Ízületi mozgékonyságot fejlesztő gyakorlatok (hajlékonyság)

  • A hajlékonyság az a képesség, melynek segítségével a mozgásokat nagy kiterjedéssel tudjuk végrehajtani az ízületekben. A hajlékonyságra tehát legjellemzőbb a laza ízület.
  • A hajlékonyság maximális fejlettségére nincs szükség. Legnagyobb jelentősége a gerinc háti szakasza, a csípő- és a vállízületek mozgékonyságának van.
  • A hajlékonyságot befolyásoló tényezők:
  • izmok, ízületi szalagok rugalmassága
  • izmok nyugalmi feszültségének nagysága
  • ellazulási készség
  • technikai felkészültség
  • külső hőmérséklet, napszak

Gyakorlatanyag:

  • Minden gimnasztikai gyakorlat hozzájárul a hajlékonyság növeléséhez, ha az a lehető legnagyobb kiterjedésű és sorozatban, többszöri ismétléssel történik, élénk vagy közepes tempóban.
  • A hajlékonyság fejlesztésére alkalmasak a statikus gyakorlatok is. Ebben az esetben az a feladat, hogy maximális ízületi kitérés mellett a test mozdulatlan maradjon.
  • A passzív statikus gyakorlatok (a testhelyzetet külső segítséggel tartjuk meg) legalább olyan hatékonyak, mint a dinamikus gyakorlatok.

Módszertani szempontok:

  • A hajlékonyság gyermekkorban fejleszthető a legkönnyebben, később az izomerővel negatív kapcsolatba kerül.
  • A gyakorlatok - főképp a passzívok - alkalmazásánál nagy óvatossággal, fegyelmezettséggel kell eljárni, nehogy húzódás, sérülés következzék be.
  • Általában a bemelegítés második felében, a foglalkozás végén, az erőfejlesztés előtt és után kerüljön sor a hajlékonyság fejlesztésére.
  • A nyújtó gyakorlatokat sorozatban kell végeztetni, s mindegyik sorozatban többször ismételni addig, ameddig enyhe fájdalomérzet nem jelentkezik.
  • Aktív gyakorlatok esetén a megnövekedett hajlékonyság tovább megőrizhető, mint passzív gyakorlatokat követően.
  • Csak olyan mértékben kell fejleszteni a hajlékonyságot, amely biztosítja a mozgásformák akadálytalan végrehajtását.
  • Hajlékonysági gyakorlatok otthoni feladatként is szerepelhetnek sportolóinknál.