Rangsorok

Egyszerű és ugyanakkor sokatmondó elemzési kategória a rangsor, a mennyiségi ismérv összes előforduló értékének növekvő vagy csökkenő sorrendben történő felsorolása.

A mutató kétes népszerűségét és módszertani problematikusságát egyszerre mutatja a középiskolák utóbbi években a sajtóban közölt rangsora. Ilyen rangsort a Heti Világgazdaság közölt először. Egyszerre vitatható és érvekkel alátámasztható, hogy a középiskolák rangját miért és milyen mértékben mutatja épp az iskolából a felsőfokú intézményekbe való felvétel százalékos aránya. A mutató értékelése maga sem problémamentes. Ha végiggondoljuk, hogy a mutató a felsőfokú képzésre jelentkezettek számából indul ki, hogy a jelentkezés iránya, foka (pl. egyetem vagy főiskola) nem fejeződik ki benne, vagy hogy a jelentkezés céljául választott intézmények tágabb vagy szűkebb köre jelentős különbséget takar a továbbtanulni szándékozó tanulók felkészítésében, s így az iskola munkájában; ezek az eltérések nagy különbségeket takarhatnak bármely azonos, például a 40 %-os felvételi arányt elérő iskolák esetében. Mégis, noha a „jóság" ilyen leegyszerűsítő értelmezése nehezen fogadható el, a mutató „jó valamire"; főleg, ha kiegészítő információkkal is rendelkezünk, illetve ha világos a felhasználási cél és az adatokból levont következtetések érvényessége.