Megfigyelési eljárások

A legalapvetőbb módszer, amellyel környezetünkből és környezetünkről információt szerezhetünk, a megfigyelés. Nemcsak mindennapi tudás megszerzésére alkalmas, hanem elfogadott tudományos módszer is. A megfigyelés - más módszerekkel összehasonlítva - sokdimenziós, árnyalt megismerést tesz lehetővé. Felhasználja az intuíciót is, mind a megfigyelésre kerülő probléma kiválasztása, mind a megfigyelendő objektum/viselkedés tényleges tanulmányozása során. A megfigyelés vizsgálati módszerként való alkalmazása azt jelenti, hogy:

  • pontosan meghatározzuk a megfigyelés tárgyát,
  • szisztematikusan megtervezzük a megfigyelés módszereit,
  • a meghatározásnak megfelelően regisztráljuk a megfigyelt jelenséget,
  • ellenőrizzük a megállapított eredmények érvényességét.

Ezek nélkül a megfigyelés nem tekinthető tudományos tevékenységnek, azaz eredményei, tanulságai nem általánosíthatóak.

Az oktatásügy területén a megfigyelés népszerű módszer. Ez részben abból fakad, hogy kitüntetetten alkalmas olyan jelenségek megismerésére, amelyekről az azt végzők, illetve abban résztvevők nem rendelkeznek megfelelő „reflektív potenciállal". Nehéz lenne például kisiskolásokkal az alkalmazott olvasástanítási módszer használhatóságáról kérdőíves, de akár interjús vizsgálatot is végezni. Az agresszív pedagógust ugyanakkor talán könnyebb szembesíteni saját gyengeségével, ha erre „életes" bizonyítékot kap saját munkájáról.

A megfigyelés strukturáltsági foka a céltól és az alkalmazott/alkalmazható megfigyelő személyétől függ. Ez utóbbi helye, szerepe a megfigyelt csoportban (egy személy megfigyelése inkább a kísérlet keretébe utalható) többféle lehet, s szintén nem független a megfigyelés céljától. Mint tipikusan mikrokörnyezetben, s ugyanakkor „művi világban", az iskolában, s nem csak diákok esetén, az úgynevezett részt vevő megfigyelés módszere a leggyakoribb. A megfigyelés módszerét az iskolaigazgató mint vezető nem tudja gyakran alkalmazni, sajátos helyzete miatt.

A hospitálásból kiindulva a tanórát lehet megfigyelés módszerével elemezni, de ehhez a megfigyelendő szempontokat és az azon belül várható elemi cselekvéseket (aktusokat) és a követelményeket gondosan, előre rögzíteni kell. Az elemi cselekvések gyakoriságának rögzítése történhet a cselekvéssel egyidejűleg vagy utólag. A megfigyelő lehet egy vagy több személy. Ez utóbbi különösen fontos akkor, ha a megfigyelő vonatkoztatási kerete, ami alapvetően meghatározhatja az észlelést, eltérő (pl. „diákbarát" vagy „tanárbarát"; konfliktuskerülő vagy -kereső stb.).

A megfigyelés egyik módszertani problémája az, hogyan lehet összeegyeztetni a módszer fő értékét jelentő hétköznapi viselkedésmód megragadását és a tudományos megközelítés objektivitási, valamint ellenőrizhetőségi követelményét.