Statisztikai adatok "vallatása"
A statisztika „megszólaltatására" helyenként elég az általános képzettség és bizonyos józan ész, de a komolyabb statisztikai elemzések értelmezése, s még inkább ilyenek létrehozása az eljárások, a terminológia, a módszerek sokfélesége és az értelmezési lehetőségek tág köre miatt komoly képzettséget igényel.
A statisztika többjelentésű kategória. Mint tevékenység a tömegesen előforduló társadalmi jelenségekre vonatkozó információk gyűjtését, feldolgozását és ezek összefüggéseinek vizsgálatát foglalja magában. Mint tudomány a tevékenység elméletét és módszertanát jelenti, de e szóval illetjük a tevékenység végtermékét, az alapadatokat és az azokból származtatott adatokat is.
A körülöttünk tapasztalható jelenségeket és folyamatokat mindig csoportok, tömegek állapotának, mozgásának, folyamatainak észlelésével, kapcsolataikkal és változásukban érzékeljük. A statisztikai megfigyelés tárgyát képező egyedek ilyen halmazát nevezi a statisztika sokaságnak. Az oktatásügyet szemlélve sokaság lehet a diákok, a pedagógusok, az iskolák különböző csoportja. A sokaság jellemezhető pillanatnyi állapotával (ún. álló sokaság), de vizsgálható folyamatában is (ún. mozgó sokaság). Az előbbinek egységei mindig egy adott időpontra, az utóbbié pedig egy időközre, időtartamra vonatkoznak. Ez utóbbiak lehetnek egy időszakra vonatkozó összes vagy kumulált mennyiséget mutató adatok, mint az éves mérleg költségadatai vagy az éves összes fogyasztás adatai, de lehetnek egy időszak alatt számolt érték, például átlagos munkaerőmozgás adatai.
A csoportok egyedeit egységnek, a rájuk jellemző tulajdonságokat pedig ismérveknek nevezi a szaktudomány. Az ismérvek időbeli (pl. az oktatás visszatekintő adatai), területi (pl. a megyei táblázatok) vagy tárgyi (pl. adatok az iskolák típusai vagy a szakközépiskolai ágazatok szerint); ez utóbbiak minőségi vagy mennyiségi ismérvek lehetnek. Ha csak két változatuk lehetséges (ilyen pl. a nem: férfi vagy nő), alternatív ismérvről beszélünk.
A statisztikai adat lehet numerikus (alapadatnál abszolút szám, származtatott statisztikai mutató esetében származtatott szám, pl. átlag, viszonyszám, index), alfabetikus vagy más egyezményes jellel kifejezhető egyértelmű megfeleltetés terméke (ez utóbbiakat is általában matematikai mennyiséggé transzformálja a statisztika).
A statisztikai adatgyűjtés alapja általában egy teljes körű sokaság, de nyerhetők statisztikai adatok a sokaság valamely jellemzőjére mintavételi eljárásokkal a sokaság egy részét kitevő mintából is, sőt jóval „puhább" információk, szakértői becslések alapján végzett statisztikai becslés eredménye is lehet „statisztika". Ennek azonban kritériumai vannak; nem minden mintavételre alapozott adatgyűjtés, nem minden becslési adat használható fel statisztikaként!
A statisztikai adatgyűjtés eredménye soha nem esik teljesen egybe a valósággal, hanem attól szükségképp eltér. Az adatok megbízhatatlansága azonban megfelelő adatgyűjtés és jó szervezés esetén kicsi, másrészt elég jól becsülhető. Azt a nagyságrendet, amelyre nézve még pontos a statisztika, a szignifikancia fogalmával jelenítjük meg.
A statisztikai adatgyűjtés és -szolgáltatás a legtöbb országban, valamint nemzetközi szinten is központilag szervezett, legtöbbször jogszabály által szabályozott tevékenység. Meghatározott körben - így az oktatási intézményekre vonatkozóan is - a legtöbb országban kötelező adatszolgáltatási rendszer működik. Nem mindenki kötelezhető statisztikai adatszolgáltatásra, jóllehet központi statisztikai adatgyűjtés alanya (pl. a családok a háztartási jövedelmek eloszlását célzó felvétel során). A hagyományosan központi, állami kézben lévő tevékenység mellett a helyi közigazgatásban, de számos más szinten és intézményben is folyik statisztikai tevékenység. Az adatfelvételeknek ezenkívül meg kell felelniük az adatvédelem szabályainak is.
Oktatásra vonatkozó statisztikai adatokat több szervezetnél találhatunk. A művelődésért felelős minisztérium mindenkor köteles meghatározott adatok körét gyűjteni és ezeket, valamint az ezekből készült elemzéseket megjelentetni (www.nefmi.gov.hu/kozoktatas). Az országos statisztikai adatgyűjtés központi intézménye, a Központi Statisztikai Hivatal is gyűjt és elemez adatokat az oktatásról országos és nemzetközi vonatkozásban is (http://portal.ksh.hu/portal). A két intézmény adatainak együttes felhasználása során kellő körültekintéssel kell eljárni, azok eltérő célja, részletezettsége és az ebből adódó számbavételi és egyéb módszertani eltérései miatt.
Még inkább óvatosságra inti a felhasználót, ha azonos tartalmú magyar és nemzetközi statisztikákat kíván összehasonlítani. Az UNESCO, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Statisztikai Évkönyve (Statistical Yearbook http://unstats.un.org/unsd/syb) évenként ad komplex nemzetközi adatsorokat többek között az oktatásról is. Az egyes országok közoktatása minőségének leírásához és összehasonlíthatóságához az UNESCO sokféle adatot, így a felnőtt lakosságon belül az írni-olvasni tudók arányát, az oktatásban töltött idejének átlagos hosszát, a megszerzett képesítés szintjét, a ráfordítási költségeket stb. vesz számba, emellett több kulturális mutatóval (pl. újságok gyakorisága, televíziók száma) dolgozik. Az oktatási rendszer összehasonlítására kidolgozott kategóriarendszer, az ISCED kódok (International Standard Classification of Education) jól mutatják az ilyen rendszerek módszertani leleményességét és problémáit is.
A gazdaságilag legfejlettebb országokat (1996 óta Magyarországot is) magában foglaló OECD (Organisation for Economic Cooperation and Development) 1960-ban alakult kormányközi nemzetközi szervezet. Jelentős adatgyűjtési tevékenysége mellett a részt vevő országokról készült sokszempontú, minőségigényes felmérései alapján dolgozza ki és fejleszti tovább úgynevezett indikátor rendszerét. Az indikátorok olyan mutatók, amelyek a vizsgálandó ágazat vagy jelenség, így az oktatásügy országok közti összehasonlítását, leírását és elemzését teszik lehetővé (http://www.oecd.org/document).