2. lecke: A stratégia terv készítésének folyamata

iDevice ikon Feladat
Mielőtt a 2. lecke anyagával elkezd megismerkedni, idézze fel az első lecke végén szereplő ellenőrző kérdésekre adott válaszait!

 

Ha a profit-orientált szervezetekre kifejlesztett stratégiai tervezés modelljét ki akarjuk terjeszteni a non-profit szervezetekre is, figyelembe kell vennünk a kétféle szervezet közötti lényeges különbségeket. Az iskolák sajátos helyzetéből adódó néhány jellegzetes különbségre Bowman hívja föl a figyelmünket.

1. Az iskolák megegyeznek a non-profit szervezetekkel abban, hogy az iskoláknak is vannak céljaik, de nehéz kérdés, hogy hogyan mérhető e célok teljesítése.

Az iskolák eredményességét és hatékonyságát leginkább a tanulói teljesítményekkel kapcsolatos mutatók (vizsga- és versenyeredmé­nyek, továbbtanulási és beiskolázási adatok) alapján ítélik meg. Az iskola céljai ennél azonban tágabbak, közéjük tartozik az érték- és normaközvetítés, a tanulók szocializációjának elősegítése. Mindezek mérése számos szakmai problémát vet fel (a célok megfogalmazása gyakran túl általános, hiányoznak a megfelelő mérőeszközök, valamint az elemzéshez, értékeléshez szükséges szakmai fölkészültség).

2. Lényeges különbség van a kétféle szervezet ellenőrzésében.

A profit-orientált szervezetek működését, hatékonyságát ellenőrzik a részvényesek, de ki ellenőrzi az iskolákat? A közoktatási és az önkormányzati törvény rendezi az iskolák ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos jogosítványokat. Az iskolafenntartók mint tulajdonosok - akárcsak a részvényesek - jogosultak az ellenőrzésre, helyzetük azonban bonyolultabb. Míg a részvényesek a profit alapján meg tudják ítélni az adott szervezet hatékonyságát, addig az iskolafenntartók csak közvetve - az iskolák önértékelése, a szülők és a diákok elégedettsége stb. alapján - tehetik meg ezt.

A profit és a nonprofit szervezetek közötti különbségek ellenére számos modellt ismerünk, amelyek a non-profit szervezetek és ezeken belül is különösen az oktatási intézmények stratégiai tervezésével foglalkoznak. Mivel a modellek szerzői többségükben, a továbbiakban a Hargreaves és Hopkins által az európai rendszerhez igazított és Glatter és Weindling által továbbfejlesztett modell alapján mutatjuk be a stratégiai tervezés folyamatát.

 

3. ábra: A stratégiai tervezés folyamata