2.2. Az énkép és a teljesítmény kapcsolata
Az előbbiekben kifejtettük, hogy az énkép kognitív elemei, amelyek egy nézetrendszert alkotnak, meghatározzák a különböző információk feldolgozását, és formálják a világgal kapcsolatos véleményünket. Rokeach központinak nevezi azokat a nézeteket, amelyek arról szólnak, hogy mit tartunk magunkról és a világ működéséről általában. Ezek között a nézetek között van egy olyan csoport, amely az igényszintünket jelenti. Az igényszint azoknak az elvárásoknak az összessége, amelyet bizonyos területeken teljesíteni szeretnénk, mérce, amely megmutatja, hogy elégedettek lehetünk-e önmagunkkal (Csepeli, 1988). Az igényszintet az életünk során elszenvedett kudarcok, sikerek, valamint a mások ránk vonatkozó elvárásai alapján alakítjuk ki. Amikor az egyén az igényszintjének megfelelően teljesít, akkor énképe pozitívabbá válik, önbecsülése nő. A kudarcok rombolják az önbecsülést és az énképet. A külvilágból jövő rendszeres negatív értékelés, ami azt jelzi a személynek (gyereknek), hogy nem képes megfelelni az elvárásoknak, hosszú távon csökkenti az önbecsülést és az igényszintet. Ennek eredményeként a személy (gyerek) egyre alacsonyabb szintű követelményeket fog támasztani saját magával szemben. Ez a negatív önértékelés alkalmazkodási zavarhoz is vezethet. A személy képtelen elfogadni magát olyannak, amilyen, mert érzi, hogy a környezete sem fogadja el. Az ilyen ember egyre kevésbé képes szeretni másokat, agresszívvá válhat, miközben végtelenül vágyik az elismerésre és a szeretetre.
Az iskolai beilleszkedési és teljesítmény problémák hátterében sok esetben a negatív önértékelés áll, ami a sorozatos kudarcok és a túlzott követelmények együttes hatására alakul ki.