2.1. Az államhatalom megosztásának elve, az állam fogalma

A hatalom megosztásának kérdése „modern" formájában a királyi hatalom gyöngülése és a polgárság megerősödése idején - különösen XVIII. századtól - került előtérbe (Lőrincz, 1993).

A Montesquieu-féle három hatalmi ág a következő:

1. a törvényhozó hatalom (népképviselet, országgyűlés);

2. a végrehajtó hatalom (kormány);

3. igazságszolgáltató hatalom (bíróság).

Ennek az állam felépítésre vonatkozó nagyon fontos elvnek az a lényege, hogy az állam e három fő funkciójának ellátását szétosztja, és más-más állami szerv­­­­­re ruházza, hogy ezáltal azok egymást kölcsönösen ellenőrizzék, kiegyensú­­­lyozzák (ellensúlyozzák), megakadályozva azt, hogy egyik hatalmi ágban sem kon­centrálódhasson a kívánatosnál nagyobb hatalom, amely korlátozza a másik hatalmi ág működését. (Pl.: a kormány nem oszlathatja fel az országgyűlést, illet­ve fordítva; vagy egyik sem dönthet a független bíróság helyett.)

Fontos eleme az elvnek, hogy megakadályozza a hatalommal való visszaélés lehetőségét, egyben garantálja (garantálni törekszik) a polgárok alapjogainak és szabadságjogainak érvényesülését.

A hatalom megosztásának elve azonban nem a különböző funkciókat gyakorló állami szervek teljes elszigetelését, a hatalom szétforgácsolását jelenti, hanem éppen ellenkezőleg: az állam egységét és az együttműködést feltételezi az állam „teljesítményének" növelése érdekében.

A konkrét hatalmi ágakba tartozó állami szerveket - az alkotmányban konk­­rét jogi szabályozás formájában, a kötelező eljárási szabályokat is ideértve - úgy kell kialakítani, hogy a tagolás átlátható, a feladat- és hatáskörök konkré­tan meghatározhatók és a korlátok megállapíthatók legyenek.[1]

A hatalommegosztás elve mint államszervezési alapelv jelenkori elemzése és hazai alkalmazása során nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy - egyes néze­tek szerint - „a három klasszikus hatalmi ág" mellé további hatalmi ágak ala­kul­­tak ki, amennyiben tevékenységük során döntően hatással vannak az államélet­re, „hatalmuk" van a klasszikus hatalmi ágak döntéseinek befolyásolására, a köz­­vélemény alakítására, annak minden további konzekvenciájával együtt.

Ilyen hatalmi ágként említhető az Alkotmánybíróság, hiszen alkotmányossági vizsgálatai során döntései nem kis jelentőségűek. Kétségtelen a médiának az álla­mi hatalomra és a közvéleményre gyakorolt hatása is a nyilvánosság révén, bár az alkotmány nem nevesíti külön önálló fejezetben. Meghatározott konstrukció ese­tén a köztársasági elnök személye is meghatározó lehet, de nem lehet megfeled­kezni a helyi önkormányzatok relatíve nagyfokú önállóságának kö­vet­kez­mé­nyei­ről sem.

Tárgyalásunk szempontjából az állam: történelmileg meghatározott, a társa­dalom sajátos hatalmi-politikai viszonyai között kialakult hatalmat gyakorlók és más integrált társadalmi alakulatok által irányított, meghatározott területen élő és kultúrá(k)-hoz tartozó népesség együttélési szabályainak, gazdasági tevékeny­ségének, jólétének, védelmének biztosítására kialakított közjogi és civil szer­ve­zetrendszer.

Hatalmi ágak:

Törvényhozás

Államfő

Végrehajtás

Helyi
közügyek

Alkotmányosság
ellenőrzése

Igazság-szolgáltatás

Vádképvi­se­let, törvényes­ségi felügyelet

Szervek (legfelsőbb
szint):

Országgyűlés

Köztársasági elnök

Kormány

helyi önkormányzatok

Alkotmány-bíróság

Legfelsőbb Bíróság

legfőbb ügyész

Szervek
(alacsonyabb
szintek):

 

 

központi szak­igazgatási szervek

 

 

bíróságok

ügyészségek


 

 

dekoncentrált államigazgatási szervek

 

 

 

 

Az államhatalom gyakorlása a Magyar Köztársaságban
(hatalmi ágak, az államhatalom gyakorlásának szervei)



[1] Lásd: Alkotmány II. fejezet: Az Országgyűlés; Alkotmány VII. fejezet: A Kormány; Alkotmány X. fejezet: A bírói szervezet.