Néhány szó a mérési szintekről
Az iskolák csoportosítása és rangsorolása során használt kategóriák mindegyike minőségi ismérv volt, és a közöttük levő viszonyt nehéz volt megragadni. A középiskolák egyes típusainak összehasonlításakor sem lehet egyértelmű rendezési elvet találni. Ezek névleges, nominális kategóriák. Ha a sorrendiség szempontjából egyértelmű megállapítás tehető, de az ezen belüli értékkülönbségek (mennyivel kisebb, mennyivel nagyobb) nem állapíthatóak meg az egyes elemeknél, akkor az adatok rendező, ordinális szintjéről beszélünk. Ilyen esetünkben a középiskolák „jóságára" alkalmazott felsőoktatási felvételi arányának adatsora. Ha a rendezési elven túl két elem közötti távolság is egyértelműen megadható, mint például az egyszerű osztályozás tekintetében, akkor intervallum-szintről, s ha megadható egy olyan mérték, amelynek van egy abszolút kezdőpontja is (ez olyan ritka, hogy valamennyi irodalmi hivatkozás csak a Kelvin-fokban mért hőmérséklet példáját hozza fel), akkor aránymérő szintről beszélünk.
Ezek a mérési szintek alapvetően kijelölik a jelenségek megismerésére alkalmazható eljárások körét. Ez kicsit leegyszerűsítve abban áll, hogy az alacsonyabb szintű skálák esetében az elemzési módszerek száma, köre korlátozottabb, míg bonyolultabb matematikai-statisztikai eljárások csak magasabb mérési szintű ismérvek esetében alkalmazhatóak, összefüggésben az ismérvnek a sokaságban való eloszlásával.
Nem tekinthetünk el annak leszögezésétől, hogy sok esetben már maga a puszta számbavétel, az adott kategóriák alkalmazása is megfontoláson alapuló döntés eredménye volt. Vagyis a mérés mindig egyfajta modellben történik. Emiatt ha valaki valamilyen érveléssel az adott modellt kétségbe vonja, annak számára a mérés eredménye sem „érvényes".
Itt azonban vissza kell térni arra is, hogy amikor bizonyos iskolai jelenségeket a tanulmányi eredmények átlagával, szórásával vizsgáltunk, akkor tulajdonképpen áthágtuk a fenti méréselméleti szabályokat. Az egy tanár által adott és az osztályozó értekezleten megerősített osztályzat ugyanis intervallumskálának csak elvi engedményekkel tekinthető: Viki történelem négyese még csak nem is feltétlenül értékesebb, mint Stefi történelem hármasa egy másik osztályban vagy másik iskolában, nemhogy a 3-as és a 4-es között ugyanakkora lenne a távolság, mint a 4-es és az 5-ös között. Az alacsonyabb mérési szinten lévő adatok „felfelé transzformálása" gyakori a szakmában, és megfelelő körülmények esetén indokolható is. Ez azonban arra már nem jogosít fel, hogy az elemzés során erre a valójában erőszakos eljárásra ne legyünk tekintettel: mindig végig kell gondolni, hogy a származtatott adatok felhasználása nem lépi-e túl a transzformálás eredeti célját, funkcióját. A valóság modellezésének tényére tekintettel kell lenni, amikor a mérés eredményét „visszacsatoljuk" magába a valóságba.