Skip navigation

Az elkötelezettség három komponenses modellje

Meyer és Allen (1991) áttekintették a szervezeti elkötelezettség egydimenziós modelljeit és elemezték azokat a különbségeket, amelyeket e megközelítés módok az elkötelezettség kialakulásában azonosítottak. E kutatások három féle kötődés típust feltételeztek az elköteleződés hátterében: az érzelmi alapú kötődés, a költség számításán alapuló kötődés, és a kényszeren alapuló kötődés.

Meyer és Allen azt állította, hogy mindhárom kötődési típus egyaránt jelen van a szervezeti elkötelezettségben, ezek más-más tapasztalatok alapján alakulnak ki, és más-más hatással vannak a viselkedésre. A dimenziókat a következő elnevezésekkel illették:

  1. Érzelmi elkötelezettség: a dolgozó érzelmi kötődése a szervezethez, erős azonosulás a célokkal, és vágy a szervezeti tagság fenntartására. Az egyén azért kötődik a szervezethez, mert „akar”. Ez a dimenzió Mowday és társai (1979) elkötelezettség elméletén alapul.
  2. Folytonossági elkötelezettség: az egyén azért kötődik a szervezethez, mert számításba veszi és „drágának” találja az elhagyás költségeit. Ez magában foglalhat gazdasági-anyagi jellegű (nyugdíj több lesz) és társas jellegű (megszűnhet a kapcsolat/barátság a munkatársakkal) megfontolásokat is. Az egyén azért kötődik a szervezetéhez, mert muszáj.
  3. Normatív elkötelezettség: az egyén valamilyen kényszer érzéséből kötődik a szervezethez. Például a szervezet befektetett a dolgozóba (tréning, képzés, stb.), ezért az egyfajta kényszert érez, hogy erőfeszítéseket tegyen a szervezet érdekében, amíg „vissza nem fizeti a kölcsönt.” Ez lehet még valamilyen személyes, családi, szocializációs ok miatt is, vagy egyszerűen csak valakivel szemben érzett lojalitásból is. Az egyén azért marad a szervezetben, mert úgy érzi, ott kellene maradnia. Nevezhetnénk kötelességtudatnak, kötelességérzetnek is. Ez a komponens az elkötelezettség azon komponense mely a személyek előzetes tapasztalataitól, kultúrájától, szocializációjától függ. Egyes kultúrákban, például Japánban az emberek normatív elkötelezettsége domináns, míg az Egyesült Államokra inkább az érzelmi elköteleződés jellemző.(János, 2005)

Az elköteleződés típusait fogalmát, ld. a 24. ábrán.

24. ábra A szervezet iránti elkötelezettség összefoglalása

 

Meyer és Allen (1991) számba vették a különböző elkötelezettség típusok munkahelyi viselkedést befolyásoló hatását, illetve az egyén jól létére gyakorolt hatását is.

Az érzelmi elkötelezettség következményei:

  • Negatívan korrelál az elhagyási szándékkal
  • Pozitívan korrelál: a jelenléttel, a teljesítménnyel, a szervezeti szerepen túli viselkedéssel (OCB)[1], az alkalmazott egészségével és jól-létével

A folytonossági elkötelezettség következményei:

  • Negatívan korrelál az elhagyási szándékkal
  • Negatív vagy semleges korreláció: a jelenléttel, a teljesítménnyel, a szervezeti szerepen túli viselkedéssel (OCB), az alkalmazott egészségével és jól-létével

A normatív elkötelezettség következményei:

  • Negatívan korrelál az elhagyási szándékkal
  • Pozitívan korrelál: a jelenléttel, a teljesítménnyel, a szervezeti szerepen túli viselkedéssel (OCB), az alkalmazott egészségével és jól-létével

Az elkötelezettség kialakulásának előzményeit és lehetséges következményeit a 25. ábra mutatja be.

25. ábra A szervezet iránti elkötelezettség három komponenses modellje, Meyer és Allen (1991, 1997) alapján

 

Meyer és Allen (1991) azt feltételezte, hogy az érzelmi, a folytonossági és a normatív elkötelezettség jól megkülönböztethető komponense az elkötelezettségnek (lásd még Mező, 2000). Későbbi faktoranalízisek eredményei többnyire alátámasztották ezt (Dunham, Grube, Castenada, 1994, Hackett, Bycio, Hausdorf, 1994, Meyer, Allen, Gellatly, 1990).[2] A későbbi kutatások azt találták, hogy az érzelmi és a normatív elköteleződés közötti korreláció olyan erős, hogy néhányan feltették a kérdést, hogy szükség van-e külön mérni, értékelni a normatív elkötelezettséget.

