IX. Gyulladás és a metabolikus szindróma

A metabolikus szindróma fő paraméterei (elhízás, dislipidémia - magas triglicerid szintek, alacsony HDL), magas vérnyomás (hypertonia), emelkedett éhgyomri glükóz szint, inzulinrezisztencia) számos betegség valószínűségét fokozzák.

Gyakoribbak a keringési betegségek (3x) és az ebből eredő halálozások (6x). A szindróma alatt kialakult elhízás elősegíti illetve fokozza a szervezet gyulladási folyamatait.

Az általános gyulladási folyamatok több ponton egyszerre zajlanak:

  • általános immunválasz
    • (T sejtek, B sejtek, immunglobulinok, citokinek termelése)
    • Citokin hatásra fokozódik a véralvadási faktorok (fibrinogén, PAI-1, VII és VIII faktor), a CRP, a serum amiloid A, albumin, transferrin, termelése.
  • neuroendokrin válasz (láz, glükokokortikoid és adrenalin termelés nő, fáradtság, depresszió)
  • vérképzőszervi reakciók (leukocitozis, thrombocitozis, vérszegénység)
  • metabolikus reakciók (lipolízis, izomtömeg csökkenés, negatív nitrogén egyensúly, testsúly csökkenés).

A MetS során előforduló folyamatok több ponton is erősítik a fenti általános folyamatokat.

Az érelmeszesedés számos pontját serkenti a gyulladás: fokozza a lipidek lerakódását, gátolja az endothel működését, csökkenti az NO és a prosztaciklin mennyiségét, fokozza az endothelin-1, és angiotenzin-1, mennyiségét.

Számos egyéb biomarker szintje változik metabolikus szindrómában: serum amyloid A és C-reaktív protein CRP , IL-6 , TNF , IL-10 , adiponectin leptin , serum amyloid A (SAA) , plasminogen activator inhibitor-1 (PAI-1) , resistin, RBP-4 .

Általánosságban elmondhatjuk, hogy az inzulin rezisztencia és a gyulladási folyamatok erősédése jellemző a MetS-re.

A citokinin elválasztás során kiemelt szerepe van az IL-1, IL-6 és TNF-α-nak.

Az IL-1 és TNF-α serkentik az IL-6 termelését. A gyulladási válaszokban az IL-6-nak központi szerepe van: gátolja a máj inzulinérzékenységét, serkenti a CRP és fibrinogén elválasztást, serkenti az inzulinrezisztencia kialakulását, fokozza a monocita kiáramlást, serkenti a zsírsejtek működését. A keringő IL-6 mennyiségének kb. 30 %-a a zsírszövetből szabadul fel. Az IL-6 szint csökkenése súlyvesztést eredményez. A fentiek alapján feltételezik, hogy az IL-6 a szabad zsírsavakkal és a kortikoszteroidokkal együtt fontos szerepet játszik a MetS kialakulásában.

A TNF-α-t a monociták, makrofágok, endothelium és az adipociták is termelik. A TNF-α befolyásolja a szövetek inzulinérzékenységét. A TNF-α szintjének csökkentése szintén súlycsökkenést eredményezett kísérleti állatokban. Az emelkedett TNF-α szint jól korrelál a BMI értékekkel.

Az IL-10 egy jól ismert gyulladás csökkentő citokinin. Mind elhízott, mind metabolikus szindrómás egyénekben emelkedett szintet találtak, amely a szervezet reakcióját jelentheti az általános gyulladási folyamatokra.

A szérum amyloid A és C-reactiv protein (CRP) szintje jelentősen megemelkedik MetS-nél (> 1 mg/L). Értéke jól korrelál a HOMA adatokkal, a magas vérnyomás, alacsony HDL, a magas plazma glükóz, LDL, TG, IL-6 és TNF-α szintekkel. Szintén összefüggést találtak a BMI és a derék-csípő hányados értékekkel. Mivel a leptin és adiponektin értékek nem változnak a CRP vonatkozásában, ezért a gyulladási folyamatokról ad kiváló tájékoztatást.

