(Az idézetek forrása: Halász Gábor és Lannert Judit, 2000 http://www.ofi.hu/tudastar/jelentes-magyar/kozoktatas-iranyitasa)

„A közoktatási rendszer irányítását elemezve beszélhetünk az irányítás szintjeiről és az irányítási funkciókról. Ami a szinteket illeti, a magyar közoktatási irányításnak négy szintjét különböztethetjük meg: (a) központi vagy kormányzati szint, (b) területi vagy regionális szint, (c) helyi vagy települési szint és (d) intézményi szint"... „Nemzetközi összevetésben megállapítható, hogy ilyen négyszintű irányítás jellemzi sok fejlett ország oktatási rendszerét. Az irányítási szintek mindegyikéhez meghatározott felelősségek és kompetenciák társulnak. A magyar közoktatási rendszerre az jellemző, hogy iskolai és helyi szinten jelentős döntési jogkörök vannak, ugyanakkor a területi vagy regionális szint rendelkezik a legkisebb befolyással. Ez hasonló sok fejlett ország közoktatási rendszerében, ugyanakkor magyar sajátosság az, hogy a döntési jogkörök vonatkozásában csekély eltérés van az egyes oktatási szintek között."

Az előbbiekben tárgyalt négy szint elsősorban az állami, önkormányzati irányítás keretében értelmezhető, de (kötöttségekkel) más körben is. A későbbiekben szó lesz a „fenntartói irányítás"-ról is. Már most le kell szögeznünk, hogy a „fenn­tartói irányítás" az irányításnak egy speciális (funkcionális) szelete (más megközelítésben egy másik dimenziója), amely létezik (létezhet) az előbb említett központi vagy kormányzati szintű szervek tevékenységében (ld. minisztériumi fenntartásában működő közoktatási intézményekkel összefüggésben), területi vagy regionális szintű szervek tevékenységében (ld. pl. megyei önkormányzat fenntartásban működő közoktatási intézményekkel kapcsolatban), illetve helyi (helyesebben: települési) szinten (ld. települési önkormányzati közoktatási intézmények fenntartása) egyaránt. Sőt az állami, önkormányzati szerveken kívül má­sok is elláthatnak közoktatási feladatokat, működtethetnek intézményeket, tehát szintén végezhetnek „fenntartói irányítás"-t. (A nem állami, nem önkormány­zati intézményfenntartók sem törvényszerűen egy település keretében fejtik ki tevékenységüket, például országos alapítványok, megyei, regionális vagy országos közoktatási intézményhálózatot fenntartó vállalkozások, egyházak stb.)

A magyar közoktatás irányítási rendszere (a 2000. évi állapot szerint)

Szint	Politikai, érdekegyeztető, konzultatív funkciók	Kormányzati, igazgatási, hatósági funkciók	Szakmai funkciók
Országos szint	Parlament A Parlament oktatási, tu­dományos, ifjúsági és sportbizottsága Országos Köznevelési Tanács és állandó bizottságai Országos Kisebbségi Bizottság Közoktatás-politikai Ta­nács Országos Szakképzési Tanács	Oktatási Minisztérium Oktatási Jogok Miniszteri Biztosa Hivatala Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont Egyéb szaktárcák	Országos szakmai szolgáltató, kutató, fejlesztő intézetek (OKI, OI, OKSZI, NSZI, Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ, COMENIUS 2000 Programiroda)*
Területi szint	Megyei önkormányzat és oktatással foglalkozó bi­zottsága Megyei területfejlesztés­sel és oktatástervezéssel foglalkozó testületek Megyei szakképzési bizottság Megyei közoktatási közalapítvány kuratóriuma	OKÉV területi irodája Főjegyző Megyei önkormányzat hivatalának oktatással foglalkozó ügyosztálya	Megyei önkormányzati fenntartású, területi funkcióval bíró közoktatási intézmé­nyek Megyei, kistérségi pedagógiai szolgáltató intézmények (MPI-k, szolgáltató társulások)
Települési („helyi") szint	Települési önkormányzat és ok­tatással foglalkozó bizottsága Feladatellátó társulások döntéshozó szervei	Jegyző Települési polgármesteri hivatal Intézményirányítási társulások irányító szervei	Településen működő pedagógiai szolgáltató intézmények
Intézményi szint	Iskolaszék	Igazgató	Nevelőtestület

 

Megjegyzés: Az egyes funkciók a valóságban nem mindig választhatók szét élesen (pl. intézményi szinten az igaz­gatónak vannak szakmai feladatai, és a tantestületnek vannak érdekegyeztetési vagy igazgatási jellegű fel­adatai).

* Országos Közoktatási Intézet, Oktatáskutató Intézet, Országos Közoktatási Szolgáltató Iroda, Nemzeti Szakkép­zési Intézet

Egy lehetséges megoldás az irányítási rendszer szintjeinek összefoglalására a szakirodalomból (Halász és Lannert, 1998 http://www.ofi.hu/tudastar/jelentes-magyar/4-1-kozoktatas-iranyitas ) ismert táblázat „helyi szint" sorának módosításával (a módosított szöveget kiemelve, korrigálva azt a vitatható gya­korlatot, hogy „helyi" jelzővel illetjük azt, amit helyeseb­ben (ennél konkrétab­ban) „települési"-vel kellene tennünk).

