Skip navigation

Bevezetés

A minél jobb teljesítmények elérése, a korábbi eredmények túlszárnyalása központi szerepet kap napjaink sportjában. A sport több lett, mint aminek indult, már nem csak a tiszta versengés, vagy az egészség megőrzésének színtere. Társadalmi, politikai, gazdasági-üzleti kapcsolódási pontjain keresztül a mindennapjaink részévé vált. Korábban is nyilvánvalóan az egyetemes kultúra részét alkotta a sport, de ma eljutottunk odáig, hogy az egyes nemzeti kultúrák önerősítésén túl, a globalizáció szerves alkotójaként, multikulturális klubcsapatok, sőt multikulturális nemzeti válogatottak versengenek egymással. Sokszor éppen a nemzeti identitás erősítésének egyik legjobb eszközeként. Látunk amerikai kosárlabdázót a magyar válogatottan, vagy éppen török vagy lengyel származású labdarúgót a német csapatban.
Felerősödött az a harc, elsősorban a professzionális sportban[1](használatos még az élsport, vagy minőségi sport elnevezést is), amely a minél magasabb eredmények elérése érdekében igyekszik igénybe venni minden, megengedett teljesítményfokozó lehetőséget, ezek között természetesen a legújabb tudományos eredményeket is. Hiszen ez már nem csak az aranyéremről, vagy az olimpiai bajnoki címről szól, hanem annál sokkal többről. A nézők szórakoztatása mellett sok ember megélhetéséről, üzletről is. Vagy amit nem szabad elfelejtenünk, a kultúra, sportkultúra jövőjéről is.

A sportteljesítmények fokozása érdekében a szakemberek a felkészülés és a versenyzés során a legújabb sporttudományos kutatások eredményeit elemzik. Ezek elsősorban edzéselméleti és módszertani (sportszakmai) valamint élettani, fiziológiai, összefoglaló néven biomedicinális hátterűek. A sportpszichológia kialakulásával együtt megnőtt a sportolók személyiségpszichológiai, csapatok esetében[2] pedig a szociálpszichológiai jellemzők vizsgálata is. Számos kiváló tanulmány, könyv, kutatás látott napvilágot, mely az egyén, illetve a társ, legyen az pár, csoport vagy csapat szemszögéből vizsgálta azokat a törvényszerűségeket, melyek a teljesítmény optimalizálásához járulhatnak hozzá.

Az elmúlt 30-40 évben azonban sport szempontjából két önállóvá váló és létjogosultságát azóta már bizonyító tudományág fejlődött ki. Egyrészt a szervezet-tudományokban (elsősorban a szervezetpszichológiában és a szervezeti magatartástudományban) olyan kutatási eredmények születtek, amelyek alapján további teljesítményt befolyásoló tényezőket azonosíthatunk. Túl azon, hogy ezeket azonosíthatjuk, olyan elméletek és gyakorlatok írhatók le, melyekkel tovább bővithetjük a teljesítmény összetevőinek körét, immár szervezeti szinten is. Tudniillik, legyen szó akár egyéni, akár csapatsportról (ezek pontos meghatározása később olvasható), mindig valamilyen szervezeti formában (sportklub, egyesület, stb.) történik a felkészülés és a versenyzés. A szervezetpszichológia összefüggésrendszerét az 1. ábra mutatja.

A szervezetelmélet és lélektan a sportmenedzsment területén belül is megkülönböztetett helyet foglal el. A nemzetközi irodalomban a szervezeti kultúra és a szervezeti attitűdök kutatásának igen jelentős a száma (ld. Parks, Quterman, Thibault, 2007).

1. ábra A szervezetpszichológia összefüésrendszere Bass (1965, 5. oldal) nyomán, ld. Klein (2007, 369. oldal)

Éppen ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a tényezőket, melyekről egyébként a hivatásos sportolók nap, mint nap nyilatkoznak, mint a teljesítményüket befolyásoló tényezők: panaszkodnak, hogy nem bízik bennük az edzőjük, vagy éppen örülnek a vezetőjüktől beléjük fektetett bizalomnak. Elégedettségükről adnak hangot külföldi csapatban sok pénzt keresve, vagy éppen ugyanott sok pénzt keresve elégedetlenek, mert többnyire a kispadot koptatják. Hűségesküt tesznek éppen aktuális klubjuknak, de rá félévre lelkesen, elkötelezettségükről tanúbizonyságot téve, csókolgatják az új csapatuk mezén a logót, arról beszélve, hogy odaigazolásukkal gyermekkori álmuk vált valóra. Igazságtalanságról, méltánytalanságról beszélnek, amikor kimaradnak a válogatott keretből, vagy a kezdőcsapatból, de az is előfordul, hogy a klubvezetőket vádolják az igazságosság megsértésével. Ha már klubvezetők: gyakran hallgatva belső hangokra követik a kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci elvet, nem is gondolva arra, hogy milyen károkat okozhatnak ezzel. Nem is elsősorban az adott pillanatban, a jelennek, sokkal inkább a jövőnek, az utánpótlásnak, a sportkultúra, sportjellem nevelésében. Mindezek nem önmagukban vannak jelen, hanem jól jellemezhetővé válnak a sportklub szervezeti kultúrájának leírásával, és annak az íratlan, de a felek közötti kapcsolatot befolyásoló kontraktusnak, melyet az irodalom pszichológiai szerződésként ismer.

Aztán szintén néhány évtizede, de egyre inkább létjogosultságot nyer az a megállapítás, mely szerint a pszichológiai elméletek, modellek és törvényszerűségek nem ugyanúgy jelentkeznek minden kultúrában. Hiszen, gondoljunk csak bele, mit jelenthet egy afrikai születésű, szegénysorban felnövő, az ottani kulturális értékrendet és gondolkodást magába szívó gyermeknek 18 évesen Európába kerülnie és egy teljesen eltérő, angolszász típusú teljesítményorientált világban helyt állnia. Nem beszélve a korábban, 14 évesen akadémiákra kerülő gyerekekről, akik ezekben a „húsgyárakban” inkább válnak nagyobb számban rabszolgává, mint a ritkának számító sikeres és legfőképpen egészséges személyiségű sportolóvá. Vagy mit gondolhat az olyan edző, aki a saját országában hozzászokott az autokratív irányításhoz és egy más kultúrába érkezve meglepetten tapasztalja, hogy a játékosai beleszólnak az őket érintő kérdések meghozatalába. Olyan szerepkonfliktus alakulhat ki, mely – hiába az edző kiváló szakmai felkészültsége – előbb vagy utóbb a kapcsolat, majd ezt követően az eredmény rovására is megy. Végső soron, más területen már vizsgálták, végre a sportban is érdemes lenne választ adni arra a kérdésre, hogy érdemes –e külföldi edzőt hozni annak a reményében, hogy képes lesz meghonosítani a saját (sport) kultúráját hazánkban is.

A kulturális pszichológiai alapjain létrejött a kulturális sportpszichológia is. Figyelembe veszi a nemzeti kultúra, értve ezalatt a lehető legtágabb fogalmi keretet (nyelv, földrajzi elhelyezkedés, vallási szokások, életviteli szokások, a család, a nemek szerepe, a nyitottság, a másikhoz való beállítódás, stb.) is.



[1] A főbb kutatási területek és módszerek részletes és pontos bemutatása Nagykáldi Cs. (1998): A sport és a testnevelés pszichológiai alapjai, Computer Arts, Budapest könyvében olvasható.

[2] A szabadidős (rekreációs) sportban is megfigyelhető ez a jelenség.