8. Melléklet (akciókutatás)

 

Zsolnai József: A képességfejlesztő iskoláért
Egy pedagógiai akciókutatás.Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1983. 1.2. pont

 

1.2. Akciókutatás ésevalváció

 

Kiindulásulelfogadjuk az alábbi érvelést: „a neveléstudományi kutatásoknak olyan mértékbenvan értelmük, amilyen mértékben az iskolában folyó munka javítását képesekszolgálni. Sok haszna nincs a csupán íróasztal melletti bölcselkedéseknek, vagya ma túlságosan is divatba jött felmérésekből fakadó következtetéseknek. Csak anevelési gyakorlat és a neveléstudomány helyesen értelmezett sávjában képződhetautentikus pedagógia, alatta, fölötte nem, és mellette sem." (GENZWEIN F.1982:13.) Megkockáztatjuk azt a szerénytelen állítást, hogy rábukkantunk azautentikus pedagógiai kutatás metodológiájára. Sőt, a nyelvi-irodalmi-kommunikációskísérlet révén nem kevés gyakorlati tapasztalattal is rendelkezünk róla. Apedagógiai akciókutatásról van szó!

Az akciókutatás (action research) a pozitivistametodológiával élesen szembenálló társadalomtudományi metodológia. (LásdKINDLER J. 1980: 492-493!) Előzményének F. A. Hayek „apránkéntitársadalomépítés" és K. R. Popper „fokozatostársadalomtechnológia"-fölfogását tekinthetjük, valamint K. Lewinkezdeményezését. (HAYEK, F. A. 1940, POPPER, K. R.1944-1945 és LEWIN, K. 1946) Az akciókutatás az 1960-as, 1970-es évekbentört be az angolszász, főképp az amerikai társadalomtudomány világába - apozitivista metodológia kudarcaival párhuzamosan. Az akciókutatás az1. ábrán látható körfolyamattal szemléltethető.

Az akcióalapú elmélet a kiindulási pont. Ez mutatja azirányt mind a diagnosztizálásban, mind pedig az akcióterv kimunkálásában. Avégrehajtott akciót kiértékelik, az eredményt pedig visszacsatolják mind azelmélethez, mind pedig az akciótervhez. Ezek így módosulnak, fejlődnek tovább.(Vesd össze: KINDLER J. 1980: 490.!) Az akciókutatásban tehát az empíria aDuhem-Quine féle szerepet játssza. Nem az elmélet, illetve az akciótervverifikálását vagy falszifikálását próbálja meg, hanem azok alakítását, jobbítását.(Vesd össze: QUINE, W.v.O. 1951!)

Az akciókutatás kollaboratív. A kutató és kutatásatárgyának, az emberekből álló szervezetnek (a kliens rendszernek) azegyüttműködéséről van szó. „Az akciókutató elméleti ismereteit és aproblémamegoldásban szerzett tapasztalatait hasznosítja az együttműködés során.A kliensek gyakorlati ismereteikkel és a konkrét helyzetre vonatkozótapasztalataikkal járulnak hozzá a problémák tényleges megoldásához. Ebben afelfogásban nem beszélhetünk arról, hogy melyikük tudása különb: bizonyos értelembenmind a kutatók, mind a kliensek szakértők." (KINDLER J. 1980: 490.)

Azakciókutatő nem megerőszakolni akarja a valóságot, hanem akcióin keresztül megakarja változtatni azt, de nem voluntarista módon. Akcióit kiteszi a valóságbírálatának, majd a valóságtól tanulva javítja, jobbítja elgondolásait, és újrakipróbálja azokat. A körfolyamát addig tart, amíg nem születik meg a kívánteredmény. Az akciókutató azonban nem fetisizálja az itt-és-most fönnállót.Tudja ugyanis, hogy bármely aktuálisan létező társadalmi szegmens statusquo-függő, tudja, hogy „az emberek, események és dolgok közötti kölcsönöskapcsolatok jórészt az adott konkrét helyzet függvényei, s következésképpenkontextusfüggők is." (ZSOLNAI L. 1981: 41-45. és KINDLER J. 1980:490.)

