Skip navigation

II.1.2. A sport általi társadalmi integráció

A társadalmi integráció a napi szóhasználatban leginkább egyes kisebbségekkel, illetve a társadalomba kívülről érkező bevándorlókkal kapcsolatban kerül szóba, és általános értelemben ezeknek az embereknek a társadalomba való beilleszkedését, beolvasztását jelenti.

A társadalom integráltságának gondolata régóta foglalkoztatja a társadalomfilozófusokat és a szociológusokat, de különösképpen azóta, amióta az iparosodás felbontotta a korábbi kapcsolati hálókat és kikezdte a közösségeket. Napjainkban a dezintegráltság válságjelenségei – például az alkohol, a drog, a bűnözés, a migráció, vagy éppen a társadalomból való tudatos kivonulás – egyre szaporodnak, így egyre gyakrabban kerül szóba a társadalmi integráció kérdésköre. (Ferge, 1990)

A társadalmi integráció fogalmának használata azonban nem egységes, jelentéstartalma folyamatos szociológiai tudományos viták tárgyát képezi. A sporttal összefüggésben leginkább talán úgy értelmezhető, mint harmonikus interakciót és szolidaritást elősegítő tényező.

A sport nemzetközisége, a sport kulturális és etnikai különbségeket áthidaló, közösségteremtő és megerősítő funkciója kifejezetten alkalmas arra, hogy a társadalom kisebb-nagyobb csoportjait közelebb hozza egymáshoz és erősítse az összetartozás érzését.

Az európai országok az ezredforduló környékén felismerték a sportban rejlő lehetőségeket, és az Európai Bizottság az Eurathlon Program keretein belül jelentős összegeket fordított olyan sportesemények és sportrendezvények támogatására, amelyek az államok közötti kulturális különbségek áthidalását segítették, illetve az egészség megőrzését szolgálták. A 2003-ban meghirdetett program többek között kiemelten támogatta például a különböző etnikai és vallású fiatal csoportok együttműködését segítő és a nemzetközi együttműködéssel megvalósuló programokat, a fogyatékosok és előnytelen társadalmi helyzetben élő fiatalok bevonását az Európai Önkéntes Szolgálat tevékenységébe, illetve minden olyan tevékenységet, amely a kirekeszés, a rasszizmus és az erőszak elleni harc segítésére vagy a nemek közötti esélyegyenlőség megteremtése, a munkanélküliség enyhítése irányult.

Az Eurobarométer-felmérések 2014-ben nyilvánosságra hozott sportra vonatkozó eredményei szerint (Special Eurobarometer 412 - Sport and Physical Activity) a sport a közösségi élet alakítása szempontjából viszonylag fontos eszköznek számít az Európai Unióban: uniós szinten a megkérdezettek 7%-a segíti a helyi sportszervezeteket, sporteseményeket önkéntesként, és ez az arány Magyarországon is 6% volt 2009-ben.

Czene Attila, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium sportért felelős államtitkára a 2011-ben Gödöllőn tartott előadása során a következőket mondta: „A sport, mint testkultúra, minden nemzet kultúrájának része. Sőt az olyan sportnemzetek esetében, mint amilyen a magyar is, az egyik legmeghatározóbb tartópillére, amely oktat, nevel és erősebbé tesz, de nem csupán fizikai értelemben, hanem szellemileg és erkölcsileg is egyaránt. A sport egyben a társadalmi összetartozás megteremtésének egyik legfontosabb eszköze.”

A sportnak – mint arra alkalmas eszköznek – szerepet kell kapnia a társadalom peremére szorult csoportok társadalomba való beilleszkedésének segítésében, így például a fogyatékkal élők, a hátrányos helyzetűek, a kisebbségek, a migránsok, a szenvedélybetegek vagy a büntetett előéletűek társadalomba való integrálásában. A sport ezeknek az embereknek fontos közösségi élményeket, kapcsolatokat és sikerélményeket nyújthat, és olyan kapukat nyithat meg előttük, amelyek segíthetnek társadalmi felzárkózásukban, esélyegyenlőségük megteremtésében.

Magyarországon több szervezet és egyesület igyekszik segíteni ezeknek az integrációs céloknak a megvalósításában. A fogyatékosok sportjának megszervezése céljából jötte létre például a Fogyatékkal Élők Sportszervezeteinek Magyarországi Szövetsége (FMSZ), a szociálisan hátrányos helyzetűeknek nyújt sportolási lehetőséget az Oltalom Sportegyesületet, a Szolnoki Ökölvívó Akadémia sportintegrációs programja pedig kifejezetten az ökölvívásban tehetséges, a tanulás fontosságát is elfogadó, hátrányos helyzetű gyerekeket karolja fel.

Becslések szerint, ma Magyarországon megközelítőleg hatszázezer ember él együtt tartósan fogyatékosságával, éppen ezért, az esélyegyenlőség jegyében, a fogyatékos személyek társadalmi elfogadottságának érdekében született meg a közmédia Esély című magazinműsora is.