2.1. Az én fogalma különböző elméleti megközelítésekben

A pszichológia tudományának egyik központi kérdése annak meghatározása, hogy mit jelent az én, az énkép és az identitás. Számtalan válasz létezik ezekre a kérdésekre a személyiséglélektan, a fejlődéslélektan és a szociálpszichológia területein is. Ezek részletes áttekintése messze meghaladná e munka kereteit, ezért, talán némiképp önkényesen, kiválasztottuk a legjellemzőbb és a gyakorlati munka szempontjából leghasználhatóbb elméleteket.

Ezeknek az elméleteknek közös sajátossága, hogy az ént különböző alkotóele­mek, énrészek egységének tekintik. A bennünk lakó különböző és gyakran egymás­tól jól elkülöníthető ének jelenlétét és működését a hétköznapok során is könnyen megfigyelhetjük. Például amikor egyik felünk azt súgja, hogy tegyünk meg valamit, míg a másik azt mondja, hogy ne. Amikor szülőként felháborodunk egy olyan tanári viselkedésen, amelyet esetleg egy másik szituációban, tanárként nagyon helyénvalónak tartunk. Sőt gyakran még a szülői szerepen belül is elkülönülhetnek bennünk én-részek. Ennek talán legszemléletesebb példája volt az az eset, amikor egy nevelési módszerekkel kapcsolatos csoporton egy szü­lő azt mondta „Én mint szülő ezzel egyetértek, de én mint anya nagyon kegyetlennek tartom."

Az énnel, énképpel kapcsolatos elméletek másik alapvető hasonlósága, hogy az én kialakulásában és fejlődésében kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak a társaknak, a csoportoknak, a társadalomnak. A csecsemő születése pillanatában nem rendelkezik semmiféle éntudattal. Az én fogalmának kialakulásához vezető út első lépcsője, hogy a gyerek képes legyen elhatárolni magát a külvilágtól (Kiss, 1978; Mérei, 1984).

A gyermeket születésétől fogva, sőt bizonyos mértékig már az anyaméhben érik olyan hatások, amelyek azt jelzik a számára, hogy a környezet hogyan viszonyul hozzá, milyennek tartja, elégedett vele vagy nem. Ez a folyamat a másokkal va­ló együttélés során elvezet az énkép kialakulásához, amit legáltalánosabban úgy ha­tározhatunk meg, mint azon tulajdonságok összességét, amelyet a sze­mély ma­gá­ra nézve igaznak tart (Mérei, 1989). Az énképnek meghatározó sze­re­pe van az egyén teljesítménye, másokkal és saját magával való kapcsolata, ön­ér­tékelése szempontjából (McCandless, 1976). Az énképünk, értékeink, nézeteink együttesen egy komplex rendszert hoznak létre, amely arra a kérdésre adja meg a vá­laszt: „Ki vagyok én?". Ezt nevezzük identitásnak, amelynek egyaránt része a sze­mélyes tulajdonságainkkal való azonosság tudata: a személyes identitás, és a tár­sas kapcsolatokban elfoglalt helyünk is: a szociális identitás (Pataki, 1982).

Ezek a fogalmak a pszichológiai szakirodalomban természetesen nem tűnnek ilyen egységesnek. Sokféle értelmezés, megközelítés, felosztás létezik, amelyek részletes ismertetése nem célja munkánknak. Ezek további tanulmányozására a hivatkozott szakirodalom kínál lehetőséget az olvasónak.