II.2. A fogyatékos személyek sportja és rekreációja

A sport és a rekreáció fogalma összefonódott abban a tekintetben, hogy a sporttevékenység a hasznos szabadidő eltöltésének egyik kedvelt formájává vált, amely azon túlmenően, hogy formálja a jellemet és erősíti a testet és a lelket, az elmúlt évtizedek során kialakult mozgásszegény életmódnak köszönhetően az egészségmegőrzés nélkülözhetetlen eszköze lett, és az egyetemes emberi kultúra részeként a társadalmi életnek is egy fontos pillérévé alakult.

Fogyatékkal élő embertársaink számára a sport és a rekreáció több okból adódóan is kiemelkedő jelentőséggel bír. Azok számára, akiknek valamelyik szervük károsodása miatt a mozgástere beszűkült, mozgásuk korlátozottá vált, a fizikum fejlesztése az önállóság alapját jelentheti. Rendszeres fizikai igénybevétellel megelőzhető számos inaktivitásból fakadó elváltozás, a ma már népbetegségnek számító elhízás, és az elhízással együttjáró olyan további szövődmények, mint például az ízületi bántalmak, vagy a magas vérnyomás és a cukorbetegség. Hasonlóan fontos az értelmi sérültek jó fizikai állapotának megalapozása is, hiszen munkaerő-piaci alkalmazásuk során az esetek döntő többségében könnyű fizikai munkát kell végezniük. Nem szabad elfelejtenünk azonban azt sem, hogy a sport a sérült emberek esetében sem csak egy eszköz az egészségmegőrzésére, és az önállóság biztosítására, hanem az aktív pihenés egyik formája is lehet. Ezzel együtt mindig figyelembe kell vennünk bizonyos pszichés tényezőket is.