3.2.2. A struktúrára ható módszerek

Ebbe a csoportba azok az eljárások tartoznak, amelyek a munka tartalmára és a dolgozók közötti viszonyra hatnak.

  1. A szervezet struktúráján történő alakítást jelent a szervezeti egységek hatáskö­rének változtatása, hierarchikus szintek kiiktatása, decentralizálás, vagy az ellenőrzés csökkentése. Ezen beavatkozások jellemzője, hogy a szerveze­tek komp­lexitásának, bürokratizáltságának és központosítottságának mér­té­kén vál­toztatnak. Gondoljunk a nagy iskolákra, melyekben a 90-es évek szerkezetváltoztatásai (4+4, 8+4, 6+6) a szervezet teljes átalakítását eredményezték. Hasonló mér­té­kű változtatásokat igényeltek az ezredfordulón felerősödő intézmény-össze­­vo­ná­si törekvések: pl. kisváros valamennyi közoktatási intézménye került közös igaz­gatás alá, 10 óvoda kezd el egy óvodavezetővel működni.
  2. Munkakör-újjáépítésen a munkakör olyan megváltoztatását értjük, amely arra irányul, hogy javítsa az alkalmazott munkaszeretetét és teljesítményét. Ide soroljuk többek között a munkaköri forgószínpadot, a munkakörbővítést, a munkakör-gazdagítást, a minőségi köröket és a sűrített munkahetet.
  3. Struktúrát alakító eljárásnak minősülhetnek bizonyos kultúrára irányuló törekvések is: új rituálék kialakítása vagy a jutalmazási rendszer megváltoztatása.
  4. A különböző képzés- és pályafutás-fejlesztési programok. Ezeket nem részletezzük, e témakörökkel más modulok foglalkoznak. (Pl. Humán erőforrás-fejlesztés, A szervezeti kultúra)