Saját sikereink és kudarcaink attribúciója

Mindennapi életünk során szinte percről percre elkönyvelhetünk sikereket és kudarcokat. Az emberek azonban nagyon különböznek egymástól abban, hogy ezeket a helyzeteket hogyan értelmezik, a velük történt jó, illetve rossz dol­gokat mivel magyarázzák. Ezekben a különbségekben a személyiségnek nagyon nagy szerepe van.

A teljesítménymotiváció mint személyiségvonás arra utal, hogy adott feladathelyzetben mit tekintünk elsődleges célnak (Maehr - Sjorgen, 1983). Azokat az embereket, akik ilyen helyzetben elsődlegesen a kudarc elkerülésére összpontosítanak, „kudarckerülőknek" nevezzük, míg akik minden figyelmüket a siker elérésére irányítják, azokat „sikerorientáltaknak". Atkinson szerint ez a személyiségvonás kisgyermekkorunktól a szülők, nevelők, azaz a számunkra fontos személyek visszajelzéseiből folyamatosan alakul,  és alapvetően befolyásolja igényszintünket, és a siker-kudarc attribúcióját is.

A különböző kutatások során azt találták, hogy a sikereinket többnyire belső, míg kudarcainkat főként külső okokkal magyarázzuk. Az a gyerek vagy felnőtt, aki retteg a kudarctól (kudarckerülő), általában minden kudarcát és minden sikerét külső körülményeknek tulajdonítja. Ezzel megvédi magát attól, hogy a kudarco­kat el kelljen ismerni, és ennek az az ára, hogy a sikereket sem tekinti sa­ját belső tulaj­don­ságai, képességei, erőfeszítései következményének. Az isko­lá­ban gyakran hall­juk, amikor egy gyereket megdicsérünk egy jó felelet után, hogy „sze­ren­csém volt", „könnyű volt a feladat", „segített a tanár néni", stb. Ilyen­kor a gyerekek azért nem vállalják a sikert, mert abban az is benne lenne, hogy hasonló helyzet­ben ugyanezt, vagy még jobbat kellene produkálniuk. Ez a hely­zet viszont esélyt ad egy esetleges kudarcnak is. Így tehát elkerülhetik a kudarc vállalását, ennek azon­ban az az ára, hogy soha nem élik meg azt az elégedett­séget, büszkeséget, ame­­lyet sikerélménynek szoktunk nevezni. Pedig ez az az erő, ami előre tud vinni ben­nünket olyan helyzetekben, amikor nehézségink van­nak, esetleg kudarcok érnek.

A tanári pálya egyik sajátossága, hogy nagyon nehéz megítélni, hogy mit te­kin­­tünk sikernek vagy kudarcnak, és azt, hogy mi ezeknek a forrása. A tanári mun­ka sikerei a gyerekek tanulmányi eredményén és viselkedésén, személyiségváltozásán lennének lemérhetők. Ezek mögött azonban nagyon sok, az iskolán és a nevelőn kívüli tényező állhat. A tanítás és nevelés sikerességét szám­ta­lan tényező befolyásolja. A tanároknak nem könnyű eldönteni, hogy mennyit vál­laljanak fel az iskolai sikerekből és kudarcokból.