1.2.3.1. Vezetési modell

A hagyományos szemlélet szerint az iskola központi szereplője az igazgató, aki kialakítja - inkább fenntartja, mint fejleszti - a stratégiát , a célrendszert, a szervezeti struktúrát és a rendszereket, a szabályokat és eljárásokat. Természetesen mindezeket készen kapja. Minél specializáltabbak a feladatok, minél szabályozottabbak a folyamatok, annál biztosabb a siker, nagyobb a teljesítmény.

Az igazgatók olyan szabályrendszerek kialakítására és kontrolljára törekszenek, ahol az eredmény inkább a rendszer, semmint az egyéni munkavállaló, a pedagógus függvénye. (Gyakran hangoztatott szlogen: nincs pótolhatatlan ember!) Az intézmény teljesítménye következésképpen rendszer- és vezetésfüggő.

A kontroll azt jelenti, hogy az igazgató a szabályok betartását ellenőrzi. (Pl. az igazgatói óralátogatások azt vizsgálják: hol tart a tananyagban a szaktanár, megfelelő számú osztályzatot ad-e stb.). A munkaköri leírások, az SZMSZ, a házirend és általában a szabályzatok a kelleténél nagyobb hangsúlyt kapnak. A változtatás, a fejlesztés letéteményese az igazgató, ő ismeri fel a külső és belső problémákat és ő is oldja meg azokat.

Az igazgatóra egyszerre jellemző

  • a karizmatikus vezetés, amely a vezetők központi problémamegoldó és mintaadó szerepéből következik;
  • az autokratikus-paternalista, diktáló stílus, amely a beosztottak felkészültségi hiányosságaiból, mérsékelt felelősségvállalásából és kezdeményezőkészségéből adódik;
  • a feladatorientáltság, amely a vezető és beosztott nagy hatalmi távolságából ered (kisebb intézményeknél egyre inkább kapcsolatorientáltsággal is párosulhat).

Az igazgatók általában a következő problémákkal vívódnak:

  • egyéni vagy csoportos teljesítményt kell-e mérni, értékelni, javadalmazni;
  • szabálykövető feladat-végrehajtás (erőfeszítés, pontos munkába érkezés, határidők betartása stb.) vagy a tényleges teljesítmény (eredmény) álljon-e a teljesítményértékelés középpontjában;
  • a kiválasztás alapja a lojalitás és/vagy szaktudás legyen-e.

A modern szemlélet szerint közvetlenül nem az igazgató személye határozza meg a sikert, szakmai értelemben nem is feltétlenül a legnagyobb tudású, a pedagógusok számos szakmai kérdésben előbbre járhatnak, többet tudhatnak nála. A vezetői szakma egyre inkább nagy összefüggések, a környezeti kihívások felismerését és az azokra adott szervezeti válaszok megtalálását, az erőforrások elosztását, a feltételek biztosítását, a beosztottak fejlesztését és támogatását jelenti. Célja olyan szervezeti kultúra kialakítása, amely a pedagógusi magatartást nem közvetlenül magatartáskontrollal szabályozza, hanem mindenki által elfogadott értékekkel vezérli. (Előfordulhat, hogy azoktól kell megválni, akik nem rendelkeznek ilyen értékekkel, még ha jelentős eredményeket mutatnak is fel.)

Jellegzetes vezetői minta a delegáló vezető, aki a feladatkiadásra és a vezető-beosztott kapcsolatra minimális figyelmet fordít. Helyette a pedagógusoknak ad problémát, hiszen azok rendelkeznek a megoldáshoz szükséges képességekkel, és készek felelősen, a szervezeti célok szem előtt tartásával megoldani azt. Az igazgató megbízik a pedagógus

  • személyében, személyes hitelében, integritásában;
  • szakmai tudásában, felkészültségében;
  • és abban, hogy a rábízott erőforrásokat nem a saját érdekében, hanem a szervezet céljait szem előtt tartva fogja felhasználni.

Tulajdonképpen ezt nevezzük a már fent említett felhatalmazásnak, a szakirodalom által használt kifejezéssel empowermentnek.

A feladatot tehát a pedagógus határozza meg (az igazgatótól ugyanis problémát kap); a feladat végrehajtásához szükséges magatartást - a kompetencia elvárások keretén belül - szintén a pedagógus definiálja; a teljesítménycélokat a pedagógus és a vezető együtt határozzák meg, mégpedig úgy, hogy az kihívást jelentsen a pedagógusnak; továbbá a célok fontosságát, a célok prioritását ismét egyedül a pedagógus határozza meg. A sikert a pedagógusok szervezeti tudása (milyen mértékű nem másolható hozzáadott értéket képesek „előállítani"), valamint a vezetéstől kapott felhatalmazás nagysága biztosítja.