IX. Fejezet: Sportsebészet

iDevice ikon Dr. Török László, Dr. Bánki László

BEVEZETŐ

    A sportolás közben elszenvedett sérülések ellátása eleinte együtt történt az egyéb traumás sérültek ellátásával. A versenysport elterjedése, és a háttérben kifejlődő speciális gazdasági háttér azonban hamar különleges igényekkel jelentkezett. A felfokozott verseny egyfelől a sérülések előfordulásának gyakoriságát indukálja, másrészt kifejezett elvárással él a (gyakran jelentős gazdasági értékkel bíró) versenyzők mielőbbi rehabilitációját illetően. Ez a nyomás olyan új műtéti technikák kidolgozását valamint olyan rehabilitációs alapelvek és módszerek meghonosítását eredményezte, melyek már kilépnek a hagyományos ortopéd-traumatológiai gyakorlatból, és önállósuló szakmát kívánnak.

A sportsebészet számos országban elismert specialitás, bár önálló szakvizsgaként még csak néhány helyen létezik. Az alap az ortopéd-traumatológiai elméleti és gyakorlati tudás, mely speciális irányba fejlődött tovább.

Az alapszakmával összehasonlítva a legfontosabb különbség a beteganyag. Míg a traumatológiai sérültek jelentős része idősebb életkorú, többnyire számos alapbetegségben is szenvedő ember, addig a sportolók nemcsak életkori sajátosságaik, hanem edzettségi állapotuk miatt is különleges csoportot képviselnek. Kardiorespiratorikus állapotuk miatt sokkal nagyobb terhelést bírnak mind a műtét, mind a rehabilitáció szempontjából. Az izomkompenzációs lehetőségek olyan eltérő utókezelési módszerek alkalmazását teszik lehetővé, mely egy adott sérülési típusnál, az átlagemberekénél sokkal korábbi funkcionális gyógyulást eredményeznek. A személyes motivációjuk általában szintén jelentősen meghaladja a nem sportoló sérültek gyógyulási affinitását, olyannyira, hogy náluk inkább a túlzott lelkesedés visszafogása szokott inkább problémát jelenteni, nem a kezelésben való tevékeny részvétel negligálása.

A sportsérülések és sportártalmak kezelése sokszor nem csak operatív módszerekkel történik. Jelentős szerepe van az aktív funkcionális kezelésnek, speciális stretching technikáknak, fizikoterápiás eljárásoknak, melyek egyfelől komoly kondicionális alapfeltételeket, másrészt nagyfokú kooperációt igényelnek, így elsősorban ebben a betegcsoportban jön szóba alkalmazásuk.

Ez az orvostanhallgatók számára készült jegyzet igyekszik betekintést nyújtani a sportsebészet alapjaiba. Bemutatja a leggyakoribb sportsérüléseket és azok kezelési elveit, valamint azokat a legfontosabb sportártalmakat, melyek leginkább okoznak differenciáldiagnosztikai és kezelési problémát a mozgásszervi problémákkal foglalkozó szakmák számára.

A limitált terjedelem miatt az alapvető anatómiai, funkcionális és diagnosztikai ismereteket tudottnak tételeztük fel, rövid biomechanikai bevezetőket csak a jobb érthetőség kedvéért alkalmaztunk. Az egyes régiók tárgyalásánál elsősorban a sportsebészeti szempontból fontosabbakra (pl.: térd, boka) helyeztük a hangsúlyt. A traumatológiában valamint ortopédiában használt elveket és technikákat szintén nem részleteztük, csak olyan esetekben, ahol speciális eltérés mutatkozik a sportsebészeti gyakorlatban.