Az idézés

A szakirodalom és más források felhasználása során szükségképpen sor kerül az azokból történő citátumok szövegbe helyezésére. Ennek alapvetően két módja van:

1. A tartalmi idézés

Amennyiben valamely forrásból hosszabb (több bekezdéses vagy oldalas) gondolatsor beemelése a szándékunk, akkor az ún. tartalmi idézés a javasolt forma.

Ebben az esetben a felhasznált szöveg összefoglalása, szakszerűen rövidített egyéni interpretációja történik. A hallgató felelőssége, hogy az így létrejött új szöveg tartalma ne térjen el az eredetiétől.

A tartalmi idézésnél nem használunk idézőjelet, de az idézet előtt utalni kell az eredeti szerzőre/munkára, majd az idézés végén meg kell jelölni a forrást, mégpedig a lehető legpontosabb könyvészeti adatokkal (ld. később).

2. Szó szerinti idézetek

Amennyiben az idézésre kiválasztott szövegrész szervesen illeszthető az új szövegkörnyezetbe, és az kellően rövid (legfeljebb 3-4 mondatos/soros), akkor a szó szerinti idézet alkalmazása javasolt.

A szó szerinti idézésnél az átemelt szövegrészt minden esetben idézőjelbe kell tenni, majd a végén ugyancsak meg kell jelölni a pontos fellelhetőséget.

Az idézetek minél pontosabb forrásának megjelölése két okból is elvárható. Egyrészt ezzel „segítünk" a dolgozat bírálójának, hogy az idézett műben könnyen megtalálja az ominózus citátumot. Másrészt így lehet elkerülni a plágium vádját, főleg a tartalmi idézésnél, ahol az átvett gondolatmenet egyértelműen utalhat az eredeti forrásra, amit - ha ismerik a bírálók - könnyen be lehet azonosítani.

 

Az idézett forrásmunkák megjelölésének több módja is elfogadott, közülük az ún. utaló idézés alkalmazását javasoljuk, és annak formai kritériumait mutatjuk be a következőkben.

  • Az (akár tartalmi, akár szó szerinti) idézés után zárójelben kell megadni a z idézett szöveg pontos fellelhetőségét.
  • A zárójelbe a szerző vezetékneve, a mű kiadásának/megjelenésének éve és a pontos oldalszám vagy a befoglaló oldalszámok kerülnek.
  • Az utaló idézés esetében az ennek megfelelő formában elkészített irodalom-jegyzék készítése szükséges (ld. az 1.3.8 pontnál bemutatott példa).
  • Esetenként további pontosításra is szükség lehet.
  1. Ha két azonos vezetéknevű szerző került az irodalomjegyzékbe, akkor a zárójelben a vezetéknév mellé a keresztnév kezdőbetűjét, annak egyezése esetén a teljes keresztnevet is ki kell írni.
  2. Ha egy szerzőnek egyazon évben írt két vagy több műve is szerepel a források között, akkor mind az irodalomjegyzékben, mind az idézet helyének megjelölésekor az megjelenés éve mellé kis „a", „b", stb. betűket írunk, ezzel pontosítva, hogy melyik művéből is idéztünk.

Megjegyzés: Az utaló idézéssel szemben az ún. teljes idézetnek az a hátránya, hogy annál minden esetben a teljes könyvészeti adatsort fel kell vonultatni, ami pl. egy tanulmánykötetben szereplő tanulmány esetén akár több soros is lehet, és amely így minden alkalommal kizökkentheti az olvasót, és a terjedelmet is indokolatlanul megnöveli.

Ugyancsak nem ajánlott az idézetek lábjegyzetben történő megjelölése, mert ez szintén kizökkentheti az olvasót, továbbá összemosódhat a korábban tárgyalt jegyzetekkel.

Az „idézés" javasolt formátuma (nem valós szöveggel!).

Az utóbbi időben terjedőben van az internetes forrásokból történő idézés. Ennek lehetséges formáit és az azokhoz rendelt elvárásokat az alábbiakban tárgyaljuk.

  • Ha a forrás tartalmazza az eredeti fellelhetőség paramétereit, akkor minden megadott könyvészeti adatot fel kell tüntetni, majd a pontos weblap-címet (nem elég a nyitólapé!)
  • Ha a forrás csak a szerzőt és címet adja meg, akkor csak ezeket kell megadni, majd a pontos weblap-címet
  • Ha nincs semmilyen könyvészeti adat, akkor csak a pontos weblap-címet kell megadni

Fontos: Minden esetben rögzíteni kell az „olvasás" dátumát is!