2.7. Értékelés

A stratégiai tervezés folyamatában az értékelés nem olyasvalami, amit odabiggyesztünk a folyamat végére, ahogyan ezt sok modell esetében láthatjuk.

Az értékelés során derül ki, hogy sikerült-e közelebb kerülnünk az intézmény küldetésének megvalósításához, illetve tettünk-e lépéseket a vázolt jövőkép irányában. Ezért már a tervezés korai stádiumában fontos meghatároznunk a sikeresség ismérveit, illetve hogy milyen teljesítményt kívánunk elérni.

Ez nem egyszerű feladat. A tapasztalatok szerint a gyakorlatban az egyik legnehezebb feladat az akciótervben a sikeresség kritériumainak a megfogalmazása. Sokkal egyszerűbb a prioritásokat lefordítani célokra vagy feladatokra, mint meghatározni a sikeresség kritériumát.

Azért fontos, hogy meghatározzuk a sikeresség ismérveit, mert ez olyan adat, amely a terv megvalósulását jelzi. A sikeresség ismérveire jellemző, hogy:

  • inkább a jövő, mint a múlt teljesítményeire utalnak;
  • az intézményi hatékonyság növelése érdekében megtervezett célokkal kapcsolatosak;
  • azon személyek fogalmazzák meg, akik megállapodtak a célkitűzésekben;
  • befolyásolják a tervezett célkitűzés megvalósulását;
  • inkább a sikert, mint a kudarcot hangsúlyozzák;
  • kulcsfontosságúak a fejlesztés minden lépésénél.

A sikeresség kritériumainak ez a hat ismérve nem jelenti azt, hogy általuk leírható a teljesítmény valamennyi jellemzője.

Az értékelésnek és a nyomonkövetésnek azért van kulcsfontosságú szerepe a stratégiai tervezés során, mert ezek biztosítják azt a visszajelzést, amelynek alapján megtehetők a folyamatosan változó környezethez történő kiigazítások.