Mozgáskoordinációt fejlesztő gyakorlatok

  • A mozgáskoordináció olyan sajátos feltételrendszer, melynek fontos szerepe van a mozgásszabályozás létrejöttében, adott feltételeknek megfelelően.
  • Főbb csoportjait (mozgásszabályozó, mozgásalkalmazkodó, átállító, mozgástanulási képesség) és megjelenési formáit (egyensúlyozó, térbeli tájékozódó, ritmus, kinesztézis, reakcióképesség) csak az érthetőség kedvéért szabad elkülöníteni.
  • Minden mozgásos cselekvésben döntő fontosságú az ellazulás, mert megfelelő szintre szállítja le az izmok tónusát, és ezáltal megszünteti a kötött, darabos mozgást.
  • Az ellazulási készség (lazaság) a hajlékonyságnak is fontos feltétele.
  • A jó ellazulási készség eredménye:

            - a mozgáskoordináció javulása

            - energia-megtakarítás

            - tökéletesebb mozgásvégrehajtás

A fokozott izomtónus ernyesztő, lazító gyakorlatokkal vagy relaxációs eljárásokkal csökkenthető. Eredmény csak tudatos gyakorlás mellett érhető el.

Gyakorlatanyag (mozgáskoordinációt fejlesztő):

a) Természetes gyakorlatok:

A legtöbb természetes mozgás alkalmas a mozgáskoordináció fejlesztésére, ha azt a megszokottól eltérő módon hajtatjuk végre (pl.: járás padon vagy gerendán különböző feladatokkal, dobás ügyetlenebb kézzel).

b) Határozott formájú gyakorlatok:

Itt is a megszokottól eltérő, tehát figyelmet kiváltó gyakorlatok segítik elő legjobban a mozgáskoordináció fejlesztését (pl.: tükörképszerű végrehajtás, tempóváltoztatás, kézi szerek variálása, ismert gyakorlatokban elemkapcsolat változtatás).

Módszertani szempontok:

  • A gyakorlatok játékosak, élményszerűek legyenek.
  • A végrehajtásra vonatkozóan kezdetben engedményeket lehet tenni
  • Az új mozgások elsajátítására nagyobb lehetőség van, ha az érzékelésbe minél több analizátor kapcsolódik be.
  • Jelentős koordinációt fejlesztő hatása van az erő- és a gyorsaság fejlesztésének, valamint a testnevelési játékoknak.
  • A gyakorlatok olyanok legyenek, hogy a hatékonyabb, javuló mozgáskoordináció mérhetővé váljon.
  • Az új mozgások megtanulását mindig a már meglévő, ismert mozgásokra kell építeni.
  • A mozgástanulásnak és az erőfejlesztésnek a sportágak, mozgásformák nagy részében párhuzamosan kell haladnia.
  • Az oktatás körülményeit, feltételeit lehetőség szerint úgy kell alakítani, hogy a gyermek néhány próbálkozás, kísérlet után sikeres - esetleg még nem teljesen kielégítő - kísérletet tehessen.