1.3.4. Az énre (saját viselkedésünkre) vonatkozó attribúciók
Általában hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden helyzetben tudatosan, logikusan, tervszerűen cselekszünk. Ha ez így van, akkor viszont semmi szükség arra, hogy magyarázatot adjunk saját viselkedésünkre. Mégis érdemes azon eltűnődni, hányszor tesszük fel magunknak a kérdést egy-egy esemény után: „Miért tettem?", „Miért mondtam?". A válaszokat ilyenkor nagyon hasonló mechanizmus alapján fogalmazzuk meg, mint amikor mások viselkedését próbáljuk megindokolni.
Attribúcióink iránya tehát attól függ, hogy cselekvőként vagy megfigyelőként mondunk-e ítéletet saját viselkedésünkről (Bem, 1984; Forgas, 1989). Saját sikereink és kudarcaink megítélésénél már nem ilyen egyszerű a helyzet, de erre a fejezet végén térünk vissza.
A saját viselkedésünkre vonatkozó attribúciók fontosságát az adja, hogy nemcsak másokkal kapcsolatos viselkedésünket, hanem különböző tevékenységekkel kapcsolatos motivációinkat is nagymértékben befolyásolják. Egy híres kísérletben Lepper és munkatársai azt találták, hogy ha megjutalmazzák a gyerekeket egy olyan játéktevékenységért, amit nagyon szívesen csinálnak, akkor a későbbiekben nem fogják olyan nagy kedvvel és olyan gyakran játszani, mint azelőtt (Forgas, 1989).
Magyarázata hasonlít az előbbiekben leszámítolásnak nevezett elvhez. Ha elegendő külső okot találunk arra, hogy valamit miért csinálunk, akkor nem szükséges, hogy belső motivációnk legyen a dologgal kapcsolatban. Az iskolai munkában sok nehézséget okoz, ha nem számolunk ezzel a jelenséggel. Gyakran azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek az első években gyorsan elveszítik érdeklődésüket, motivációjukat. A felsőbb évfolyamokon már csak akkor vesznek komolyan egy feladatot, dolgozatot, ha jegyet kapnak érte, vagy ha egyéb jutalmat vagy büntetést helyezünk kilátásba. A jelenség hátterében bizonyára számos tényező kölcsönhatása áll, de a szociálpszichológiai kutatások tükrében érdemes elgondolkodni azon, hogy a külső értékelést központba állító iskolai nevelési és oktatási szisztéma mennyiben lehet felelős ezért a motivációvesztésért.