Minta és megbízhatóság
A különböző jelenségek megismerése, előfordulásuk elemzése úgynevezett statisztikai sokaságban (ahol a vizsgált csoport fő jellemzői vélhetően megfelelnek a teljes populációénak) eléggé megbízható, de igen idő- és költségigényes, ugyanakkor nem is mindig lehetséges. Ilyenkor vetődik fel a mintavétel szükségessége. A jól választott minta semmivel sem rosszabb, mint a teljes sokaság. A mintavétel ugyanis olyan modellezés, amelynek során a mintára vonatkozó megállapításokat kiterjeszthetjük az alapsokaságra. A jól kiválasztott kis minta nemcsak olcsóbb, egyszerűbben és gyorsabban vizsgálható, hanem „igazabb": tetszőlegesen megbízható eredményt meghatározott valószínűséggel, kiszámítható pontossági szinten ad, sőt jobban ellenőrizhető is. A modellezés során a statisztikai elmélet szabályait és a sokaságról ismert szociológiai tényeket egyaránt figyelembe kell venni. A mintavétel becsléssel és hipotézisvizsgálattal ellenőrizhető, és mindig ellenőrizendő. Természetesen a minta kiválasztása, a mintavételi eljárások, a mintanagyság fontos módszertani követelményeket rejtenek magukban.
A mintavétel megválasztásakor figyelembe veendő szempontok:
- az a sokaság, amelyből a mintát vesszük, a mintavételi keret,
- a mintavétel szükségletei,
- a mintavétel tényleges (fizikai, költségvetési) lehetőségei.
A mintavételi eljárások vagy véletlen, vagy nem véletlen kiválasztáson alapulhatnak. Szociológiai, oktatáspolitikai, szociálpszichológiai kérdések megválaszolásához a véletlen kiválasztás módjai: az egyszerű, a rétegzett vagy a lépcsős kiválasztás.
Rétegzett kiválasztásnál az alapsokaságot néhány fontos jellemzője (pl. terület, iskolatípus) szerint meghatározott csoportokra bontjuk, s azon belül veszünk véletlen mintát. Lépcsős mintavételre - ahol egy vagy több menetben alcsoportokat hoznak létre, amelyekből újabb mintát vesznek - általában akkor kerül sor, ha nincs megfelelő adat a (nagy) minta jellegéről, lehetséges csoportjairól. A minta reprezentativitása azt jelenti, hogy összetételében pontosan leképezi az alapsokaságot.
Egy következő fontos pont a választott minta és a vizsgálatban ténylegesen válaszoló minta megkülönböztetése. Az a módszertani probléma, amely a mintában szereplő, de „nem válaszolt" kategória miatt vizsgálati adatot nem szolgáltatók csoportjának kezeléséből fakad, végigkíséri a kutatást. Az iskolával kapcsolatos szülői problémák feltárását nyilván nem alapozhatjuk az iskolázásban érdeküket hangadó módon érvényesítő szülők véleményére, noha egy ilyen tematikájú kérdőívet nyilvánvalóan ők töltenek ki elsősorban. Hasonló gondja van az iskolavezetőnek, ha például a középfokú beiskolázás felvételi vizsgájának rögzítési módjára nézve tervez vizsgálatot a tantestületben, ahol nagy valószínűséggel előfordulnak a felvételi vizsgához elvileg negatív módon viszonyuló pedagógusok is.
Megemlítendő, hogy egyre gyakrabban találkozunk - az oktatást érintő témákban is - nem mintavételen alapuló, úgynevezett „nem teljes körű" felvétellel is: ilyen például a szülői értekezleten ténylegesen részt vevők véleményeinek csoportja; az egy témában esetlegesen megkérdezettek véleménye stb. Az ilyen felvétel ad ugyan információt, de mindig tudnunk kell, hogy az a szó tág értelmében sem „reprezentatív".
Kisebb egység - mint egy iskolai intézmény - esetében mintavételes eljárásban csak akkor célszerű gondolkodni, ha az iskola elég nagy tanulólétszámmal bír, a megtudakolandó probléma bonyolult, sok részletre kiterjedő, illetve ha a problémát illető véleményeket egy - már előzetesen viszonylag jól strukturált - előzetes információhalmazra alapozhatjuk. Az eddigiekben csak vázlatosan érintett szakmai-módszertani problémák miatt komolyabb vizsgálatnál a mintavételt célszerű szakemberre bízni.