2.1. Az államhatalom megosztásának elve, az állam fogalma
A hatalom megosztásának kérdése „modern" formájában a királyi hatalom gyöngülése és a polgárság megerősödése idején - különösen XVIII. századtól - került előtérbe (Lőrincz, 1993).
A Montesquieu-féle három hatalmi ág a következő:
1. a törvényhozó hatalom (népképviselet, országgyűlés);
2. a végrehajtó hatalom (kormány);
3. igazságszolgáltató hatalom (bíróság).
Ennek az állam felépítésre vonatkozó nagyon fontos elvnek az a lényege, hogy az állam e három fő funkciójának ellátását szétosztja, és más-más állami szervre ruházza, hogy ezáltal azok egymást kölcsönösen ellenőrizzék, kiegyensúlyozzák (ellensúlyozzák), megakadályozva azt, hogy egyik hatalmi ágban sem koncentrálódhasson a kívánatosnál nagyobb hatalom, amely korlátozza a másik hatalmi ág működését. (Pl.: a kormány nem oszlathatja fel az országgyűlést, illetve fordítva; vagy egyik sem dönthet a független bíróság helyett.)
Fontos eleme az elvnek, hogy megakadályozza a hatalommal való visszaélés lehetőségét, egyben garantálja (garantálni törekszik) a polgárok alapjogainak és szabadságjogainak érvényesülését.
A hatalom megosztásának elve azonban nem a különböző funkciókat gyakorló állami szervek teljes elszigetelését, a hatalom szétforgácsolását jelenti, hanem éppen ellenkezőleg: az állam egységét és az együttműködést feltételezi az állam „teljesítményének" növelése érdekében.
A konkrét hatalmi ágakba tartozó állami szerveket - az alkotmányban konkrét jogi szabályozás formájában, a kötelező eljárási szabályokat is ideértve - úgy kell kialakítani, hogy a tagolás átlátható, a feladat- és hatáskörök konkrétan meghatározhatók és a korlátok megállapíthatók legyenek.[1]
A hatalommegosztás elve mint államszervezési alapelv jelenkori elemzése és hazai alkalmazása során nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy - egyes nézetek szerint - „a három klasszikus hatalmi ág" mellé további hatalmi ágak alakultak ki, amennyiben tevékenységük során döntően hatással vannak az államéletre, „hatalmuk" van a klasszikus hatalmi ágak döntéseinek befolyásolására, a közvélemény alakítására, annak minden további konzekvenciájával együtt.
Ilyen hatalmi ágként említhető az Alkotmánybíróság, hiszen alkotmányossági vizsgálatai során döntései nem kis jelentőségűek. Kétségtelen a médiának az állami hatalomra és a közvéleményre gyakorolt hatása is a nyilvánosság révén, bár az alkotmány nem nevesíti külön önálló fejezetben. Meghatározott konstrukció esetén a köztársasági elnök személye is meghatározó lehet, de nem lehet megfeledkezni a helyi önkormányzatok relatíve nagyfokú önállóságának következményeiről sem.
Tárgyalásunk szempontjából az állam: történelmileg meghatározott, a társadalom sajátos hatalmi-politikai viszonyai között kialakult hatalmat gyakorlók és más integrált társadalmi alakulatok által irányított, meghatározott területen élő és kultúrá(k)-hoz tartozó népesség együttélési szabályainak, gazdasági tevékenységének, jólétének, védelmének biztosítására kialakított közjogi és civil szervezetrendszer.
Hatalmi ágak: |
Törvényhozás |
Államfő |
Végrehajtás |
Helyi
|
Alkotmányosság
|
Igazság-szolgáltatás |
Vádképviselet, törvényességi felügyelet |
Szervek (legfelsőbb |
Országgyűlés |
Köztársasági elnök |
Kormány |
helyi önkormányzatok |
Alkotmány-bíróság |
Legfelsőbb Bíróság |
legfőbb ügyész |
Szervek |
|
|
központi szakigazgatási szervek |
|
|
bíróságok |
ügyészségek |
|
|
|
dekoncentrált államigazgatási szervek |
|
|
|
|
Az államhatalom gyakorlása a Magyar
Köztársaságban
(hatalmi ágak, az államhatalom gyakorlásának szervei)
[1] Lásd: Alkotmány II. fejezet: Az Országgyűlés; Alkotmány VII. fejezet: A Kormány; Alkotmány X. fejezet: A bírói szervezet.