erős lábai vannak, mosolyog, míg az utóbbiban feltehetően kiemeljük, hogy okosnak, intelligensnek tűnik, szépen beszél, stb.

Az emlékezés folyamatában

Az emléknyomok előhívásakor jobban emlékszünk a sémába illő (konzisz­tens) és az attól nagyon eltérő (inkonzisztens) elemekre. Általában jellemző, hogy ha valakinek a viselkedésére visszaemlékezve néhány részlettel kapcsolatban bizony­talanok vagyunk, akkor olyan elemekkel pótoljuk a hiányzó információ­kat, ame­lyeket a sémánk alapján feltételezünk. Például amikor nem emlékszünk egy is­kolai verekedés, tantestületi vita részleteire, akkor segítségül hívjuk a résztvevők­kel, a helyzettel kapcsolatos sémáinkat, amelyek vagy megfelelnek a va­ló­ság­nak, vagy éppen súlyosan torzítják a megítélést. Ugyanakkor biztosan em­­lék­szünk, ha va­laki olyat mond vagy tesz, ami tőle nagyon szokatlan. A semle­ges in­for­mációk fel­idézése a legnehezebb.

A következtetések kialakulásában

A sémák ezen a téren nagyon hasonlóan működnek, mint a korábban tárgyalt burkolt személyiségelméletek és  sztereotípiák. A másik személlyel való kap­csolatunk minősége és céljaink alapvetően befolyásolják, hogy melyik séma ak­tiválódik, amikor az illetőre gondolunk, vagy vele beszélgetünk. Például, amikor az ellenkező nemű testvérünkkel találkozunk, akkor feltehetően nem a „férfi/nő" séma aktiválódik, hanem a „testvér". Így természetesen nem tekintjük szexu­ális közeledésnek, ha megpuszil, átölel bennünket. Ezt a viselkedést azonban egy másik emberrel kapcsolatosan másként értelmezzük. Gondoljuk csak meg, ha ezt olyan személy teszi, akivel kapcsolatban a „főnök" séma aktiválódik bennünk.

 

A sémák tartalmuk szerint különböző csoportokba sorolhatók. A számos ismert felosztás közül (Markus, 1991)  Taylor csoportosítását mutatjuk be:

  • Személy sémák, amelyeket mások személyiségvonásaival és céljaival kapcsolatban alakítunk ki. Ezek mind kialakulásuk mechanizmusában, mind működésükben nagyon hasonlítanak a korábban megismert burkolt személyiségelméletekhez és a sztereotípiákhoz.

 

  • Szerep sémák, amelyek a különböző társadalmi szerepekkel kapcsolatos tudásunkat tartalmazzák. Tudjuk például, hogy milyen viselkedés, öltözék illik egy pincérhez vagy egy orvoshoz.
    A tanári szereppel kapcsolatos sémák tartalmát is ismerjük, és amennyiben tanárok vagyunk, ennek megfelelően próbálunk viselkedni. A szerep sémák meglehetősen merevek, és ellenállnak a változásnak. Vannak, akik nem tudják elfogadni a szerephez tartozó viselkedéseket, és igyekeznek megújítani, átformálni azokat. Ezeket a tanárokat, igazgatókat a többség feltehetően deviánsnak tartja, és vagy arra kényszeríti őket, hogy térjenek vissza a hagyományos szerepviselkedéshez, vagy elfogadják, de kicsit „bogaras­nak", „különcnek" vélik az ilyen embereket. A szerepelvárásoknak való meg­felelés és az ezzel kapcsolatos pszichológiai jelenségek a további fejeze­tekben még bővebb kifejtésre kerülnek.

 

  • Esemény sémák (forgatókönyvek - scriptek), amelyek a szokásos viselkedésegységeket írják le bizonyos helyzetekben. Amikor olyan helyzetbe kerülünk, amelyet először élünk át életünkben, akkor általában izgalmat, szorongást érzünk. Ennek egyik oka, hogy még nem rendelkezünk az adott szituáció forgatókönyvével. Például amikor először utazunk repülőn, nem tudjuk pontosan, mi fog történni, mit kell csinálnunk, stb. A scripteknek nemcsak a helyzetek megértésében, hanem saját viselkedésünk szervezésében is szerepe van. Azok a forgatókönyvek tudják vezérelni a viselkedésünket, amelyeket ismerünk, hajlandóak vagyunk felvenni benne a cselekvő szerepet, adottak azok a körülmények, amelyek aktiválják a forgatókönyvet, és belépünk a helyzetbe (Abelson, 1991)

  • Folyamat sémák, amelyek általában nem rendelkeznek konkrét tartalommal, inkább csak az információk közötti kapcsolatot, okságot írják le. Az attribúciók felfoghatók ilyen folyamatsémáknak is.

 

  • Én sémák (self sémák), amelyek a saját magunkkal összefüggő informá­ció­kat, tudást rendszerezik és tartalmazzák. Az én sémák az énkép kog­nitív megközelítését tükrözik, ezért részletes tárgyalásukra a 2. feje­zet­ben (Az „én" és a „csoport") kerül sor.