6.5. A képzések és továbbképzések utókövetése, a hatások értékelése
A továbbképzés folyamatának befejező szakasza a képzés értékelése. Az értékelési tevékenység egyaránt történhet jövő- és múltorientált szemlélettel. Ha a jövőorientált szemléletet tesszük magunkévá, akkor a tanulási célú visszacsatolásra kerül a nagyobb hangsúly, azaz a cél a következő fejlesztési tevékenységek hatékonyságát javító elemzés készítése. A múltorientált szemléletnél a cél a befejezett képzési program hatékonyságának a megállapítása, vagyis annak feltárása, hogy sikerült-e elérni az előzetesen kitűzött célokat.
A képzési hatékonyság és eredményessége általában négy jól elkülöníthető szinten és időtávon mérhető:
- a képzésben résztvevők reakciói;
- a megtanult, elsajátított ismeretek, képességek, attitűdök szintje;
- a megváltozott viselkedés, a tanulási transzfer szintje.
- az eredmények, az egyéni és a szervezeti teljesítmény szintjének változása rövid és hosszú távon.
Különösen fontos az utókövetés, ha képzési és fejlesztési rendszerünk szoros kapcsolatban áll a teljesítményértékelési rendszerrel. Ilyenkor az a következtetést is levonhatjuk, hogy a fejlesztés hatástalan, eredménytelen volt. A nemzetközi gyakorlat szerint ebben az esetben újabb értékelési folyamat következik, újabb fejlesztési célokkal, s ha ez is eredménytelennek bizonyul az intézmény igazgatója alkalmatlansági eljárást kezdeményezhet.

Ebben a fejezetben foglalkoztunk a képzés- és továbbképzés stratégiai kérdéseivel
- a képzés proaktív jellegével
- a pedagógusok motiváltságával
- a képzés más emberi erőforrás rendszerekhez való kapcsolódásával.
A továbbképzés alanyai és irányultsága című részben a felnőttképzés sajátosságaira tértünk ki.
A fejlesztés folyamatánál elkülönítettük
- az igények felmerülése, a szükségletek kielégítése
- a továbbképzés megtervezése, valamint
- a továbbképzési terv elkészítése lépéseket.
Bemutattuk a képzési és továbbképzési programok két típusát
-
a
munkahelyhez kapcsolódó képzéseket
- a bemutatást
- a betanítást
- a mentorrendszert
- a személyes felkészítést
- a munkakör-rotációt
- a projektmunkában való részvételt
-
a
munkahelyhez nem kapcsolódó képzéseket
- a formális (szervezett) képzéseket
- a tanulmányutakat, a konferenciákon való részvételt
- a tréningeket
- az önképzést.
A fejezet tanulmányozás után az intézményvezetők képesek lesznek az intézményi stratégiának megfelelő továbbképzési terv elkészítésére, valamint az egyes pedagógusok továbbképzési igényének azonosítására és a számukra legmegfelelőbb képzési forma kiválasztására.

- Mikor válik a képzési és továbbképzési terv stratégiai fontosságúvá?
- Nevelési-oktatási intézményekben melyek a leggyakoribb képzési formák?