Meyer és tsai (2002) a három dimenziós modell érvényességét széles empirikus adatbázison tesztelte. E kutatásban Meyer és Allen (1991) által kifejlesztett kérdőíves eljárást alkalmazta, amely lehetőséget teremt a korábban említett három elkötelezettség komponens azonosítására. A kérdőívvel nyert adatokat összevetette a Szervezeti Elkötelezettség Kérdőívvel (a továbbiakban OCQ). Ennek során az elkötelezettség komponenseit, tényezőit hasonlították össze, a témával foglalkozó publikációk alapján, meta-analízist végezve. A következőkben a könyv szempontjából relevánsak kerülnek kiemelésre.

A jelen szempontjából fontos OCQ[3] nagyon magas korrelációt mutatott az érzelmi elkötelezettséggel (.88), közepeset a normatívval (.50) és negatívat a folytonosságival (.-02). Ez igazolja azt, hogy az OCQ tulajdonképpen az érzelmi elkötelezettség méréséhez áll legközelebb és a magas OCQ pontszám magas érzelmi és alacsony folytonossági elkötelezettséget jelenthet. A kutatók megvizsgálták a munkával való elégedettség, és a felettesekkel való elégedettség hogyan viszonyul az elkötelezettség korábban említett három komponenséhez.

A munkával való megelégedettséget illetően: az érzelmi elkötelezettséggel jelentős (.65), a normatívval közepes (.31), a folytonosságival pedig negatív (-.07)korrelációt mutat. Érdekes lehet a felettesekkel való megelégedettség és a három komponens kapcsolata is: az érzelmivel közepes (.42), a normatívval jelentéktelen (.13), a folytonosságival pedig negatív (-.04) a korreláció. Ahogy szintén várható volt a munkahelyi teljesítmény pozitívan, de nem túl jelentősen korrelál az érzelmi (.16) és a normatív (.06), míg negatívan a folytonossági (-.07) elköteleződéssel.

A fenti összefüggéseket a 4. táblázatban láthatják.[4]

4. táblázat A kapcsolat a három komponens és további változók között Meyer és tsai (2001) alapján


OCQ Munkával való megelégedettség Felettesekkel való megelégedettség
Érzelmi elköt. .88 .65 .42
Folytonossági elköt. .-02 .-07 .-04
Normatív elköt. .50 .31 .13

Meyer és Herscovitch (2001) kutatási eredményei lehetővé teszik azt, hogy felvázoljuk a vizsgálati személyek elkötelezettségi profilját. Ez alapján minden alkalmazott az idő bármely pontjában ezen három összetevő különböző értékével, szintjével rendelkezik, melyek hatással vannak a munkahelyi viselkedésre (a munka teljesítményre, a lógásokra, hiányzásokra vagy az elhagyásra, felmondásra). Eszerint meg lehet különböztetni például: tiszta érzelmi (magas AC[5], alacsony CC, alacsony NC), tiszta folytonossági (alacsony AC, magas CC, alacsony NC), és tiszta normatív (alacsony AC, alacsony CC, magas NC) „elköteleződési profilt”, valamint ezek különböző kombinációját is.



[1] Organizational Citizenship Behaviour: a szervezeti szerepen túli viselkedés. Azoknak a magatartásformáknak az összessége, melyek az egyén megítélésétől függően, nem pedig a szervezet értékelési rendszerén keresztül segítik elő a szervezet eredményes működését. Ide sorolják az altruizmust, a lelkiismeretességet, az udvariasságot, a fair-szellemet, stb. Bővebben ld. Dennis Organ (1988), http://en.wikipedia.org/wiki/Organizational_citizenship_behavior

[2] idézve Meyer, Stanley, Herscovitch, Topolniytsky (2002): Affective, Continuance, and Normative Commitment to the Organization: A Meta-analysis of Antecedents, Correlates, and Consequences, Journal of Vocational Behavior 61., 20-52.

[3] Organizational Commitment Questionnaire, a szervezeti elköteleződést mérő kérdőív, mely a három komponens (Allen, Meyer, 1991) közül igazán az érzelmit méri.

[4] Dunham, Gruber, Castaneda (1994) vizsgálatában azt találták, hogy az érzelmi elkötelezettség 72%-ban lehet prediktora számos szervezetttel kapcsolatos attitűdnek, mint például a karrierrel való elégedettségnek, míg a normatív 36%-ban, a folytonossági pedig 7%-ban lehet ok. (id. Robbins, Judge, 2007)

[5] AC: érzelmi elkötelezettség, CC:folytonossági elkötelezettség, NC:normatív elkötelezettség, a rövidítés az angol elnevezésekből ered.