1.6. A jogszabályok értelmezése

A jogszabályok értelmezésének - annak módszere szerint - hagyományosan, alapvetően négy fajtája van, a

1. nyelvtani
2. logikai
3. történeti és
4. rendszertani értelmezés.

Legelőször és leggyakrabban a nyelvtani értelmezéshez kell folyamodni, mely értelmezés alapján a jogszabály egyes rendelkezéseit a magyar nyelv mindenkori szabályai, a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján kell értelmezni. A nyelvtani értelmezésnél segítséget nyújthatnak az egyes értelmező kézi szótárakban megjelölt jelentéstartalmak.

A jogban a szakkifejezések, az ún. terminus technicusok különös jelentőséggel, s meghatározott jelentéstartalommal bírnak. Ez nem csupán a szakkifejezésekre, hanem egyáltalán a jogi kifejezésekre is irányadó, a köznapitól eltérő jelentéstartalommal bírnak. Így például eltérő jelentéstartalommal bír a jogban a gyümölcs, az albérlet kifejezés, mint a hétköznapokban.

A logikai értelmezés segítségül hívása a formál logika szabályainak megfelelő alkalmazását jelenti, az egyes kijelentésekből, nyilatkozatokból, állításokból levonható egyes következtetések kapcsán.

A rendszertani értelmezés esetében az egyes jogszabályi rendelkezés tartalmára annak a jogszabályon belüli „elhelyezkedéséből” lehet utalni. Így például a régi Ptk.-ban a nem vagyoni károk megtérítését lehetővé tevő jogszabályi rendelkezés a Ptk. 355.§ (1) bekezdésében megjelenítve a Felelősség szerződésen kívül okozott károkért és jogalap nélküli gazdagodásért címet viselő II. cím, azon belül A felelősség módja, a kártérítés mértéke címet viselő XXXI. fejezetben található, így a jogalkalmazási gyakorlat sokáig kártérítésként fogta fel  a nem vagyoni kártérítést.