Az akciókutatás mellett jelentősen hatott kutatásunkraaz evalváció-kutatás (evaluation research) keretében kidolgozott „A VICTORY"modell is. Az evalvációkutatás nagy társadalmi programok módszeresértékelésével foglalkozik, javítani törekedvén a programok megvalósulásiesélyeit. (Lásd róla WEILENMANN, A. 1980 és KINDLER J. - KISS I.1983!) Az „A VICTORY" modell (ismertetését lásd DAVlS, H. R.- SALASIN,S. E. 1978 és KINDLER J. - KISS I. - MÁRIÁS J. 1982!) atervezett változtatások sikeres stratégiáját mutatja föl. A stratégia négylépésből áll:

1. fölmérés (assesment);

2. a célok meghatározása;

3. akció;

4. nyomonkövetés (follow-through)

Számunkra a legfontosabb lépések a fölmérés és anyomonkövetés. A főlmérés lényegében evalválást jelent, mégpedig a majdaniakció kritikus tényezőinek (például az időzítés, az anyagi, pénzügyi ésszellemi erőforrások, a résztvevők ráhangolódása, rezisztenciája,értékrendszere, a körülmények stb.) föltérképezését és értékelését. Anyomonkövetés viszont az akció megvalósítása közbeni folyamatos evalválásavégett, hogy az akciót akár már menet közben javítsuk, változtassuk.

Ezekután fölvázoljuk képesség- és tehetségfejlesztő kutatásunkmetodológiáját: 2. ábra. A kiindulópont az akcióalapú elmélet. (Lásd 2.fejezet!) Itt természetesen nem valamilyen hagyományos leíró-magyarázóelméletről van szó, hanem stratégia-típusú elméletről. (Vesd össze: ZSOLNAI J.- ZSOLNAI L. 1980: 16!) A következő lépés a diagnózis megadása. Itt aszóbanforgó terület általános, kritikai jellegű szemrevételezése történik meg.Esetűnkben ez általános iskolánk kritikája. (Lásd 3. fejezet!)

A harmadik lépés az akcióterv kimunkálása azakcióalapú elmélet és a diagnózis alapján. Kutatásunkban ennek a képesség- éstehetségfejlesztő program kidolgozása felel meg. (Lásd 4. fejezet!) A fölméréskövetkezik ezután: „letapogatjuk" programunk megvalósulásának esélyeit,illetve eredményeinek valószínű színvonalát. (Lásd 5. fejezet!) Az ötödik lépésmaga az akció, amelyet a fölmérés és az akcióterv együttes figyelembevételévelindítunk be. Ennek kutatásunkban az iskolai kísérletek felelnek meg. (Lásd 6.fejezet!) A nyomonkövetés következik: az akcióról rendszeresen információkatveszünk le, értékeljük azokat, és szükség esetén beavatkozunk az akció menetébeközvetlenül és/vagy közvetve (az akcióterv módosítása által). (Lásd 6.fejezet!) Az akció befejezése után (nálunk az iskolai kísérletek végén)kiértékelést végzünk, ami nem más, mint egy átfogó, ex post facto evalválás.(Lásd 7. fejezet!) Az utolsó lépés a kiértékelés eredményének visszacsatolásaaz elmélethez és az akciótervhez (esetünkben a képesség- és tehetségfejlesztőprogramhoz). Evvel záródik le a kutatás egy ciklusa. A végeredmény: egyjavított, a valósággal szembesített akcióalapú elmélet, egy kipróbált ésjobbított akcióterv, továbbá a társadalom érintett szeletének átformálása.

2. ábra: A képesség- éstehetségfejlesztő kutatás metodológiája

Ha a kiértékelés során megfelelő eredményeket kapunk,akkor - de csak akkor - vethető föl az akció terjesztésének gondolata. Ez semvégezhető azonban „parancsuralmi" alapon, egyszerű elrendeléssel. Itt is nélkülözhetetlena fölmérés, a nyomonkövetés és a kiértékelés elvégzése, valamint a megfelelővisszacsatolások biztosítása, mert csak evvel vehetjük figyelembe atömegesítéssel járó léptékhatástörvényt. Arról a jelenségről van szó, hogy havalamit elterjesztünk a társadalomban, akkor az bizonyos nagyságrendek fölöttminőségi változáson esik át. (Ha például egy pedagógiai elgondolás beválik 5osztályban, ebből még egyáltalán nem következik, hogy ugyanolyan eredményesnekfog mutatkozni 50 vagy 500 osztályban is!)