4.2.1.1. Vezetés és a személyiség összefüggéseit vizsgáló kutatások
Már az ötvenes évek elejétől kezdve folyamatosan foglalkoztak azzal a kérdéssel a kutatók, hogy mely személyiségjellemzők tesznek valakit vezetővé. Ezekből a kutatásokból fejlődött ki az úgynevezett „kiváló személy" (great person) elmélet. Számos kutatást végeztek annak érdekében, hogy megtalálják azokat a vonásokat, amelyek élesen megkülönböztetik a vezetőket a követőiktől. Ennek eredményeként azonban mindig más tulajdonság megléte tűnt fontosnak. Volt, amelyikben azt találták, hogy a vezető intelligensebb, mint a követők, míg más vizsgálatok nem erősítették meg ezt a nézetet. Végül elfogadottá vált az a gondolat, hogy a vezetők nem különböznek alapvetően azoktól, akik követik őket. Az utóbbi néhány évben újra „fellángolt" a vezetők személyiségvonásaival kapcsolatos érdeklődés. Kirkpatrick és Locke 1991-ben (Baron - Byrne, 1994) kiterjedt vizsgálatot végeztek, és azonosították a vezetőket jellemző legfontosabb tulajdonságokat.
1. A hajtóerő (drive)
A vezetőket általában magas teljesítményszükséglet, ambíció jellemzi. Képesek nagy energiákat mozgósítani céljaik elérése érdekében. Kitartóak, szívósak, az akadályoktól nem hátrálnak meg.
2. Őszinteség és becsületesség (honesty and integrity)
Ezen megbízhatóságot, hitelességet és nyitottságot értenek.
3. Vezetői motiváció (leadership motivation)
A vezető vágyik arra, hogy hatást gyakoroljon másokra, befolyásoljon embereket, és eljuttasson csoportokat bizonyos célok eléréséhez. Ez a motiváció két fő forrásból táplálkozhat. Az egyik a „személyes hatalmi motiváció", amikor az egyén azért szeretne vezető lenni, hogy megszerezzen egy olyan státust, amelyben uralkodhat mások felett, dominánsnak, erősnek érezheti magát.
A vezetői ambíció másik forrása lehet a „társas hatalmi motiváció", amelynek lényege, hogy a személy azért kíván vezető lenni, hogy másokkal együttműködve elérjen közös célokat. Szükségtelen talán hozzátenni, hogy ez utóbbi általában sokkal jobban megfelel a szervezetek elvárásainak, ezért az ilyen motiváció által vezérelt személy hatékonyabb vezetővé képes válni, mint az, aki elsősorban kontrollálni akarja a többieket.
4. Önbizalom (self-confidence)
A vezető erősen hisz saját képességeiben, bízik önmagában.
5. Kognitív képesség (cognitive ability)
Ez elsősorban intelligenciát jelent, azt a képességet, hogy a személy képes nagy mennyiségű információ feldolgozására, szervezésére és értelmezésére.
6. Szakértelem (expertise)
A vezetőnek ismernie kell a csoport céljait, megfelelő szakismeretekkel kell rendelkeznie, hogy ő is átlássa a különböző megoldási lehetőségeket, képes legyen szakmailag is vezetni az adott csoportot. Ez nem jelenti azt, hogy mindenhez jobban kell értenie, mint bármelyik csoporttagnak, hiszen egy üzemben, iskolában nagyon sokféle szakember működik együtt. A szakértelem ebben az esetben azt jelenti, hogy a vezetőnek a saját szakterületén, illetve a rábízott feladatokban kell alapos ismeretekkel rendelkeznie. Ebbe egy vezető esetében beletartozik minden olyan ismeret, amelyet a vezetéssel összefüggésben tudni kell. Hiszen mindenki elismeri: attól, hogy valaki kiváló művelője például a vegyészetnek, még nem biztos, hogy alkalmas egy vegyi üzem vezetésére.
7. Kreativitás (creativity)
A vezetőnek képesnek kell lennie arra, hogy a problémákat újszerű szempontokból vizsgálja, és arra is, hogy eredeti megoldásokat tudjon kitalálni, illetve javasolni a csoportnak.
8. Rugalmasság (flexibility)
A vezetőnek fel kell ismernie a helyzet által megkívánt követelményeket, és tudnia kell alkalmazkodni azokhoz. A problémák megoldásának folyamatában számtalanszor állhat elő olyan helyzet, amelyben a „jól bevált" módszerek és eszközök nem használhatók, vagy nem megfelelően működnek. Ilyenkor a vezetőnek nyitottnak kell lennie minden olyan megoldásra, ami szokatlan, de valamilyen eredménnyel kecsegtet. Ennek a tulajdonságnak a megléte különösen fontos egy iskolavezető, igazgató számára. A gyerekek gondolkodása egyrészt még nagyon rugalmas, szinte nem ismernek lehetetlent, ezért gyakran alkalmaznak és követelnek olyan gondolkodásmódot, megoldást, amely a felnőttek számára már szokatlan.
Áttekintve egyéb, a vezetői képességekkel kapcsolatos kutatásokat (Sears, 1989) mindig három fő faktor mentén rendezhetőek el a talált jellemzők: az adott csoport céljainak elérését szolgáló képességek, megfelelő kapcsolatteremtési, kommunikációs képességek és a motiváció.