3.2.2. A feladat természete mint hatékonyságot befolyásoló tényező

 Steiner és munkatársai azt vizsgálták, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket hatékonyabb csoportban megoldani, és melyek azok, amelyek esetében a csoportos munka nem jelent többletet a megoldás szempontjából (Baron - Byrne, 1994). Négyféle feladattípust különítettek el.

1. Additív feladat (additive task)

Ebben a feladatban a csoporttagoknak módjukban áll összeadni erejüket, tudásukat, mint például amikor egy osztály papírt gyűjt, vagy emberek közösen felemelnek valamilyen nehéz tárgyat. A csoportteljesítmény ilyenkor a csoporttagok együttes, összehangolt tevékenységétől függ.

2. Kiegyenlítő feladat (compensatory task)

Ilyen feladatok esetében a csoportok munkájának kimenetele a csoporttagok eredményének átlagát tükrözi. Például egy sorversenyben a legjobb és legrosszabb eredmény is benne van abban az összpontszámban, amit a csapat kap. Így az egyes tagok közötti különbségek kiegyenlítődnek.

3. Elválasztó feladat (disjunctive task)

Ezekben a feladatokban a csoport teljesítménye a legjobb csoporttag eredmé­nyét jelenti. Például csoportos matematika feladatmegoldásnál a legjobb ma­te­kos rájön a megoldásra, és a többiek csak elfogadják, esetleg leírják azt.

4. Összekötő feladat (conjunctive task)

Ilyenkor a csoport eredményét a leggyengébb teljesítményt nyújtó csoporttag határozza meg. Ennek legtipikusabb példája a hegymászó csoport tevékenysé­ge, ők mindig megvárják egymást, még azt a tagot is, aki a legnehezebben mászik, és csak akkor tekintik megoldottnak a feladatot, ha ő is célba ért.

A csoportok eredményességének egymáshoz való viszonyát a 3.5. ábra mutat­ja. Az ábráról leolvasható, hogy az additív és a kiegyenlítő típusú feladat az, ame­lyet igazán érdemes csoportban megoldani, mert ekkor a csoport össztel­je­sít­ménye meghaladhatja a legjobb csoporttag teljesítményét. Az elválasztó (disz­junk­tív) feladatot nemcsak azért nem érdemes csoportban csinálni, mert az nem haladja meg a legjobb csoporttag önálló teljesítményét, hanem mert ez a helyzet nagyon kedvez a „csoportos lazsálás"-nak nevezett jelenség kialakulásának. A legtöbb tanár azért idegenkedik a csoportmunkától, mert ezzel a helyzettel már sokszor találkozott. A kutatási eredményekből azonban kiderül, hogy nem a csoportmunkával van a baj, hanem a megfelelő feladat megválasztásával.

3.5. ábra: A csoportteljesítmény és a feladat típusának összefüggései
(Baron - Byrne nyomán, 1994)