Rangkorreláció
Az iskolák rangsora ismertetett példájának továbbgondolásával a statisztikai háttérre alapozott elemzés egy további lehetőségét mutatjuk be egy, az iskolavezetés szempontjából fontos probléma, a továbbtanulás témájában. A példa az iskolahasználók oldaláról közelíti meg a kérdést, hiszen - akár tudomásul veszi az iskola, akár nem - a középfokú, sőt bizonyos fokig a felsőfokú intézményekbe való jelentkezés döntése is végső soron a családok kezében van.
Az általános iskolás gyerekek szülői előbb vagy utóbb szembekerülnek azzal a kényszerrel, hogy gyerekük számára választaniuk kell a középiskolák között. A választás - természetesen - azt jelenti, hogy „jó", a gyereknek „megfelelő" iskolát keresnek. Ezt az elvárást általában az iskolák statisztikai értelemben „minőségi" ismérvei, nem pedig „mennyiségi" ismérvek alapján döntik el. A szóba jöhető középiskolák fajtájuk szerint különfélék: gimnázium, szakközépiskola, szakiskola. Vannak négy-, hat- és nyolcosztályos gimnáziumok, valamint alig áttekinthető új intézménytípusok vagy altípusok is. A szülők az iskola fajtájának mérlegelésén túl igyekeznek a gyerekük számára minél „jobb" középiskolát keresni, ennek során szubjektív értéksorrendet állítanak fel. A valójában csak egymás mellé tehető (tehát nem összehasonlítható, nem rangsorolható) fajtákat (iskolákat) értékítéletük alapján sorba rendezik. Az iskolák közötti különbségtevés azonban nem pusztán az egyes szülők nézőpontjából vetődik föl, az iskolák maguk is igyekeznek külső információkra szert tenni, s így mind önmaguk helyét, mind a konkurenseket megismerni. Ezért óhatatlanul valamennyire szubjektív, de mégis használható kategóriát keresnek az iskolák „jóságára". A leglényegibb, de legnehezebben megragadható az a komplex hatás, amit az iskola a hozzá került tanulók felnőtté nevelésében életre szólóan elért. Ez azonban hosszú távon érvényesül, és lényegében nem mérhető. Az iskola „jó híre", népszerűsége, illetve eredményessége viszont már könnyebben megfogható. A népszerűség egy durva indikátora lehet a felvételre jelentkezők és a férőhelyek egymáshoz viszonyított aránya. Ugyanígy a jó hír mércéjéül szolgálhat, hogy milyen bizonyítvánnyal rendelkező tanulók kísérlik meg az ide való bejutást, illetve kik azok, akik eleve meg sem próbálkoznak vele.
A középiskolai „jóságnak" a már bemutatott felsőoktatási felvételi arányok alapján megalkotott rangsora is a fenti logikát követi. A Spearman-féle rangkorrelációs együttható az ilyen típusú, az iskolavezető számára mindenképp kihívást jelentő minősítési - és bármely más, a rendezési elvet követő ismérvvel kapcsolatos - problémának az árnyaltabb megközelítésére alkalmas.
A mutató olyan ismérvek esetében használható, amelyek egyértelműen besorolhatóak a „kisebb-nagyobb", a „jobb-rosszabb" vagy az „egyszerűbb-bonyolultabb" dimenziók szerint, s ennek mentén az egyedek, csoportok sorba rendezhetők. Míg egyetlen ilyen sorrend sok szempontból lehet esetleges, az információ hasznosíthatósága nő, ha több változó mentén készíthetőek rangsorok, illetve ha egy változónak különböző időpontokban készített rangsorai állnak rendelkezésre. A rangkorreláció a rangsorok közötti kapcsolat szorosságát mutatja meg.
Amikor az iskolavezető tanulmányozza saját iskolájának helyzetét az ilyen - egyébként jogos kritikával szemlélt - rangsorban, egyrészt saját iskolájának évről évre való helyzetét, rangsorszámának változásait figyelheti, másfelől azokat az iskolákat, amelyek vagy példaképpen, vagy állandó összehasonlításul, vagy a földrajzi környezetben szolgálnak számára viszonyításul. A intuitív elemzés mellett az együttható alkalmas annak megvizsgálására, hogy ez az évenkénti rangsor mennyire „stabil". Ez szolgálhat támpontul annak megítélésére is, hogy a saját iskola változásai véletlenszerűnek tekinthetőek-e, vagy tendenciára utalnak. Minél inkább közelít a mutató 1-hez, annál szorosabb a kapcsolat a két időszak között.
Hasonló módon számítható rangkorreláció két sorba rendezhető ismérv kapcsolatának szorosságát megállapítandó, így például a szülők legmagasabb iskolai végzettsége és gyerekeik fegyelmi ügyeinek gyakorisága között.