II. Vázizomzat, harántcsíkolt izomzat

Az izmok alakjai szerint lehetnek orsó, lapos, körkörös izmok. A vázizmok, mint az aktív mozgató szervrendszerek működtetői, a csontokon lévő eredési és tapadási pontjuk révén attól távolodóan vagy közeledően hozzák létre a mozgásokat.

Előfordulnak az érzékszervekben, mint a szemizmokban, zsigerekben (garat- és gégeizmok), ezeken túl a testüregek falát is alkothatják (bordaközi izmok, hasizmok, medencefenék izmai), illetve elhatárolhatnak testüregeket is, mint például a rekeszizom.

Az izmok legnevezetesebb sajátossága, hogy összehúzódásra képes, amelyet bizonyos ingerekre válaszcselekvésként hoz létre, ezek az ingerek rendszerint a központi idegrendszerből indulnak ki, és a mozgató véglemezeken jut át az izmokra, ezáltal összehúzódással reagál. az izom hő. Az izmokról tudni kell, hogy ha úgymond „éppen nem működnek", akkor is állandó feszülésben vannak, amit izomtónusnak nevezünk.

Az izmok működésükkor az ízületet hajlításban, feszítésben, közelítésben, távolításban vagy forgatásban megváltoztathatják. Az izom „mozdulatlan" végét eredésnek, a „mozgathatót" pedig tapadásnak nevezzük. Az izmok működésekor a csontok emelőként funkcionálnak, a csontot terheli a súly, a támaszpont pedig az ízület forgástengelye. Az emelők többnyire egykarúak, a támaszpont az emelőnek a végén van; ritkábbak a kétkarú emelők, melyeknél a támaszpont az erő és súly között van. Az egykarú emelőkre jellemző továbbá, hogy az erő közel van a támaszponthoz, ami erőveszteséggel jár ugyan, de gyors mozgásokat hoz létre már csekély összehúzódáskor is. Minél több az izomrost valamely izomban, annál nagyobb erőt képes kifejteni. A rövidülés nagysága függ az izom hasának hosszúságától, minél hosszabb egy izom, annál nagyobb a végrehajtható mozgás terjedelme.

Működésük szerint az izmokat csoportokra osztjuk, éspedig hajlítókra és feszítőkre (flexores, extensores), közelítőkre és távolítókra (ad- és abductores), forgatókra (rotatores) stb. A főbb testi tájékok szerint vannak fej-, nyak-, mell-, has-, hát-, csípő és végtagizmok.

A harántcsíkolt izmok működése akaratlagosan is irányítható, noha több esetben a reflexes működésé a főszerep (például a nyelés, légzés). Gerincesekben harántcsíkolt izmok felelősek az alábbi feladatokért:

  • ízületek mozgatása, s így magának a testnek a hely- és helyzetváltoztatása;
  • más szervek mozgatása (pl. nyelv, szemgolyó, szemhéj, stb.);
  • táplálkozás (pl. rágás, szopás, falatképzés, nyelés)
  • légzés (ebben emlősöknél a rekeszizom szerepe elsődleges, mert az izom összehúzása belégzést eredményez);
  • vizelet- és székletürítés (a gát záróizmainak és a hasizmok közreműködésével)

Érdekességek, olvasmányok, ajánlások:

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/biologia/emberi-test/a-vazrendszer-es-a-mozgato-rendszer/a-vazizmok

http://hu.wikipedia.org/wiki/Izom

http://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/8202/webbeteg---sport-es-az-izuletek-vedelme

filamentum

miosin és aktin

kreatin

glikogén

Egyéb érdekességek, olvasnivalók:

mozgatórendszer, izomrendszer, mozgási szervrendszer működése, izomláz, mozgatóidegsejtek, axonok, idegsejtek, vázizomrostok, mozgató véglemezek, ingerület, szinaptikus, acetilkolin, effektor, receptor, intercalaris.

A harántcsíkolt izmokon belül is megkülönböztetünk gyors (fehér) és lassú (vörös) rostokat. Minden izomroston mozgatóidegek végződnek, az ezekből jövő ingerület tevődik át az izomrostokra, s váltja ki az összehúzódást. Az ingerület a sejthártya elektromos aktivitásával bejut az izomsejt belsejébe. A kalcium ionok koncentrációjának megemelkedése révén létrejön az izom összehúzódás.

Ha a beidegzés ellentétes működésű izomcsoportokra terjed ki, reciprok beidegzésről beszélünk. A végtagokat mozgató izmok esetében erre jó példa a hajlítók és a feszítők. Ennek a két izomcsoportnak ellentétes beidegzése van. Ha a hajlító kap ingert, az összehúzódik, és a feszítő elernyed, és fordítva, ezt nevezzük reciprok beidegzésnek.