Ízületi mozgékonyságot fejlesztő gyakorlatok (hajlékonyság)
- A hajlékonyság az a képesség, melynek segítségével a mozgásokat nagy kiterjedéssel tudjuk végrehajtani az ízületekben. A hajlékonyságra tehát legjellemzőbb a laza ízület.
- A hajlékonyság maximális fejlettségére nincs szükség. Legnagyobb jelentősége a gerinc háti szakasza, a csípő- és a vállízületek mozgékonyságának van.
- A hajlékonyságot befolyásoló tényezők:
- izmok, ízületi szalagok rugalmassága
- izmok nyugalmi feszültségének nagysága
- ellazulási készség
- technikai felkészültség
- külső hőmérséklet, napszak
Gyakorlatanyag:
- Minden gimnasztikai gyakorlat hozzájárul a hajlékonyság növeléséhez, ha az a lehető legnagyobb kiterjedésű és sorozatban, többszöri ismétléssel történik, élénk vagy közepes tempóban.
- A hajlékonyság fejlesztésére alkalmasak a statikus gyakorlatok is. Ebben az esetben az a feladat, hogy maximális ízületi kitérés mellett a test mozdulatlan maradjon.
- A passzív statikus gyakorlatok (a testhelyzetet külső segítséggel tartjuk meg) legalább olyan hatékonyak, mint a dinamikus gyakorlatok.
Módszertani szempontok:
- A hajlékonyság gyermekkorban fejleszthető a legkönnyebben, később az izomerővel negatív kapcsolatba kerül.
- A gyakorlatok - főképp a passzívok - alkalmazásánál nagy óvatossággal, fegyelmezettséggel kell eljárni, nehogy húzódás, sérülés következzék be.
- Általában a bemelegítés második felében, a foglalkozás végén, az erőfejlesztés előtt és után kerüljön sor a hajlékonyság fejlesztésére.
- A nyújtó gyakorlatokat sorozatban kell végeztetni, s mindegyik sorozatban többször ismételni addig, ameddig enyhe fájdalomérzet nem jelentkezik.
- Aktív gyakorlatok esetén a megnövekedett hajlékonyság tovább megőrizhető, mint passzív gyakorlatokat követően.
- Csak olyan mértékben kell fejleszteni a hajlékonyságot, amely biztosítja a mozgásformák akadálytalan végrehajtását.
- Hajlékonysági gyakorlatok otthoni feladatként is szerepelhetnek sportolóinknál.