2.1.5. Az én fejlődésének interakcionalista megközelítése
Georg H. Mead elmélete az énről még inkább hangsúlyozza, hogy az én a társas kapcsolatok (interakciók) terméke. Szerinte nem létezik az én önmagában álló élménye. Magamat csak a másokkal való kapcsolatban és a tőlük való elkülönülésben tudom meghatározni.
Az én két egymással szorosan összefüggő alrendszerből épül fel.
Az egyik az úgynevezett „felépített én", amelyet a mások rólam alkotott nézeteinek észleléséből alakítok ki. Ez tartalmazza az összes ember és csoport nézetét rólam, amit én általánosítva elraktározok.
A másik az úgynevezett „reaktív én", amely az egyén reagálása a közösség véleményére, amelyet már magába épített. Ahogyan én reagálok a rólam kialakított képre, azzal kiváltok egy újabb reakciót a másikban, amelyet ismét beépítek az énembe, és erre is valahogyan reagálok.
A személyiség működése ebben a szakadatlan dialógusban zajlik (Pataki, 1982). Ebben a nézőpontban már erőteljesen tükröződik az az álláspont, hogy az egyén énképe nemcsak terméke, hanem indukálója is a többiek reakciójának.