A CRP főleg a májban, limfocitákban és az artheroscleroticus plakkokban termelődik. CRP a természetes immunrendszer részeként véd a fertőzések, gyulladások, autoimmun folyamatok és daganatok során. Kötődni épes még a károsodott sejtmembránhoz, az LDL/VLDL részecskékhez, limfocitákhoz is. Fiziológiás koncentrációban gátolja a vérlemezke aktiváló faktort (PAF). Emelkedett szintje viszont fokozza a trombocita aggregációt, serkenti az oxidált LDL felvételét, s így a habos sejt képződését, fokozza a citokinek és az ET-1 termelését. Csökkenti az eNOS működését, s így a NO csökkenése révén fokozza a vazokonstrikciót.

Felszabadulását serkentik a citokinek (TNF-α, IL-6, IL-1-β). Normál szintje 1 µg/ml körül mozog (<1,0 mg/L). Mennyiségét az elhízás, dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, és a túlhajszolt fizikai aktivitás is emeli. Érdekes módon a teljesen absztinens egyénekben is magasabb a szintje.

A metabolikus szindrómásokban mért 3 mg/L-nél nagyobb CRP érték jól korrelált a keringési betegségek kialakulásával. A fentiek alapján többen felvetették, hogy a magas CRP értéket be kellene venni a MetS kritériumai közé.

A gyulladási folyamatok során fontos szerepe van a zsírszövetek elváltozásának. A felszaporodó zsírszövet speciális kémiai jelző molekulákat kezd termelni. Ilyen például a monocita kemoattraktáns protein-1 (MCP-1), amely serkenti a makrofágok beáramlását a zsírszövetbe. Az MCP-1 ezen kívül fontos szerepet tölt be az érelemszesedés kialakulásában is. CCR2 receptorának blokkolása révén sikerült meggátolni a makrofágok beáramlását az érfalba, így annak léziója lényegesen csökkent. Az MCP-1 továbbá csökkenti az inzulin által kiváltott glükóz felvételt is.

A zsírszövet által termelt adiponektin számos pozitív hatással rendelkezik. A májban javítja az inzulin érzékenységet, fokozza a zsírégetést és csökkenti a máj glükóz leadását. Izomban serkenti a cukor felvételét és felhasználást, az erek falában gátolja a monocíták kitapadását, a makrofágok infiltrációját. Fokozza az erek endotheliumának NO képzését és az angiogenezist. A zsírszövet gyulladása során viszont az MCP-1 csökken. Mind a 2-s típusú cukorbetegekre, az elhízott és/vagy MetS egyénekre alacsony adiponektin szint jellemző. A jelentősen csökkent adiponektin szint amely ugyancsak fokozza az inzulinrezisztencia, infarktus és a keringési betegségek kialakulásának kockázatát.

A májban expresszálódó szérum amyloid A (SAA) szerepe kevésbé ismert. Az emelkedett SAA értékek jól korrelálnak az inzulin rezisztenciával, a fokozott zsír mennyiségével. 2-s típusú cukorbetegség esetén magas értékeket mértek.

A szerin proteáz enzimgátló családba tartozó PAI-1 hatása széleskörűen bizonyított. Fő szerepe a fibrinolízis gátlása, így a véralvadást serkenti. Emelkedett szintje jól korrelál az inzulin rezisztenciával, elhízással és a MetS-el. A megemelkedett PAI-1 szint komoly rizikófaktora a keringési betegségeknek. Az elhízott egyénekben jelentősen megnő a zsírszövet PAI-1 termelése.

Az endothelium szerkezeti összetétele és működése szintén rendkívül fontos a keringési megbetegedések kialakulása szempontjából is. A csontvelő és a keringő vér speciális progenitor sejteket tartalmaz (endothelial progenitor cells - EPCs), melyek segítik az endothelium javítását. A metabolikus szindróma során szignifikánsan csökkent EPCs szinteket mértek.