1.2.2. A pedagógusokat érintő kihívások
A múltban a pedagógusok domináns szükségleteinek kielégítése jellemzően nem vagy nem feltétlenül a szervezeten belül történt. Nem kezdeményeztek, nem vállaltak felelősséget, magasabb rendű motivációik kielégítése többnyire nem a munkához, munkahelyhez kötődött. A pedagógus stratégiáját azt jellemezte, hogy az adott erőkifejtésért maximális javadalmazást kapjon. Ritkán kezdeményezett, mert könnyen „nehéz emberré" vált, aki nem illett bele a szervezetbe.
A jövő egészen más attitűdöt igényelne a pedagógusoktól. Tételezzük fel, hogy a pedagógusok alacsonyabb rendű szükségletei - köszönhetően a társadalom és az életszínvonal magasabb szintjének - jórészt kielégítettek és egyre inkább belső motivátorok: a személyes siker, az önmegvalósítási szükséglet motiválnak. Szívesen kezdeményeznek, felelősséget vállalnak. A pedagógusok magasabb rendű motivációja (önmegvalósítás) közvetlenül összekapcsolódik a szervezeti célokkal, természetes igényük a siker mellett a fejlődés, személyes tanulás, önkiteljesítés. A magasabb rendű motivációk kielégítése a munkához, munkahelyhez kötődik: a munka maga közvetlenül jutalmazó. A pedagógusok személyes stratégiáját olyan kihívó, fejlődést jelentő problémák felvállalása és megoldása képezi, amely a szervezet és az egyén számára is sikerre vezetnek. Vesztes/nyertes megoldások helyett nyertes/nyertes játszmák kerülnek túlsúlyba. Ennek az ideális helyzetnek a kialakulását azonban számos probléma nehezíti.
Motivációs szakadék a szervezetben
A magasabb szintű, belső motivációkat már megtalálhatjuk a mai nevelési-oktatási szervezetekben, de ezek jobbára a felsőbb szervezeti szintek betöltőinél érthetők tetten, többnyire igazgatóknál, tanácsadóknál, szakértőknél (az utóbbiak többnyire más szervezetekben próbálják megvalósítani elképzeléseiket). Alacsonyabb szervezeti szintekre - pedagógusokra - az alacsonyabb motivációs szintek jellemzőek, mint például a minimális létfeltételek biztosítására való törekvés. Így alig beszélhetünk kezdeményezésről, felelősségvállalásról, magasabb rendű motivációkról, önmegvalósításról.
Bizalomhiány
A motivációs szakadék okozza a számos helyen a vezető-beosztott kapcsolatban meglévő bizalomhiányt. Pedig a jövőben a kezdeményező pedagógusi magatartás egyik legmarkánsabb előfeltétele a bizalom növekedése. Bizalom nélkül a pedagógusok felhatalmazása (empowerment), a kihívást jelentő problémák delegálása a számukra, nem is képzelhető el. A bizalomhiány ugyanakkor pesszimizmussal és szkepszissel jár együtt, amely bénítja a kezdeményezést, a felelősségvállalást.
Konfliktuskezelés
A bizalomhiány következtében a pedagógusok nagyon gyakran konfrontatív, versengő, csak egymás rovására érvényesíthető érdekek mentén való egyéni stratégiákkal rendelkeznek. Módszertani újításaikat sokszor eltitkolják, mások sikereire féltékenyek. A legnagyobb kihívás, hogyan lehet rávenni a pedagógusokat, hogy együttműködő, kölcsönös előnyök mentén megválasztott kooperatív viselkedési stratégiákat dolgozzanak ki.
Munkaerő-piaci viszonyok
A munkanélküliség veszélye, ha nem is olyan mértékben, mint a termelő szektorban, a pedagógusok körében is fennáll. (Jelentős földrajzi, korosztályi különbségek figyelhetők meg, de az sem mindegy, hogy milyen végzettségű pedagógusról van szó.) Ez bizonytalanság-érzethez, kockázatkerüléshez vezet. Gyakoribb az agresszivitás, egyéni érdekek érvényesítését tükröző individualizmus.
Sajátos piaci feltételrendszer
Érdekes kérdés, hogy ki az oktatás fogyasztója: tanuló, szülő, állam stb. vagy együttesen mind. Miközben az igények kikényszerítik a különböző típusú intézményeket világnézet szempontjából (felekezeti iskolák), a tulajdonos szempontjából (magán, alapítványi) vagy a tanulók speciális helyzete szempontjából (magatartási devianciák stb.), ugyanakkor a piac alig hajlandó figyelembe venni nevelés-oktatás valóságos értékét.
Még nem elterjedt jelenség más nevelési-oktatási intézmény vezetési módszereinek, tanítási módszereinek tudatos átvétele sem. Együttműködési megállapodásokra lehet szükség régiókban, városokban - felesleges azt csinálni, amit mások jobban tudnak.
Autonómiahiány
A törvények, rendelkezések feleslegesen gyakori változtatása, a rendeletek szükségtelenül nagy száma, nemcsak gátja a nevelési-oktatási intézmények proaktivitásának, hanem frusztrációt okoz mind a vezetők, mind a pedagógusok körében. Az iskolák számára nagy kihívást jelent az is, hogy a személytelen állam helyett, az önkormányzatoknak kell beszámolniuk, aki nagyon sajátosan értelmezik feladatukat. Az önkormányzat rövid távú politikai és az intézmény hosszú távú szakmai érdeke között sajátos feszültség húzódik, ami akadályozza az intézmény autonóm működését.