Az interjú
A hagyományos, strukturált interjú első közelítésben nem más, mint egy olyan kérdőív, amelynek a kérdéseit a kérdezőbiztos személyesen teszi fel a vizsgálat alanyának. A mélyinterjú során a kérdező nem előre elkészített kérdéssort tesz fel a megkérdezettnek, hanem a téma tartalmi-logikai egységét megtartva, a beszélgetőpartner saját gondolatkörében próbálja kibontani a kutatás tárgyául szolgáló valóságdarab megismerését.
A kérdőíves vizsgálathoz képest az interjú indokolt, ha
- a kutatási téma összetett, tényezőinek összefüggése ismeretlen vagy bonyolult,
- a téma szűk, egyértelmű, de erősen kvalitatív jellegű (egy történelmi esemény értelmezése a kulcsszereplők szerepének megismerésével),
- a vizsgálandó jelenség vagy probléma megismerésében a személyességnek nagy a szerepe,
- a vizsgálandó tematika vagy probléma etikailag vagy bármilyen más szempontból kényes, nehezen megközelíthető területet érint,
- a vizsgálandó téma kifejezetten új, még föltáratlan problematikát tartalmaz,
- a vizsgálandó jelenség ágensei lehetővé teszik a teljes körű, személyes kérdezést,
- más módszerrel nem érünk célt.
Az interjúkészítésnek nem csak a meginterjúvolt személy, hanem az interjú készítője is fontos szereplője. A megfigyeléses módszerekhez hasonlóan a válaszoló személyre kifejtett, s így a válaszolást befolyásoló jelentős hatása, részben pedig saját „meghatározottságai" (személyisége, attitűdjei, társas- és társadalmi helyzete) megszabják az interjúszituációt és az eredmények létrejöttét. Személyiségi alkalmassága mellett a szakmai felkészítése fontos feltétele az interjú megfelelő elkészítésének.
Strukturált interjú esetén fontos, hogy a kérdések a szerkesztésnek megfelelő sorrendben és módon hangozzanak el. A kérdéseket ezért a lehető legéletszerűbb módon kell fogalmazni, nehogy a kérdező általi, akár jóindulatú átfogalmazás torzítsa a válaszokat. A kérdezőt pontosan fel kell készíteni arra, hogy a beszélgetés szituációjának természetességét milyen módon őrizheti meg (pl. az „ühüm", „igen, értem" közbevetések nem túl gyakori alkalmazásával), vagy miképpen pontosíthatja a nem számára nem értelmezhető választ (pl. „Mire gondol ezzel kapcsolatban?", „Hogy érti ezt?" stb.).
Külön probléma a válasz rögzítésének módja. Az esetek nagyobb részében a magnó használata megszokott, hiszen ez hűen rögzíti mind a kérdéseket, mind a válaszokat, sőt a beszélgetés bizonyos metakommunikatív elemeit is (pl. szünetek tartását beszéd közben, izgalmi állapotot érzékeltető hangszínt, hanghordozást). Hátránya a feldolgozás költségeinek növekedése, és ami fontosabb, adott esetben a megkérdezett viselkedését, válaszait a szituáció jelentésváltozást okozva befolyásolja, más esetekben pedig bizalmi viszonyt sért. A magnós rögzítés lehetőségét az interjú alanyával előre - s nem a beszélgetés kezdetén, hanem a technikai előkészítés periódusában! - tisztázni kell, s a válasznak megfelelően lehet az interjú alternatív rögzítéséről gondoskodni. Írásos rögzítés esetén lehetséges megoldás a „két kérdező - egy válaszoló" modell, ahol az egyik kérdező a személyes kontaktust, a másik a hű rögzítést biztosítja. A módszer hátránya a megkérdezett „kisebbségi" komplexusa lehet a költségnövekedés mellett.
Az iskola világában az interjú külön kutatási problémamegoldás igénye nélkül is gyakori szereplő. Új pedagógus felvétele az iskolába általában olyan beszélgetés keretében történik, ami többé-kevésbé interjú. A tanulási, viselkedési problémával küzdő vagy iskolalátogatási, fegyelmi kérdésben érintett diák szülőjének behívása esetén is jobbára interjút készít a szaktanár vagy iskolavezető. A tervezéshez és a döntés-előkészítéshez alkalmazható aktuális témák közül a készülő helyi tanterv s az iskola pedagógiai programja azok, amelyekben a tantestület konszenzusa szükséges. Ennek megteremtéséhez, a tartalomra, értékekre vonatkozó elképzelések megismeréséhez, az új feladatokban való lehetséges szerepvállalás mérlegeléséhez éppúgy alkalmas eszköz az interjú, mint a nézetkülönbségek tisztázásához, a pedagógusok - egyes meghatározó, vagy éppen problematikus - csoportjainak, egyes tanárok motívumainak megismeréséhez. Hasonlóan hasznosak lehetnek a jól kiválasztott diákokkal készített interjúk is.
A szokásos családlátogatás is történhet részben strukturált interjú segítségével. Ez többek között azt képes biztosítani, hogy több tanulócsoport „mintája" alapján olyan általános problémák jöhetnek napvilágra, amelyek az iskola művi és a maga módján automatikusan működő közegében egyébként könnyen elsikkadnának (pl. rövid idő alatt jelentősen megnőtt a családokban a munkanélküliség aránya, ami veszélyezteti az iskolához való pozitív viszonyt). Ezek tapasztalatait így akár a tantestület szakmai továbbképzésében, akár a fenntartó felé szükséges lépések megtervezésében fel lehet használni. Az interjú jó eszköze lehet a továbbtanulási igények előzetes felmérésének, a beiskolázási tervek megismerésének és egyben az ezzel kapcsolatos információadásnak is. E témához kapcsolva olyan új interjúalanyok is bekapcsolhatóak az intézmény információs bázisába, mint a termelő-szolgáltató ágazat az iskola területén vagy szélesebb régiójában működő meghatározó egyéb szereplők: a rövid és hosszú távú igényeiket és szükségleteiket megfogalmazó vállalkozók, vállalatok. Hasonlóképpen az önkormányzat - nem csupán oktatásügyi - képviselői fontos adalékokkal szolgálhatnak az igényeknek és a lehetőségeknek az iskola számára ma egyre fontosabb megismeréséről.