1.3.3. Az attribúciós folyamatok jellegzetes hibái

Ezek a hibák olyan torzításokat jelentenek, amelyek bizonyos szabályok szerint befolyásolják az észlelést és az oksági következtetéseket.

  • Az alapvető attribúciós hiba
    Ez arra utal, hogy az emberek hajlamosak túlhangsúlyozni a belső tényezők szerepét a viselkedés okainak megítélésében. Jones és Harris ezt még abban az esetben is ki tudta mutatni, amikor a személyek úgy tudták, hogy a másik nem önként, hanem kényszer hatására tette, amit tett (Hewstone, 1995; Ross, 1991). En­nek hátterében többféle magyarázat állhat.
  • Heider szerint a cselekvőt és a cselekvést mindig egységben látjuk, ezért az okot is inkább a személyben, mint a környezetben keressük.
  • A szociális normák szintén felelőssé tehetők a torzításért. A társadalomban inkább elfogadott az a nézet, hogy a viselkedés oka maga a személy, mint hogy a szituáció. Ez a társadalmi norma azonban sokkal erősebben érvényesül az úgynevezett individualista, mint a kollektivista társadalmakban.
  • Megfigyelő és cselekvő nézőpont különbsége
    Hajlamosak vagyunk arra, hogy saját viselkedésünkről azt gondoljuk, azért cselekszünk így, mert a körülmények ezt kívánják, míg másokról azt feltételezzük, hogy azért tesznek meg valamit, mert ezt akarják. Saját viselkedésünkkel kapcsolatban többletinformációval rendelkezünk. Tudjuk, hogy a különböző helyzetekre mindig eltérő módon reagálunk, ezért kevésbé látjuk állandónak saját viselkedésünket.
  • A konszenzus-információ elhanyagolása
    Kahneman és Tversky hívták fel a figyelmet arra a jelenségre, hogy amikor valamivel kapcsolatban ítéletet alkotunk, gyakran egyetlen esetből vonunk le általános következtetést, és figyelmen kívül hagyjuk a reális statisztikus információt.
  • Túlzott mértékű konszenzus észlelés
    Ebben a torzításban az a meggyőződésünk játssza a főszerepet, hogy mások is hozzánk hasonló módon viselkednek. A köztudatban is elterjedt az a nézet, hogy az a normális, aki olyan módon viselkedik, mint a legtöbb ember. Ezzel a torzítással tehát saját személyiségünket védjük, ezért ezt önkiszolgáló torzításnak is nevezzük.
  • Az igazságos világba vetett hit mint attribúciós torzítás
    Mások kudarcait, szerencsétlenségét, szenvedését látva, inkább az illetőt tesszük felelőssé, mint a körülményeket.

Ez az attribúciós hiba szintén önkiszolgáló (én védő) szerepet tölt be az ember életében. Megnyugtató dolog azt gondolni, hogy ha valaki bajba kerül, azt kizárólag belső tulajdonságainak köszönheti. Ha ezt elhisszük, akkor nem kell arra gondolnunk, hogy ez a kellemetlen esemény velünk is előfordulhat. Lerner szerint az emberben nagyon erős tendencia él arra, hogy megőrizze azt a hitét, hogy a világ jó és igazságos, a rosszak megbűnhődnek, a jók elnyerik jutalmukat (Forgas, 1989). Ez a mechanizmus ellene hat a szolidaritás alakulásának.