„Magyarországon a helyi (fenntartói) és az intézményi szinten a különböző oktatási szintek döntési jogosítványai nem különböznek egymástól: egy, mind­össze az iskolai kezdő szakaszt magában foglaló általános iskola és egy érettségire felkészítő középiskola tantestülete és vezetése hasonló döntési jogosítványokkal rendelkezik. Ugyanúgy egy alsó tagozatos általános iskolát fenntartó kis­település és egy szakképző intézményt fenntartó megyei önkormányzat is szintén azonos jogokkal rendelkezik az intézmények vonatkozásában.

Ami az irányítási funkciókat illeti, ezeknek három alapvető csoportját külön­böztethetjük meg: (a) politikai, érdekegyeztetési vagy konzultatív funkciók, (b) kormányzati, igazgatási vagy hatósági funkciók, (c) szakmai funkciók. Mind­e­­zek különböző irányítási felelősséggel rendelkező szereplőkhöz (szervezetek, in­­­tézmények, testületek) kapcsolódnak"...

„Az irányítási funkciókat megkülönböztethetjük az irányított terület tartalma szerint is, azaz aszerint, hogy az irányítói döntések mire irányulnak. Négy alap­vető kategóriát különböztetünk meg: (a) a tanítás szervezése (pl. a tanulók to­­vábbhaladásáról vagy az egyes tantárgyak óraszámairól való döntések), (b) ter­ve­zés és struktúrák (pl. az iskolalétesítésről, az iskolák profiljáról, a tanított tan­tárgyakról, a továbbhaladási és választási pontokról való döntések), (c) személy­zeti kérdések (pl. a tanárok alkalmazásáról való döntések) és (d) forrásalloká­lás (pl. a költségvetés vagy a bérkeret nagyságának meghatározása). A magyar köz­oktatás-irányítási rendszer néhány fontos jellemzője ebben a dimenzióban a közoktatási törvény 1999. évi módosítása után megváltozott, azokat a következőképpen jellemezhetjük:

(a) a tanítás tartalmával és szervezésével kapcsolatos kérdésekben csak az is­­kolai és az országos szint rendelkezik döntési jogokkal, a helyi és a területi szint szerepe itt jelentéktelen (pl. a helyi hatóság közvetlenül nem vizsgálhatja az iskolai programok szakmai tartalmát);

(b) a tervezés és a struktúrák kérdésében az irányítási jogosítványok megosz­lanak a különböző szintek között, a kötelezően tanítandó tantárgyakat és a tar­talmakat a kerettantervek révén erősen meghatározza a központi szint, ugyan­akkor azokat meghatározott keretek között kiegészíthetik helyi tantárgyakkal és tartalmakkal az iskolák, az intézményi struktúrát valamint az attól való eltérés sza­bályait a törvény, illetve jogszabály rögzíti, az iskolalétesítés helyi ügy, azon­ban az alapítást megelőzően ki kell kérni a megyei önkormányzat fejlesztési tervre alapozott szakvéleményét, a vizsgákat központilag szabályozzák, azok kö­ve­telménye kiegészülhet helyi tartalmakkal, ha azok megfelelnek a jogszabályban meghatározott előírásoknak;

(c) az iskoláknak és a helyi hatóságoknak viszonylag nagy szerepük van a személyzettel kapcsolatos döntésekben, országosan csak általános szabályokat határoznak meg (a tanárok alkalmazásáról az iskola, az igazgatóéról a helyi hatóság dönt, előrelépésükről és bérükről az országos szabályok keretei között helyileg döntenek);

(d) a helyi szintnek meghatározó szerepe van a források allokálásában, a leg­több iskola azonban rendelkezik gazdálkodási, ezen belül az előirányzatok fe­letti rendelkezés önállóságával."

2000 óta a legjelentősebb változások (Balázs Éva - Palotás Zoltán, 2006 http://www.ofi.hu/tudastar/jelentes-magyar/balazs-eva-palotas ):

 

Kormányzati szinten jelentősen nőtt a szereplők köre, elsősorban az európai uniós csatlakozással összefüggő irányítási feladatok miatt.

Regionális szinten alig történt változás a szereplőket illetően. A már működő Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok mellett, amelyek a szakképzésfejlesztés régiós szintű szakmai szereplői, közoktatási egyezető fórumok léptek be. Ezeket az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (2007-től Oktatási Hivatal) működteti a régiók közoktatás-fejlesztési stratégiájának elkészítése és a régiót érintő intézkedések, illetve fejlesztési programok összehangolása érdekében.

Kistérségi szinten bővült a szereplők köre azzal, hogy létrejöttek a többcélú kistérségi társulások, amelyek mind politikai, érdekegyeztető, mind kormányzati-igazgatási feladatköröket ellátnak.

Jelentősen átalakult az országos szakmai funkciókat ellátó intézmények köre